„Pándy András hetvenéves magyar protestáns lelkészt letartóztatták azzal a váddal, hogy megölte két feleségét és négy gyermekét. A lelkész, aki hol Magyarországon, hol Belgiumban élt, tagadja a vádakat. A brüsszeli ügyészség azt is bejelentette, hogy a hét végén a pap mindhárom házát alaposan átkutatták. Az egyikben a padló alá temetve emberi koponya-, comb- és vállcsontokat találtak. Két hűtőszekrényben ismeretlen eredetű húsdarabokat találtak, az egyik ház pincéjében egy emberi balcomb-maradványra bukkantak, és egy urnában feltehetően emberi hamvakat fedeztek fel” – írta az MTI húsz évvel ezelőtt, miután Pándy Andrást Belgiumban letartóztatták. A letartóztatás idején mindössze ennyit lehetett tudni, de a hosszan folyó nyomozás, majd a letartóztatás után öt évvel következő bírósági tárgyalás során bebizonyosodott, hogy a férfi Pándy Ágnes nevű lányával közösen legalább hat embert gyilkolt meg brutálisan. Ez a hat személy mind a családtagja volt: Ilona és Edit nevű exfeleségeit, Dániel és Zoltán nevű fiait, illetve Tünde és Andrea nevű nevelt lányait tette el láb alól.

Foncsorozott négyszögletes szemüveg, rezzenéstelen arc és homlokba fésült frufru, fülre lógó, lazán hullámos dús haj: így láthattuk húsz évvel ezelőtt Pándy Andrást a tudósításokban. Habár az első híradások protestáns lelkészként hivatkoztak rá, hamar kiderült, hogy valójában állelkészről van szó. Tanult ugyan teológiát, sőt, Hajdúhadházon segédlelkészi gyakorlatot is végzett, 1956-ban elhagyta Magyarországot, még mielőtt lelkésszé szentelték volna. „Soha nem lett belőle felszentelt magyar lelkész” – sietett közölni Bölcskei Gusztáv református püspök az MTI-vel Pándy letartóztatása után pár nappal 1997-ben.

Tolvaj szülők eszes gyereke

Pándy András gyerekként a kárpátaljai Csapon nagy szegénységben nevelkedett. Három testvére volt, de gyerekkora nagy részében nem a szülei nevelték, mert postás édesapja lopás miatt a királyhelmeci börtönbe került. Oda, ahová később édesanyja is, akit szintén lopás miatt marasztaltak el. A szülők bebörtönzése miatt a négy Pándy gyerek nagybátyjukhoz került, a velük együtt nevelkedő unokatestvérek jeles tanulóként és rendes, szolid gyerekként emlékeztek Andrásra (vagy ahogy a családban nevezték: Andorra), amikor 1997 októberében az MTI ungvári tudósítója felkereste őket Csapon.

17 éves volt Pándy, amikor 1944 őszén Csapot elérte a front, ekkor ő Kárpátaljáról Magyarországra menekült, és mielőtt Belgiumba költözött, Hajdúhadházon élt, ott ismerte meg első feleségét – későbbi áldozatát – Sőrés Ilonát is.

Pándy és Sőrés Ilona 1956 novemberében hagyták el Magyarországot. Rövid osztrák és svájci tartózkodás után Belgiumban telepedtek le, és három gyerekük született. Egyikük Ágnes, az állelkész későbbi szeretője, bűntársa és lebuktatója.

A belgiumi kezdetek

A férfi magyar menekültek segédlelkésze lett, majd miután megtanult hollandul, Brüsszel flamand iskoláiban tanított protestáns hittant, és gyülekezeteket vezetett. A férfi érkezésekor protestáns lelkészként aposztrofálta magát Brüsszelben, és senki sem kérte hivatalos papírjait – írja Gazsó L. Ferenc (újságíró, később az MTI vezérigazgatója) a Korunk folyóiratban a Pándy-ügyről 1998-ban írt részletes, helyszíni riportokra alapozó cikkében. Pándy ugyanis felmutatta a század leghíresebb protestáns teológusának, Karl Barthnak az ajánlólevelét, az viszont a mai napig nem tisztázott, hogy ezt miként szerezte meg.

Egyik belga gyülekezetének tagját idézi a Korunk folyóirat: „Remekül prédikáló, eleven eszű embernek ismertük meg. Látszólag nyájas volt, de ha valakivel a legkisebb ellentétbe került, hidegen és durván lépett fel ellene. Sokan tartottak tőle. Engem kezdettől fogva zavart a pénzéhessége. Ennek ellenére örömmel fogadtuk. Bíztunk benne" – mondta a férfi. Az 1956-os forradalom után Belgiumba érkező Pándyt nagy örömmel fogadták a kinti protestáns magyarok, de hamar alábbhagyott a lelkesedésük, amikor az állelkész ilyen-olyan indokokkal elkezdett kisebb-nagyobb összegeket leakasztani róluk, majd a gyülekezet pénzén vásárolt közös házat átíratta a saját nevére, írja 1998 októberében a Népszava.

A kezdetben viszonylagos köztiszteletben álló lelkészt 1997. októberi letartóztatása után – a lakhelyéül szolgáló brüsszeli városrészről elnevezve – már csak molenbeeki rémként, Kékszakállként emlegették a belga lapok, a házat pedig, ahol a húsdarabokat, csontokat és vérnyomokat felfedezték, a horror házaként.

Nagycsalád, vérfertőzés

Pándy 1967-ben vált el első feleségétől, Sőrés Ilonától, a nő elköltözött tőle. Az állelkész a hetvenes évektől rendszeresen hazajárt Magyarországra, ahol megismerkedett második feleségével, Fintor Edittel, akinek akkor már három lánya volt. Az asszony T., Tünde és Andrea nevű lányaival együtt Belgiumba költözött Pándyhoz. (Hogy tovább bonyolítsuk a szövevényes családi viszonyokat: Tünde és Andrea neve eredetileg Anikó és Zsuzsanna volt, a Pándy családba kerülve kaptak új keresztnevet.) 

Edit 1980-ban szülte meg közös fiukat, majd egy évre rá R. lányukat. De nem ők voltak az egyedüli kisbabák a nyolcvanas évek elején a brüsszeli Ipar rakparton (Quai de lÍIndustrie), a csatorna partján álló, málnaszínűre festett sarokházban. Pándy legnagyobb nevelt lánya, T. 1984-ben egy M. nevű kisfiúnak adott életet, aki mint utóbb kiderült, szintén Pándy András gyereke volt.

Ahogy a legidősebb Pándy lánnyal, a ma 59 éves Ágnessel is. Pándy Ágnes 1992-ben fel is jelentette apját a rendőrségen, hogy az fiatalon megerőszakolta őt, majd vérfertőző viszonyra kényszerítette. A nő ebben a vallomásában még eltűntként beszélt családtagjairól – furcsamód a belga rendőrség bizonyítékok hiányában megszüntette Ágnes 1992-es feljelentését követően a nyomozást.

Aztán öt évvel később vették elő újra az aktát, amikor egy borzalmas pedofil-bűnöző után nyomoztak. Marc Dutroux 1997-ben a belga társadalom első számú közellensége volt, egy pedofil férfi, aki elrabolt gyerekeket, majd megerőszakolta és megölte őket. A Dutroux-ügy kirobbanásakor a belga csendőrség létrehozott egy speciális egységet, ami az eltűntek felkutatására szakosodott. Elővették valamennyi korábban eltűnt személy aktáját, írta akkor a Népszabadság rendőrségi forrásokra hivatkozva, és közöttük volt a magyar származású állelkész, az akkor 70 éves Pándy András hozzátartozóinak az aktája is. Pándyt végül ma húsz éve, 1997. október 16-án, azon a napon tartóztatták le, mikor a belga sorozatgyilkos, Marc Dutroux bűnösségét kimondták.

Ágnes: a szerető, a lány, a bűntárs és a koronatanú

Tehát Ágnes buktatta le az apját, de csak az apa letartóztatása után egy hónappal vallotta be, hogy ő is aktívan részt vett a gyilkosságokban. Amikor 1997 novemberében őt is letartóztatták, részletekbe menően vallott, így a kettejük ügyében megalkotott 48 oldalas vádirat döntően a tőle nyert információkból rekonstruálta a párját ritkító családirtás elemeit.

Eszerint a rettenet a nyolcvanas évek közepén kezdődött, Pándy András ekkor élt a brüsszeli házban Fintor Edittel, Edit három lányával, Ágnessel, két közös kisgyerekükkel, és a kisbaba M.-mel, akinek titokban szintén ő volt az apja.

Ágnes és T. vallomása szerint az apa Ágnessel a lány tinédzser kora óta szexuális viszonyt folytatott, a lány azt vallotta, hogy apja „bűvkörében élt", de a nevelt lányait is megerőszakolta. (Ágnes egyik vallomása szerint Pándy a fiait is rendszeresen megerőszakolta.)

A vádiratot ismertető MTI-anyagból az derül ki, hogy a Brüsszel város királyi könyvtárában dolgozó Ágnest annyira zavarta, hogy apja T.-re is szemet vetett, hogy 1985-ban egy vascsővel fejbe vágta jóval fiatalabb mostohahúgát. De T. nem halt meg, a kisfiával M.-mel Kanadába menekült, és férjhez ment, onnan írta meg egy évvel később levélben az édesanyjának, hogy gyereke apja valójában Pándy András.

1986–1989: megtörténnek a bizonyított gyilkosságok

Edit természetesen felelősségre vonta a férjét, aki megverte, arra kényszerítette, hogy írjon egy búcsúlevelet, amiben közli vele, hogy elhagyja őt, és Németországba megy, majd kalapáccsal agyonverte a nőt. Még aznap a másik nevelt lányát, Andreát is megölte. Ágnes segített apjának levinni a holttesteket a pincébe, ahol a férfi feldarabolta őket, Ágnes pedig az eldugult lefolyók megnyitásához használatos kénsavas vegyszer, a Cleanest oldatában eltüntette a testdarabokat. 

A gyilkosságok után Ágnes dolga volt a nyomok eltakarítása. Neki kellett felmosnia a vért, melegíteni a Cleanest oldatot, eltüntetni a legkisebb nyomot is, írta a Pándy-tárgyalás idején, 2002 februárjában az MTI. Az igazságügyi szakértők egy holttesten végrehajtott kísérlettel meg is állapították, hogy a forgalomból azóta kivont, kénsavat tartalmazó roppant erős szer 24 óra alatt valóban képes teljesen feloldani egy holttestet, még a fogaknak sem marad nyoma.

1988-ban Ágnes édesanyja, és Ágnes két édestestvére lett áldozat. Sörés Ilona ellenezte ugyanis, hogy Pándy örökbe fogadja nevelt lányait. Az apa rávette Ágnest, hogy ebéd közben lője fejbe saját testvérét, Dánielt, majd hívja át édesanyját, arra hivatkozva, hogy Dániel nem érzi jól magát. Amint megérkezett a volt feleség, Ágnes édesanyja, őt is lelőtték, majd két hét múlva az anyjáért és fivéréért aggódó Pándy Zoltánt is feloldották Cleanest savban.

Ágnes kimerítő vallomásában még egy gyilkosságról számolt be, amit viszont nem látott saját szemével. „1989-ben Tünde egyre feszültebb viszonyban volt nevelőapjával, mert az minduntalan megerőszakolta. Pándy erre közölte Ágnes lányával, hogy Tündét is el kellene némítani.

Ágnes azonban nyaralni ment a tenger mellé – mire hazatért, Tünde nem volt sehol, a raktárban viszont jóval kevesebb lett a Cleanest sav.

Ágnes ebből arra következtet, hogy távollétében apja megölte Tündét” – olvasható a vádirat alapján írt 2002. februári MTI-anyagban.

További áldozatok?

A nyomozás során folyamatosan felmerült, hogy több mint hat áldozata lehet az állelkésznek. Pándy ugyanis a hetvenes évek elejétől hirdetéseket adott fel a magyar lapok társkereső rovatában. A jelige: „Európai nászút” volt. Szövege pedig a következő: „Mi nem dohányzunk. Középkorú férfi vagyok, gyerekkel. Olyan asszonyt keresek, aki nem dohányzik, és gyerekei vannak, mert házamat gyerekhangokkal akarom megtölteni. Szeretem a gyerekeket” – olvasható Gazsó L. Ferenc részletes cikkében a Korunk erdélyi magyar kulturális folyóirat 1998/12-es számában.

Pándy eleinte Harmat Tas néven mutatkozott be az érdeklődő nőknek, akik közül többen is megfordultak a brüsszeli házban. A Korunk folyóirat cikke idéz is egy nőt, aki hat hosszú évig élt Brüsszelben Pándyval a kilencvenes években, jóval a gyilkosságok után, és állítja: soha nem vallana terhelőt a férfira, akibe halálosan szerelmes volt. 

A tárgyalás, az ítélet

A 2002. februári tárgyaláson Ágnes a vallomásában az apját mindvégig csak Pándynak vagy P.-nek nevezte. „Vallomása szerint apja már az ő serdülőkorában megkezdte az ő »beavatását« a nemi életbe, 21 éves korától pedig erőszakkal magáévá tette. Ágnes állítólag közölte vele, hogy ő nem kívánja ezt a nemi életet, de nem volt elég ereje ellenállni” – olvasható az MTI tárgyalási tudósításában. A nő úgy állította be az iszonyú családi gyilkosságsorozatot, hogy ő mindvégig abszolút tekintélyuralmat gyakorló apja szinte megbűvölt eszköze volt. Pándy minden újabb gyilkosságot az illető családtag módszeres leszólásával, pocskondiázásával készített elő lelkileg, utána pedig részletesen kidolgozta megölésének terveit. 

Pándy András a kihallgatások alatt és a bírósági tárgyaláson sem tört meg, végig kitartott amellett, hogy nem bűnös. Semmit sem ismert el, azt vallotta, hogy Ágnes megháborodott, egy szekta agymosásának áldozata, azért vádolja mindkettejüket. Állította, hogy a családtagok „csak” eltűntek, és valahol boldogan élnek.

Közvetlen tárgyi bizonyíték vagy holttest nem került elő, az emberi maradványokat,  csontdarabokat, amiket egyik házában találtak, soha nem sikerült azonosítani. Azonban előkerült Pándy naplója a ház álmennyezetéből, amiben korabeli rendőrségi források szerint a leírtak „éppen eléggé terhelőek ránézve”. Továbbá nem csak Ágnes vallomása állt a bíróság rendelkezésére. Pándy egy ismerőse, Koplányi István azt vallotta, hogy Pándy András beszélt neki a gyilkosságokról. Amikor Pándyval együtt vágtak fel fahasábokat az állelkész láncfűrészével, Pándy azt mondta neki, hogy mint a fatörzset, az embert is úgy kell forgatni, ha fűrésszel vágják darabokra. Koplányi azt is állította, hogy egy ajtón keresztül hallotta Pándy András és Ágnes hangos szóváltását a néhány évvel korábban végrehajtott gyilkosságokról.

2002 márciusában a belga törvényszék Pándy Andrást életfogytiglani, Pándy Ágnest pedig 21 éves szabadságvesztésre ítélte.

Pándy András az utolsó szó jogán gúnyolódott az igazságszolgáltatáson, hogy most már talán több idejük lesz a brabanti gyilkosok elnevezésű vallon terroristák kézre kerítésére - egyébként pedig a hamis ítélet után következik szerinte az ő perének második felvonása. 

Végül nem lett folytatás, Pándy András haláláig börtönben maradt. 86 éves korában 2013-ban, szenteste előtt egy nappal meghalt börtönében. Pándy Ágnes 2010-ben szabadult a brugge-i börtönből, feltételesen engedték ki, és engedélyezték neki, hogy a környék egyik apácazárdájába költözzön. A Le Soir szerint azóta egy könyvtárban végez önkéntes munkát. Hogy pontosan melyik városban él, soha nem hozták nyilvánosságra.

Amikor 2017 októberében interjút szerettünk volna kérni Pándy Ágnestől, megkerestük az ügyvédjét. Walter Muls ügyvéd az Indexnek azt mondta: „Amikor Pándy Ágnest kiengedték a börtönből, több feltételt is szabtak neki. Szabadlábra helyezésének egyik feltétele az volt, hogy soha, semmilyen módon nem kerül kapcsolatba a médiával. Így viszont sajnos nincs lehetőség interjút készíteni vele.”

(Borítókép: Pándy Andrást 1997. október 16-én tartóztatták le Belgiumban. Fotó:  AFP/Daniel William)