Sírva hallgatta az ítélethirdetést a röszkei zavargásért elítélt férfi

A Szegedi Törvényszék kedden kihirdette a másodfokú ítéletet annak a tíz migránsnak az ügyében, akiket a 2015 szeptemberi röszkei könnygázas, vízágyús, kődobálós összecsapás után fogtak el.

Sírva hallgatta az ítélethirdetést

A perbe fogott embereket – köztük egy idősödő, beteg nőt (a külön perben terrorizmus miatt 10 év fegyházra ítélt Ahmed H. anyját), egy bottal járót és egy kerekesszékes férfit – azzal vádolta az ügyészség, hogy a tömegzavargás résztvevőjeként lépték át illegálisan a magyar határt.

A keddi tárgyalási napon a tíz vádlottból mindössze egy, a hetedrendű vádlott jelent meg, Yamen A., aki kénytelen volt előzetesben kivárni, amíg másodfokra kerül az ügy. Ő, a megafonba kiáltozó férfi első fokon 3 év börtönt és 10 év kiutasítást kapott.

A bíróság egy részletet kivéve helyben hagyta az elsőfokú ítéletet, mind a 10 vádlott bűnös, ugyanakkor Yamen A. büntetését 2 év börtönre és 6 év kiutasításra mérsékelték. A 22 éves szír fiatalember elsírta magát az ítéleten, mivel így is az ő büntetése maradt a legsúlyosabb. Ha a büntetése kétharmadának letöltése után megnyílik a lehetősége a feltételes szabadlábra bocsátásra, már nem kell sokáig börtönben ülnie, hiszen 2015 szeptembere óta előzetesben van, amit beleszámítanak a 2 évbe.

Egyikük oltalmazott lett

Első fokon a Szegedi Járásbíróság mind a tíz embert bűnösnek mondta ki tavaly nyáron. Az ítélet szerint mindannyian résztvevői voltak a tömegzavargásnak, még ha ők maguk nem is bántottak senkit, nem voltak erőszakosak. Heten letöltendő, hárman (a három legelesettebb vádlott) felfüggesztett börtönt kaptak, és változó hosszúságú időszakra kiutasították őket Magyarország területéről. A nő volt az egyetlen, akit nem utasítottak ki az országból, mivel őt addigra már a vádlottak közül egyedüliként jogerősen elismerték oltalmazottként.

Az első hat vádlottat egyformán 14-14 hónap letöltendő börtönre ítélték, de az előzetes letartóztatásban töltött idő beszámított a büntetésükbe. A már említett hetedrendű vádlott eredeti büntetése 3 év börtön és 10 év kiutasítás volt, ez enyhült most 2, illetve 6 évre.

A kiutasításból még komoly gondjuk lehet

A keddi tárgyaláson elhangzott, mi történt a vádlottak magyarországi menedékkérelmeivel. Oltalmazotti státuszt, ahogy írtuk, egyedül az idősödő, beteg asszony kapott. A többiek közül senki sem lett nálunk sem oltalmazott, sem elismert menekült. A menekültügyi eljárásokat a legtöbb esetben megszüntették, mivel az érintettek ismeretlen helyre távoztak. A tárgyaláson többekről egyértelműen elmondta az ügyvédjük, hogy már elhagyták Magyarországot, van, aki most épp Belgiumban, más Németországban van. Valószínűsíthetően a többiek is így tettek.

Letöltendő börtön rájuk már nem vár, de amiben számukra a keddi, jogerős ítéletnek nagy jelentősége lehet, az a rájuk kiszabott kiutasítás büntetés. Az ügyvédeik a perbeszédeikben próbálták kérni, hogy ha már nem helyezik hatályon kívül az első fokú ítéletet, vagy nem mentik fel őket, akkor legalább a kiutasítást mellőzzék. Nem véletlenül. Ennek azért van nagy jelentősége, mert az ítélet szövege ugyan csak a Magyarországról területéről történő kiutasítást tartalmazza, de gyakorlatilag, ahogy megírtuk, a vonatkozó törvény miatt

Ez pedig még komoly bajba sodorhatja azokat, akiknek a családtagjai korábban sikeresen eljutottak mondjuk Ausztriába, Németországba. Őket most az a veszély fenyegeti, hogy elszakítják őket a feleségüktől, gyerekeiktől.

Megint lesz tüntetés is

Az elsőfokú ítélet ellen mindenki fellebbezett. Az ügyész minden vádlott esetében súlyosabb büntetést, hosszabb börtönt, hosszabb kiutasítást akart. Arra a három emberre, akik először felfüggesztett börtönbüntetést kaptak, a többiekhez hasonlóan végrehajtandó börtönbüntetést kért. A vádlottak és az ügyvédeik is mind fellebbeztek: hatályon kívül helyezést vagy azt kérve, hogy mentsék fel őket, vagy pedig - ha ez nem sikerül - enyhítsék a börtönbüntetésüket, a kiutasítást pedig mellőzzék. Az elsőfokú ítélet ellen tiltakozó tüntetés volt a Kúria Markó utcai épületénél.

A Migráns Szolidaritás Csoport kedd estére is szervez egy figyelemfelkeltő szolidaritási akciót az általuk abszurdnak tartott és koncepciós pernek nevezett röszkei ügy miatt. A rendezvény kiírása szerint fél hétkor gyűlnek össze a budapesti Mikszáth Kálmán téren, hogy "bűntettei miatt a magyar államot bíróság elé" állítsák.

9 és fél hónapig mind fogságban voltak

Mire az elsőfokú ítélet megszületett, már mind a tíz vádlott 9 és fél hónapot töltött fogságban Magyarországon, ki előzetes letartóztatásban, ki papíron házi őrizetben (valójában őrzött szálláson) volt az összecsapás óta. A tavaly júliusi ítélethirdetéskor úgy tűnt, a megafonos hetedrendű vádlott kivételével mind szabadulhatnak, és nyitott táborba vagy magánszállásra kerülhetnek.

A Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal azonban keresztülhúzta a számításukat, és a szökés veszélyére hivatkozva menekültügyi őrizetbe vették a kerekesszékes és a bottal járó menedékkérőt. Pár nappal később a békéscsabai bíróság felülírta a BÁH döntését, és nem hosszabbította meg a menekültügyi őrizetet. A két férfi szabadult, nyitott menekülttáborba került, Bicskére, ugyanoda, ahová a Helsinki Bizottság jogvédő szervezet harmadik ügyfele, az idős nő is. A Helsinki akkor úgy tudta: a többi vádlott esetében is ugyanilyen döntés született, kivéve az előzetesben ülő megafonost és még egy férfit, aki a többieknél jóval adott be menedékkérelmet.

A fordítási botrány ügyében még nyomoznak

A most másodfokra került röszkei ügy volt az, amelyben fordításbotrány robbant ki, felmerült, hogy a fordító teljesen átköltötte, tartalmilag is alaposan megváltoztatta az egyik vádlott, egy fiatal szír fiú írásos beadványát. A Szegedi Járásbíróság bírája, Arany János hamis tanúzás gyanúja miatt feljelentést tett tavaly tavasszal.

Az ügyben még mindig folyik a nyomozás, a határidejét legutóbb április 18-ig hosszabbította meg a Kecskeméti Járási és Nyomozó Ügyészség. Az Index a Bács-Kiskun Megyei Főügyészségtől nem egészen két hete azt a tájékoztatást kapta, hogy a nyomozó ügyészség az ügyben egy személyt gyanúsítottként hallgatott ki. A nyomozás érdekeire hivatkozva további részleteket egyelőre nem közöltek.

A rendőri jelentés közokirat, tehát helyes

Nagyrészt éppen ez a fordítási botrány volt a hivatkozási alap, amikor a keddi tárgyaláson a védőügyvédek mind kérték, hogy a bíróság tegye a tárgyalás anyagává, vagyis vetítse le, elemezze ki azokat a videófeltételeket, amik a röszkei összecsapásról készültek. Ez ugyanis nem történt meg első fokon, a járásbíróság a videókról készült rendőri jelentésekből dolgozott. Az ügyvédek szerint ez eleve sérti a közvetlenség elvét, a fordítási ügy miatt pedig különösen fontos lenne ellenőrizni, hogy a megafonba mondott mondatok vajon tényleg úgy hangzottak-e el, ahogy azt a rendőrségnek dolgozó tolmács fordította, vagy egyáltalán a helyszínen dolgozó tolmács jól fordított-e a migránsok és a rendőrök között a zűrzavarban.

A másodfokú bíróság is elutasította azonban a kamerafelvételek levetítésére vonatkozó védői indítványokat. Joó Attila tanácselnök az indokláskor ezt azzal magyarázta, hogy a rendőri jelentés mint olyan közokirat, ami benne van, azt hitelesnek kell tekinteni, amíg az ellenkezője be nem bizonyosodik. Másrészt azt mondta, hogy értelmetlen lenne végignézni a 4 órás videófelvételt, ha nincsenek itt a teremben a vádlottak, és az ő távollétükben kellene vitatkozni arról, hogy most akkor ők látszanak-e a képeken vagy sem.

Joó az első fokon eljárt bíróságot sem kritizálta túlzottan keményen azért, mert nem foglalkozott a videókkal, amikor még ott ült a tárgyalásokon mind a tíz vádlott. "Ha nem is a lehetséges, de a szükséges mértékben lefolytatta" a bizonyítási eljárást, mondta a járásbíróságról, amely - ahogy a Helsinki Bizottság ügyvédje felidézte - csak rendőrtanúkat hallgatott meg a Röszkénél történtekről, a védelem által kért tanúkat nem hívta be.

Se kényszer, se tévedés

A másodfokon is megerősített ítélet indoklásának a lényege: tény, hogy a vádlottak jogellenesen léptek be Magyarországra Röszkénél, a kérdés csak az, hogy van-e esetükben valamilyen büntethetőséget kizáró ok. Az ügyvédek több ilyet is felsoroltak a védőbeszédeikben, de a bíróság egyiket sem látta megállapíthatónak.

A törvényszék a Helsinki Bizottság jogászának genfi egyezményre vonatkozó érvét azzal tette félre, hogy Szerbia biztonságos harmadik országnak számít. A másodrendű vádlott ügyvédje azt vetette fel, hogy védence kényszer hatására cselekedett, csak a tömeg sodorta. A bíró szerint azonban büntetőjogi értelemben vett kényszerről itt nincs szó. A legáltalánosabb védekezés a perben az volt, hogy a vádlottak tévedésben voltak, azt hitték, a hatóságok végül mégiscsak átengedik a szerb oldalon feltorlódott tömeget, ezért indultak meg. A bíró viszont azt mondta: elhúzódó, erőszakos jellegű tömegzavargás volt, a kétszárnyú kaput erőszakkal nyitották ki a zavargás résztvevői, "senki sem gondolhatta ilyen körülmények között, hogy jogszerűen lép be".

Megafonozott, tehát vezetett?

A másodfok is arra jutott: nem számít, ha személy szerint egyik vádlott sem bántott senkit, ha ők nem voltak erőszakosak. A bíró szerint tömegzavargásnál a bűnösséghez elég, hogy ott voltak, vagyis "elegendő a támogató jellegű fizikai jelenlét".

A 22 éves hetedrendű vádlott a megafonozással érdemelte ki a többiekénél súlyosabb büntetést. A rendőri jelentés alapján sok mindent mondott (például: "Fiatalok, tapsoljátok meg őket", "Hősök vagytok", "Thank You, Hungary!"), az indoklás szerint ez a mondata volt az, amit súlyosnak értékeltek: "Átmegyünk, ne foglalkozzatok vele, hogy ott vannak a rendőrök, mindenképpen át fogunk menni". A bíró szerint így, hogy hangszórót ragadott, a tömegzavargás vezetőjének lehet őt tekinteni. A büntetését azért enyhítette mégis az első fokhoz képest, mert szerinte az első fok túlértékelte ezt a vezető szerepet, a büntetés nem volt arányos a többiekével.

A vádlott még az ítélethirdetés előtt, az utolsó szó jogán újra elmondta, mennyire sajnálja a történteket, és hogy ő senkit nem buzdított erőszakra, csak akkor indultak meg, amikor látták, hogy a kapu kinyílik.

Egyébként ő az egyetlen, akinek az ügyében egyáltalán nem indult menekültügyi eljárás Magyarországon, pedig azt állítja: ő a börtönben megírta az erre vonatkozó kérelmet. Arról már nem kapott hírt, mi lett a kérelmével. A bíró külön rákérdezett erre a BÁH-nál, onnan kapta meg a tárgyalás alatt a friss választ: nincs és nem volt menekültügyi eljárás.