27 év után a Fidesz „megreformálja” a pártfinanszírozást

A rendszerváltás óta eltelt bő negyedszázad egyik legnagyobb tanulsága, hogy a politikai pártok soha nem nyúlnak hozzá a pártfinanszírozás alapjaihoz, pedig az a rendszerszintű korrupció talán legfontosabb tartóoszlopa.

A probléma röviden az, hogy a politikai kampányok olyan drágák, hogy a politikusok hivatalosan csak a töredékét merik rá elkölteni, mert félnek a választók haragjától. Ezért a pártok folyamatosan alulfinanszírozottak, a hiányzó milliárdokat a hozzájuk kötődő vállalkozóktól, pénzemberektől kérik el, akiket állami megrendelésekkel (vagy azok ígéretével) tesznek érdekeltté az együttműködésben. A valós kampányköltéseket az állam értelemszerűen nem ellenőrzi.

A kampányfinanszírozás átalakítása a parlamenti pártok egyik legsúlyosabb adóssága. Módszer sok van, de az elég egyértelmű, hogy a rendszerszintű reform részeként a pártok állami támogatását meg kell emelni, a privát támogatásokat és a kampányköltéseket átláthatóvá kell tenni és szigorúan ellenőrizni, a hiányosságokat pedig súlyosan kell büntetni.

Ehhez képest jelentette be ma Kósa Lajos, a Fidesz frakcióvezetője, hogy törvényjavaslatot nyújtanak be „a burkolt pártfinanszírozás megakadályozásáról és az átlátható kampányfinanszírozás biztosításáról”. Ez az MTI beszámolója szerint azt írná elő, hogy

• kampányidőszakon kívül a pártok csak piaci listaáron vehessék igénybe a kültéri hirdetési felületeket;
• kampányidőben minden pártnak ugyanolyan feltétellel kell biztosítani ezeket a felületeket.

Az egyből látszik, hogy ez így kevés lesz: ha nem teszik a teljes rendszert átláthatóvá, akkor a szabályok továbbra is megkerülhetők lesznek. A pártok finanszírozását emellett csak kétharmados többséggel lehet újraszabályozni, amire jelenleg semmi esély nincs. A fideszes politikusok nem is hagytak sok teret a találgatásoknak, hogy akkor mégis mivégre a nagy igyekezet.

Kósának és Halász János szóvivőnek ugyanis ez az egész most arról jutott az eszébe, hogy szerintük a baloldalt Soros György „finanszírozgatja”, a Jobbikot pedig Simicska Lajos „vásárolta fel kilóra”. Arra, hogy a Fidesz-kampányok finanszírozásának a múltban bármi köze lett volna Simicskához, a jelenben pedig a pár év alatt mesésen meggazdagodó Mészáros Lőrinchez és a hozzá hasonló oligarchákhoz, vagy hogy esetleg kampányidőszakban megtiltsák az állami politikai hirdetéseket, Kósáék természetesen nem tértek ki.

A törvénynek mindenesetre a szép „lex csicska” nevet adták, ami a kormányközeli lapokban várhatóan nagy karriert fog befutni.  Kósa arra a kérdésre, hogy a Fidesz nem vett-e igénybe a piacinál alacsonyabb összegért Simicska Lajos érdekeltségéhez tartozó kültéri reklámfelületeket, azt felelte:

legjobb tudomásom szerint nem.

Frissítés 13.49: Mint kiderült, Kósáék javaslata nem is annyira új. Mi is beszámoltuk róla, a részletekről itt olvashat.