Gyöngyi
10 °C
25 °C
Index - In English In English Eng

Meglepő, hogy kikből lesznek a magyar terroristák

DLAPE20150925009
2016.09.29. 08:03
  • Csak akkor lehet egyértelműen kimondani valamiről, hogy terrorakció vagy sem, ha tudjuk, mi volt az elkövető vagy az elkövetők célja. Ez igaz a Teréz körúti robbantásra is.
  • Amióta a "biztonságpolitikai szakértők" és a politikusok is napi szinten riogatnak terrorral, kissé összekeveredett a fejekben, mi számít terrorcselekménynek és mi nem.
  • Az is zavart okozhat a fejekben, hogy a törvény és a köznyelv sem feltétlen ugyanazt érti terrorcselekmény alatt.
  • Konkrét esetekkel, példákkal mutatjuk be, mi számít terrorcselekménynek és kiből lesz terrorista Magyarországon. 

Magyarországon is bármikor bekövetkezhet terrortámadás annak ellenére, hogy a kormány mindent megtesz ennek elkerülése érdekében, ezért is bír sorsdöntő jelentőséggel az október 2-i népszavazás

- ezt Simicskó István honvédelmi miniszter két nappal azelőtt mondta, hogy Budapest belvárosában házi készítésű pokolgépet robbantott egy máig ismeretlen ember. A támadásban két rendőr megsérült, egyikük életveszélyesen.

A kormánypárti politikusok nyilatkozatai is hozzájárulhattak ahhoz, hogy a Teréz körúti robbantás után egyből beindulhattak azok a nyilvánvalóan képtelen összeesküvés-elméletek, miszerint a robbantás mögött a kormány áll, vagy valamelyik ellenzéki csoport, amely így akarja a kormányra terelni a gyanút.

Ezek a tényekre is fittyet hányó teóriák olyannyira elterjedtek a közösségi médiában, hogy végül Orbán Viktornak kellett elmondania:

nincs kapcsolat a robbantás és a migrációs válság között.

A kormányfőnek talán meg sem kellett volna szólalnia, ha senki nem riogat akár burkoltan is a terrorral. A migrációt a terrorizmussal szorosan összekapcsoló és ezzel intenzíven kampányoló kormánypárt szóvivője, Kósa Lajos például Simicskó fent említett nyilatkozata után arra a kérdésre, hogy van-e a kormányzatnak információja arról, hogy Magyarországot terrortámadás érheti, azt felelte: "...ezek olyan információk, aminek kapcsán semmit nem tudok mondani, csak azt, hogy ezzel kapcsolatban semmilyen információt nem tudok önnel megosztani." Ennek fényében igen bájos, amikor a Teréz körúti robbantás után éppen Kósa Lajos magyarázza, hogy "a pánikkeltésnek nincs helye". 

Az, hogy mi is a terrorcselekmény és ki számít terroristának, még a magukat "szakértőknek" nevezők körében sem világos. A Teréz körúti robbantás apropóján a közmédia egyik kedvenc "biztonságpolitikai szakértője", a kvótanépszavazás kampányában egyébként fideszes fórumokon a "nem" mellett kampányoló Georg Spöttle olyan, a hozzánemértéséről árulkodó kijelentést tett, miszerint "a német jog szerint minden robbantás terrortámadásnak minősül, ami Magyarországon is feltehetően így van". Kósa Lajos is hasonlót állított, amikor a hétfői nemzetbiztonsági bizottsági ülés után azt kezdte el fejtegetni, hogy "terrorcselekménynek szokták nevezni azt, ha valaki nyílt területen bombát robbant".

De akárcsak Spöttle, Kósa is rosszul tudja.

Mi a terrorakció és mi nem?

A magyar büntető törvénykönyvben, a Btk-ban világosan le van írva, hogy mi számít terrorcselekménynek. Aki abból a célból, hogy állami szervet, más államot vagy nemzetközi szervezetet arra kényszerítsen, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön, terrorcselekményt követ el. Akárcsak az, aki ugyanezt teszi azért, hogy a lakosságot megfélemlítse, esetleg azért, hogy más állam alkotmányos, társadalmi vagy gazdasági rendjét megváltoztassa vagy megzavarja.

Ennél persze hosszabb a jogi felsorolás, de ami nagyon fontos az értelmezésben, a terrorcselekmény meghatározásában az az, hogy az elkövető valamilyen követeléssel él az állammal szemben.

Ahhoz tehát, hogy azt állítsuk valamiről, hogy az terrorakció volt, ismernünk kell az elkövető vagy az elkövetők motivációit.

A konkrét esetre lefordítva: ha a Teréz körúti robbantó célja a lakosság megfélemlítése volt, és ezért robbantott a nyílt utcán, akkor ő terrorista, és amit csinált, az terrorakció. De jelenleg nem tudjuk, mi volt az a Teréz körúti robbantó motivációja. A rendőrség több lehetséges verziót is vizsgál, egyelőre semmit nem közöltek a lehetséges indítékról, feltehetőleg azért nem, mert ezt még a nyomozók sem tudják. 

Ám önmagában az, hogy a nyílt utcán robbantott, még ha ez a lakosságban okkal félelmet is keltett, nem számít terrorcselekménynek.

Az 1998-as budapesti Aranykéz utcai robbantás is megfélemlítette a lakosságot, a környéken élőket, de nem ez volt a merénylet célja, hanem egy vállalkozó meggyilkolása, még akkor is, ha a robbantás más járókelőkkel is végzett.

Az Aranykéz utcai robbantást soha nem minősítette sem a rendőrség, sem az ügyészség, sem a bíróság terrortámadásnak. Ahogy azt a viszonylag sok, nyílt utcán elkövetett robbantást sem, amit a kilencvenes években alvilági figurák ellen követtek el a fővárosban. 

Nem minden túszejtő terrorista, de

Miközben a kilencvenes évek robbantásai, még ha nem is ez volt a céljuk, kétségkívül megfélemlítették a lakosságot, addig több olyan bűncselekményre is volt már példa Magyarországon, amely ugyan nem félemlítette meg az embereket (legfeljebb csak a közvetlenül érintetteket), de az elkövető motivációja miatt mégis terrorcselekménynek minősítették azt a hatóságok.

Csak néhány példa. Terroristaakciót hajtott végre 1993 decemberében a 17 éves Zs. József bajai gimnazista, aki a város főtéren vásárolt géppisztollyal túszul ejtette öt osztálytársát, majd a gimnázium igazgatói irodájában őket fogva tartva azt követelte, hogy adjanak neki televíziós nyilvánosságot. A túszejtésben végül senki nem sérült meg, a fiú elengedte a túszokat, majd megadta magát. Zs. Józsefet terrorcselekmény bűntett miatt ítélték el, börtönbe került.

Alig egy évvel később, 1994 őszén egy debreceni vállalkozó a debreceni Arany Bika szálló kaszinójában tizennyolc embert ejtett túszul fegyverrel, és azt követelte, hogy a Nap Tv-ben élő adásban beszélhessen. Végül megkapta a tévéseket, akik valójában rendőrök voltak, le is teperték a túszejtőt, akit aztán terrorcselekmény elkövetése miatt ítéltek el.

Akárcsak legutóbb Budaházy Györgyöt, akit első fokon 13 év börtönre ítéltek terrorcselekmény miatt, noha Budaházy nem ejtett túszokat, de a bíróság szerint általa vezetett Magyarok Nyilai nevű szervezet követett el olyan bűncselekményeket, amelyek terrorcselekménynek minősülnek. 

Visszatérve a bajai gimnazista és a debreceni vállalkozó ügyére, önmagában a túszejtés még nem jelentette volna azt, hogy a diák vagy a vállalkozó terrorakciót hajt végre. Azért lett az akciójukból terrorcselekmény, mert mindketten követeléssel álltak elő az állam, ez esetben a rendőrség felé. Az ugyanis nem ritka, hogy valaki túszul ejt egy másik embert, a kérdés az, hogy ezzel mi a célja. Ha akárcsak egy pohár vizet kér közben a rendőröktől, akkor könnyen terroristává válhat, a kérést ugyanis ilyen körülmények között követelésként is értelmezhetik. 

Az is terrorista, aki azzal fenyegetőzik, hogy egy kirakatot tör be, ha nem csinálja az állam azt, amit mond.

Azt, hogy egy cselekmény minősítésénél mennyit számít a motiváció, mi sem mutatja jobban, mint egy hitelkárosult, Póka László esete. A Nem adom a házamat mozgalmat vezető férfi 2013-ban azzal fenyegette meg Orbán Viktort, hogy ha nem állítják le a hitelkárosultak elleni végrehajtásokat, porrá zúzza egy bank kirakatát. Póka ellen eljárás indult, két évvel később terrorizmus vádjával állt bíróság elé.

Azaz ha csak úgy szórakozásból betöri valaki egy bank kirakatát vagy bejelent egy bombariadót, még nem lesz terrorista.

De ha közben követel valamit az államtól vagy egy állami szervtől, vagy ennek teljesítésétől teszi függővé, hogy beváltja-e a fenyegetését, akkor bizony könnyen az lehet.

Persze ez sem szentírás, sok függ attól, hogy az eljáró hatóságok hogyan értékelik azt, ami történt. Bár Magyarországon több olyan eset is volt, amikor terrorcselekmény miatt indult eljárás olyanok ellen, akik bombával fenyegetőztek és követelőztek, ha ilyenkor valójában nincs is bomba (és az esetek többségében nincsen), akkor akár közveszéllyel fenyegetés miatt is indulhatna eljárás, ami jóval csekélyebb súlyú, mint a terrorcselekmény, hiszen előbbit egy évtől öt évig terjedő börtönnel büntetik.  

És itt el is érkeztünk a "röszkei terrorista", Ahmed H. büntetőügyéhez. Ő az a szír férfi, akit a tavaly szeptember 16-i röszkei határátkelőnél lezajlott összecsapás után egyedüliként terrorcselekmény elkövetésével is megvádoltak. Ahmed H. terrorcselekménye a vád szerint abban állt, hogy erőszakkal próbált egy állami szervet rávenni arra, hogy azt tegye, amit ő akar: a rendőröknél akarta elérni, hogy engedjék be Magyarországra a lezárt határ szerb oldalán összegyűlt tömeget.

A "röszkei terrorista" attól lett terrorista, hogy előállt egy követeléssel. Más lett volna a megítélése, ha nem követelőzik. 

Érdekes kérdés az is, hogy ki dönti el, hogy egy-egy cselekmény terrorcselekmény vagy például közveszéllyel való fenyegetés, esetleg szimpla emberrablás vagy emberölési kísérlet. Ezt a legegyszerűbb a Teréz körúti robbantó ügyén keresztül elmagyarázni:

  • Az egyelőre ismeretlen személy motivációjáról még semmit nem tudott a rendőrség, de az már röviddel a robbantás után egyértelművé vált, hogy bűncselekmény történt és nem baleset, mondjuk gázrobbanás. 
  • A rendőrség a beszerzett bizonyítékok alapján úgy ítélte meg, hogy az elkövető embert akart ölni, méghozzá a két járőrt.
  • Azt az eljárás megindításakor nem tudta, hogy a robbantó a két járőrt akarta-e megölni vagy csak úgy általában rendőr járőröket, mindössze abban biztosak, hogy gyilkosság volt a cél.
  • Ezért indult emberölés kísérlete miatt eljárás. Ha bármilyen bizonyítéka lett volna a rendőrségnek arra, hogy az elkövetőnek valamilyen követelése, esetleg a lakosság megfélemlítése, a társadalmi rend megzavarása a célja, akkor minden bizonnyal terrorcselekmény miatt indult volna meg a nyomozás.

Mindez viszont nem jelenti azt, hogy ha el is fogják az elkövetőt, és bíróság elé áll, a gyanúsítás vagy később a vád ne módosulhatna. Ha például új bizonyítékok kerülnek elő, amelyek azt támasztják alá, hogy itt bizony terrorcselekmény történt, akkor a bűncselekmény minősítése is változhat. A  Btk. egyébként  tíztől húsz évig tartó, vagy akár életfogytiglani szabadságvesztéssel fenyegeti, aki terrorcselekményt követ el. És emberölés kísérletéért is kaphat valaki életfogytiglani börtönbüntetést.

Az is előfordulhat, hogy a nyomozás során begyűjtött adatokból nem a rendőrség (a Teréz körúti robbantó esetében a nyomozást irányító Központi Nyomozó Főügyészség), hanem a vádiratot elkészítő ügyészség gondolja majd úgy, hogy változtat a minősítésen, feltéve ha lesz gyanúsított és eljut az ügy a vádemelésig.

Sőt, még a bíróság is dönthet úgy, hogy a vallomások, a szakértői vélemények vagy a bizonyítékok miatt bűnösnek mondja ki a vádlottat, de nem abban a bűncselekményben, ami a vádiratban szerepelt. Egy példa: két ember összeverekszik, az egyik lelöki a másikat a lépcsőn, aki ebbe belehal. Az ügyészség halált okozó súlyos testi sértés miatt emel vádat, de végül a bíróság emberölésben mondja ki bűnösnek a vádlottat, mert a bíró úgy ítéli meg, hogy szándékos emberölés történt. Ugyanez terrorügynél: valaki ellen közveszéllyel való fenyegetés miatt emelnek vádat, de végül terrorcselekmény miatt ítélik el - vagy fordítva.

Elég kevés a jogerősen elítélt terrorista

Viszont ha megnézzük a bírósági statisztikákat, hogy valójában hány esetben születik jogerős ítélet terrorcselekmény miatt, akkor azt látjuk, hogy

valójában nagyon kevés hazai terrorügy van, amiben a bíróság jogerősen ítéletet hoz és a vádlottat letöltendő börtönre ítéli. 

A nyilvánosan elérhető statisztika szerint 2015 első félévében egyetlen egy jogerős ítélet született, amiben letöltendő szabadságvesztést kapott a terrorcselekmény miatt elítélt vádlott, a második félévre nincsenek adatok. De 2014-ben például senkit nem ítéltek el jogerősen börtönre terrorügy miatt, ahogy 2013-ban sem.  

Terrorelhárítók

Az Orbán-kormány 2010 nyarán, egy kormányrendeletben döntött a Terrorelhárítási Központ létrehozásáról. Ezt a szervezetet - azon túl, hogy védett személyeket és létesítmények védelmét is ellátja - kifejezetten a terrorcselekmények felderítésére hozták létre, és persze arra, hogy ha kell, beavatkozzon. De a kormányrendelet lehetővé teszi, hogy a terrorelhárítók a rendőrség felkérésére fegyveres bűnözők, ön-és közveszélyes emberek elfogásában segítsenek. Ebből aztán az lett, hogy sokszor piti drogdílereket is a TEK elfogóemberei kapnak el. Azt ugyanis már a TEK létrehozásakor tudni lehetett, hogy Magyarországon nem történik annyi terrorcselekmény, ami lekötné egy ekkora szervezet kapacitását.