Szilárda
2 °C
7 °C
Index - In English In English Eng

Kizárt, hogy Magyarország felmondja az Európai Emberi Jogi Egyezményt

MZS 0100
2017.03.28. 19:04

Két hete jelent meg az a strasbourgi ítélet, ami jogsértőnek nevezte a határmenti tranzitzónákban másfél éve bevezetett magyar eljárásrendet, tiltott fogvatartásnak és a tisztességes eljárás hiányának nevezve az ott történteket. A kormánytöbbség épp nemrég szigorította tovább a menedékkérőkre vonatkozó szabályokat, így az ítéletet a kormánypárti politikusok könnyen beilleszthették a valóságtól elrugaszkodott brüsszeli bürokratákról, a Magyarország szuverenitásának megsértéséről és a szépelgő emberi jogi handabandáról szóló kormányzati szólamokba.

Az, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága a magyar állam által elkövetett jogsértések miatt milliós kártérítést ítélt meg két bangladesi menedékkérőnek, akiket az aktuálisan talán legnagyobb mumus, a Soros-támogatta Magyar Helsinki Bizottság képviselt, egyszerre túl nagy pofonnak bizonyult. A kormányoldal reakciójában új elemként hamar meg is jelent, hogy Magyarország felmondhatná az Emberi Jogok Európai Egyezményét (EJEE). Ez az a dokumentum, aminek betartásán a strasbourgi bíróság őrködik. A logika nem túl bonyolult:

ha felmondjuk az egyezményt, nem fognak cseszegetni a megsértéséért Strasbourgban.

Péntekre egy sor ilyen kormánypárti nyilatkozat született, a Magyar Narancs össze is szedte őket:

  • Az első a KDNP-s Vejkey Imre volt hétfőn a Parlamentben, szerinte itt az idő elgondolkodni az egyezmény vagy egyes pontjai felmondásáról.
  • Másnap a kormányközeli Alapjogokért Központ jutott ugyanerre, az ő értelmezésükben a strasbourgi bíróság elvitatta Magyarország azon alapvető jogát, hogy határait és saját állampolgárait megvédje, és túlterjeszkedett saját hatáskörén.
  • Az Igazságügyi Minisztérium nyilatkozatára szerdáig kellett várni. Ők ugyan tagadták, hogy lenne szándék az egyezmény felmondására, de hozzátették: a kormány elvárja, hogy Strasbourg "tiszteletben tartsa azokat a sajátos körülményeket, amelyek meghatározzák egyes országok döntéseit".
  • Csütörtökön Lázár János elfogadhatatlannak és végrehajthatatlannak nevezte az ítéletet, és kijelentette, hogy Magyarország a szuverenitás megerősítésének elve alapján ragaszkodik ahhoz, hogy maga döntsön a befogadásról, illetve a kiutasításról.
  • Pénteken Kovács Zoltán kormányszóvivő az ATV-ben az ítélet kapcsán kijelentette, hogy nem csak azt kell megvizsgálni, hogy milyen kötelezettségeink vannak, hanem az összes nemzetközi szervezetben való tagságunkat is.
  • Kósa Lajos meg a Kossuth Rádióban fejtegette, hogy ha állandósul, hogy a Helsinki Bizottság a gazdasági migránsokat "pajzsként tolva" Magyarország rovására nyerészkedik, akkor meg kell szüntetni az Emberi Jogok Európai Bírósága fennhatóságát Magyarországon.

Akármit is mondanak a kormánypárti politikusok, az Emberi Jogok Európai Egyezménye nem csak egy Magyarország nemzetközi szerződési közül – a felmondásárt nagyon súlyos politikai árat kellene fizetni.

Az egészen biztos, hogy

ha Magyarország felmondja az egyezményt, azonnal kipenderítik az Európa Tanácsból (ET).

Bár az emberi jogok, a demokrácia és a jogállam előmozdításán dolgozó ET politikai súlya össze sem hasonlítható az Európai Unióéval, a szervezet nyilvánvalóan nem fogja eltűrni, hogy egy tagállam a legfontosabb közös egyezményét felmondja. Az ET jelentőségét egyébként jól jelzi, hogy Kazahsztánon és Fehéroroszországon (valamint a kérdéses státuszú Koszovón) kívül minden olyan ország a tagja, amelyik legalább részben Európában fekszik.

Az 1950-ben alakult Európa Tanács tagjainak első nagy eredménye épp az 1951-es EJEE megalkotása volt. Az egyezményt eddig soha, egyetlen ország sem mondta fel. Még az az Európánál kétszer nagyobb Oroszország is igyekszik a részese maradni, amelyik a demokrácia, a jogállam és az emberi jogok érvényesülése szempontjaiból Magyarországnál jóval nagyobb kihívásokkal küzd. Az elbukott tavalyi puccskísérlet utáni nagy nekibuzdulás ellenére Ankara sem rohan visszaállítani a halálbüntetést (ez egyenértékű az EJEE felmondásával), mert az formálisan is lezárná az utat Törökország uniós tagsága előtt.

Nagy Boldizsár nemzetközi jogász az Indexnek leszögezte: az Európai Unió joganyaga értelmében

nem maradhat az Unió tagja olyan állam, amelyik nem részese az Emberi Jogok Európai Egyezményének

és a menekültek státuszára vonatkozó 1951. évi genfi egyezménynek. Ez következik a csatlakozási feltételekből, amelyek alapját  az akkori EU állam- és kormányfői által 1993-ban meghatározott koppenhágai kritériumok adták.

Azonban nem csak az uniós tagság forog kockán. A rendszerváltáskor az új alkotmány alapjogi része lényegében az EJEE-mintájára íródott, amit aztán tartalmi szempontból szinte változtatás nélkül másoltak át a 2011-es, egypárti Alaptörvénybe is.

Nagy az Indexnek röviden úgy foglalta össze a helyzetet, hogy aki az EJEE-ből való kilépésre buzdít, mert például nem tetszik neki a jogellenes fogvatartás tilalmának szabályozása, az egyben az Alaptörvény alapvető emberi jogokat rögzítő fejezetének betartása ellen is buzdít, mivel a két szabályozás egybeesik. Aki az Alaptörvény ellen buzdít, az nem akar jogállamot, nem akar demokráciát, vagyis az alkotmányos rend ellen szervezkedik, ami

akár bűncselekménynek is minősülhet.

Bár az ügyben megszólaló kormánypárti politikusok a bangladesiek strasbourgi pernyertességét próbálják Magyarország szuverén menekültpolitikájába való beavatkozásként (és a jogi képviseletüket ellátó Helsinki Bizottság pénzéhsége jelének) láttatni, a valóság ettől igen messze van.

Nagy hangsúlyozta, hogy a két bangladesi férfiről szóló strasbourgi ítéletből kiderül, hogy annak semmi köze Magyarország menekültpolitikájához. Azért döntöttek Magyarország ellen, mert a személyes szabadságuktól való megfosztás nem volt jogszerű. Azok a jogszabályok, amelyek alkalmazása miatt a Strasbourgban kifogásolt eljárásokat lefolytatták ellenük, Strasbourgtól függetlenül alkotmányellenesek.

Az indokok tehát, hogy Magyarország az Emberi Jogok Európai Egyezménye részese maradjon, erősek.

De vajon mekkora a mozgástér az egyezményen belül?

Törökország problémája a halálbüntetéssel jól mutatja, hogy nem nagyok. A halálbüntetés (békeidőkre vonatkozó) tilalma az 1983-as kiegészítésekor lett az EJEE része, ám Ankara nem szelektálhat, hogy csak ezt a kiegészítő jegyzőkönyvet mondja fel: az egyezmény a kiegészítésekkel együtt, egységes dokumentumként működik, nem lehet csak a nekünk nem tetsző részt felmondani.

Moszkva egész más stratégiát választott. Nem mondták fel az EJEE-t,

csak szabotálják a strasbourgi ítéleteket.

Az orosz alkotmánybíróság (egy 2015-ös törvénymódosítás alapján) idén januárban döntött úgy, hogy a Jukosz-ügyben a részvényeseknek Strasbourgban 2014-ben odaítélt 1,87 milliárd eurós kártérítés alkotmányellenes, ezért nem hajtható végre. Az érvelés lényege az, hogy hiába tiltja az EJEE a visszaható hatályú adóztatást, Oroszországban az törvényes, márpedig az orosz alkotmány elsőbbséget élvez.

Ez volt az első eset Európában, hogy egy bíróság megtiltotta az Emberi Jogok Európai Bírósága egyik ítéletének végrehajtását. Putyinék vonakodása azonban nem újkeletű, Moszkva 2009 óta 252, Strasbourgban megítélt kártérítést nem fizetett ki.

A Strasbourg igájától való szabadulást egyébként nagyon is konkrétan fontolgatja egy másik állam, Európa túlsó végén: az Egyesült Királyság. "A strasbourgi bíróság megköti a parlament kezét, nem növeli a jólétet, a veszélyes külföldi állampolgárok deportálásának megakadályozásával rontja a biztonságot, és semmit sem tesz, hogy az Oroszországéhoz hasonló kormányokat rávegye az emberi jogok tiszteletben tartására" – mondta egy éve, még belügyminiszterként Theresa May.

Mindezt elsőként évekkel korábban még David Cameron vetette fel, elsősorban azért, mert az általa vezetett kormány egyre súlyosabb konfliktusba keveredett Strasbourggal egyes terroristagyanús személyek az USA-nak való kiadásának késleltetése és az elítéltek szavazójoga miatt. Az elképzelések szerint mivel az EJEE gyakorlatilag kőbe van vésve, a királyság saját emberi jogi kódexet dolgozna ki, és bár az európai egyezménynek is részese maradna, az új ügyekben már nem fogadná el a strasbourgi bíróság joghatóságát.  Előrelépés az ügyben azóta sincs, de a téma továbbra is napirenden van.

Hogy az orosz példa mennyire lesz irányadó a magyar kormány részére, arról egyelőre korai beszélni.

Magyarország eddig mindig teljesítette a strasbourgi ítéletekben foglalt kártérítési kötelességeit,

és ímmel-ámmal törvényt is módosítottak, például a tényleges életfogytiglani börtönbüntetés esetében. Ez azonban kevésbé volt fontos, a kormány aktuális propagandájának fókuszában álló ügy, mint most a menedékkérők bármi áron való kipaterolása.

Ebből a szempontból nagyon fontos a magyar Alkotmánybíróság egy tavaly decemberi döntése, aminek jelentőségéről januárban jelent meg egy alapos elemzés. Az AB-től Székely László ombudsman lényegében azt kérdezte, hogy hogy az állam intézményei az alaptörvénnyel ellentétes uniós döntéseket is kötelesek-e végrehajtani (a kérdés konkrétan az Olaszországban és Görögországban lévő menedékkérők jogaira, általánosan pedig a más országokba történő áthelyezésükről szóló 2015-ös uniós határozat és az Alaptörvény összhangjára vonatkozott). 

Az AB egyhangúlag meghozott válasza szerint az Alkotmánybíróság vizsgálhatja, hogy "sérti-e az emberi méltóságot, más alapvető jogot, vagy Magyarország szuverenitását, illetve történeti alkotmányán alapuló önazonosságát" (kiemelés: MG) az uniós közös joggyakorlás. Ezzel az AB lényegében a parlament helyett maga léptette életbe az ősszel elbukott alkotmánymódosítás egyik legfontosabb elemét, ami állami kötelességnek nevezte volna "történeti alkotmányban gyökerező alkotmányos önazonosságunk védelmezését".

A Szuverén már idézett cikke az AB válaszát azoknak a kelet-európai alkotmánybíróságoknak a sorába illeszti, amelyek országuk homogén kulturális sajátosságait hangsúlyozva lépnek fel a nemzeti identitás védelmében. És ennek az értelmezésnek nem kifejezetten mond ellent a menedékkérőket eltérő kultúrájú és vallású, az országra veszélyt jelentő idegenként megjelenítő kormánypropaganda. Bármit jelentsen is, ha a "történeti alkotmányon alapuló önazonosság" bekerül az AB mércéi közé,

az AB és a strasbourgi bíróság egyre gyakrabban juthat eltérő véleményre egy-egy kifogásolt magyar jogszabály megítélésében.

A strasbourgi döntéseket nem lehet az AB elé citálni, így a kormánynak nemigen marad más, mint a hangoskodás meg a fenyegetőzés, hogy nem hajtja végre a döntést. Hosszabb távon persze a strasbourgi bíróságot is fel lehet puhítani kormánykonformabb bírók jelölésével – nem véletlenül volt akkora cirkusz a Strasbourgból január végén hazatért Sajó András utódjának kijelölése körül. Azonban az EJEE felmondása, az európai elkötelezettség megkérdőjelezése épp az egyik olyan határ lehet, amit valószínűleg több befolyásos fideszes politikus nem lenne hajlandó átlépni.

Borítókép: Molnár Zsolt / Index.