Menyhért, Mirjam
17 °C
28 °C
Index - In English In English Eng

A Századvég tanulmánya megmutatja, milyen lesz a civilek elleni törvény?

2017.03.21. 14:09

A Fidesz-közeli Századvég tanulmányt írt a civilszervezetekről egy olyan időszakban, amikor napirenden van az úgynevezett civiltörvény tervezetének benyújtása, vagyis – Kósa Lajos szavaival élve – a külföldi szervezetek magyarországi fiókszervezeteinek átláthatóságát biztosító törvényjavaslat.

Nem járunk messze a valóságtól, ha azt feltételezzük: a Fidesz-frakció valószínűleg a Századvég kottájából is játszik majd, amikor benyújtja a törvényjavaslatot, így érdemes alaposabban szemügyre venni a tanulmányt. Civilszervezet alatt a tanulmány NGO-kat, nemkormányzati szervezeteket ért, amiket külföldi forrásból gazdálkodókként jellemez, szemben a szerinte valódi civilszervezetekkel. Hogy a magyar kormánynak kedves és általa pénzelt Civil Összefogás Fórum micsoda, arra nem tér ki a szöveg, név szerint említi viszont az Amnesty Internationalt, a Társaság a Szabadságjogokért, a Magyar Helsinki Bizottságot, a K-Monitort vagy az Eötvös Károly Intézetet.

Ez a lista majdnem megegyezik Németh Szilárd listájával, ezek azok a civilszervezetek, amiket a fideszes frakcióvezető-helyettes szerint "el kell innen takarítani".

Hogy szerintük mi velük a probléma, azt hat pontban foglalták össze.

  1. Az NGO-k aktív, ideológiailag elkötelezett politikai szereplők. Függetlennek mutatják magukat, valójában nem azok, mert nyíltan beavatkoznak egy-egy nemzetállam belpolitikájába, sőt, az ellenzék kezébe is képesek olyan eszközöket adni, amivel azok kormányt buktathatnak. Elfogultságuk jellemzően az alábbi kérdésekben mutatkozik meg: migrációs válság, azonos neműek házassága, drogliberalizáció.
  2. Ellentétben a pártokkal, a külföldi forrásokból gazdálkodó szervezetek demokratikus deficittel küzdenek. Nem mérettetik meg magukat a választásokon, így legitimációjuk, elszámoltathatóságuk kérdéses.
  3. A hálózatosodás útján teremtik meg legitimációjukat. Létezésük alapját azzal teremtik meg, hogy nagy számú hazai és nemzetközi idézettségükre hivatkoznak. Ezt azonban úgy érik el, hogy valójában egymást idézik ezek a szervezetek.
  4. A külföldi finanszírozású szervezetek gyakran támogatóik üzleti és politikai érdekeit képviselik. Az NGO-k, hiába állítják magukról, nem függetlenek, hiszen az őket anyagilag támogatóktól függnek. A rendszerváltás utáni posztszovjet országokban például az NGO-knak gazdasági érdekkijáró szerepük volt, így nyitották meg a piacokat az őket támogató cégek előtt.
  5. Lobbicégként kellene kezelni az NGO-kat. Ausztriában 2013 óta a lobbista kategóriába tartozó NGO-knak lobbistaként kell magukat regisztrálniuk, kötelesek beszámolniuk forrásaik eredetéről, donorjaik kilétéről.
  6. Egyes hazai intézetek is valójában külföldi forrásokból működnek. Az NGO-k működése legitim, de a választóknak tisztában kell lenniük, hogy milyen érdekeket szolgálnak, milyen forrásból működnek. Mindez regisztrációval, valamint az anyagi forrásuk feltüntetésének szigorúbb szabályozásával érhető el.