Pókhálós, mocskos garázsból indulnak bevetésre a budai mentők

Sokszor írtunk már a magyar kórházakban uralkodó lesújtó állapotokról. Ez a cikk most nem a betegek helyzetéről szól, hanem arról, milyen körülmények között kell dolgozniuk Budapesten az egészségügyi ellátás fontos szereplőinek, a mentősöknek. 

A mentősöket még most is általános társadalmi megbecsültség övezi. Mindenki azt várja tőlük, hogy munkájukat a lehető leggyorsabban végezzék. Eközben általában azt feltételezzük, hogy a háttérben olyan professzionális szervezet működik, ami támogatja a munkájukat.

A hírekben legtöbbször új mentőállomások, mentőautók átadásáról lehet hallani, nemrég a mentősök új egyenruháját  mutatták be. Ahogy azonban a kórházaknál, úgy itt is igaz, hogy az uniós fejlesztési források vidékre áramlanak, a fejlett régiónak számító Budapestre nem. Valószínűleg ez is szerepet játszik abban, hogy az Alkotás út 56–58. szám alatt található Buda II. mentőállomáson elkeserítően rosszak a feltételek, pedig ez az ország legnagyobb mentőállomása.

Az egyébként modern mentőautók itt olyan garázsban várnak bevetésre, amelyben emberemlékezet óta nem volt nagytakarítás. Legalábbis ilyenre nem emlékeznek az ott dolgozók. A több száz négyzetméteres garázsban poros-mocskos pókhálók lógnak a sarokból, erről küldött képeket egyik forrásunk.

Ebben a mocskos garázsban tárolják SALGO-polcokon és leselejtezett öltözőszekrényekben azokat a gyógyszereket és egészségügyi felszereléseket, amelyeket a mentők használnak a vonulásaikon. A polcokon és a szekrényekben kötszer, tű, branül, gyógyszerek állnak a „retek kellős közepén" a pótgumik mellett, mondta forrásunk.

Jobb országokban külön személyzet gondoskodik arról, hogy a mentőatókon és az orvosi táskákban folyamatosan újratöltsék a fogyóeszközöket, legyen mindig elegendő gumikesztyű, kötszer, fecskendő, oxigén, gyógyszer és orvosi műszer. Nálunk erről is a mentőautó személyzetének kell gondoskodnia, bár a mentősök azt mondják: jobb ez így, mert ők tudják, mire van szükségük.

A vonulásokkor felhasznált és szennyezett orvosi eszközök egy részét a bevetések szünetében szintén a mentősöknek kell elmosniuk és fertőtleníteniük. Ezt a műveletet szintén a pókhálós, mocskos garázsban található mosogatóban végzik. Itt fertőtlenítik az intubációhoz használt eszközöket és néha az egyszer használatos eszközöket is, például a bougie-nak nevezett tubusvezetőt, mert ezekből nem kapnak annyit, hogy kidobhassák.

Kérdezhetnék persze, miért kell ennek így lennie, és ez mennyiben pénz és mennyiben odafigyelés kérdése. A mentőszolgálat ugyan alkalmaz egy takarítócéget, de az a garázst nem takarítja, csak a dolgozók pihenőszobáit, az orvosi szobákat, öltözőket és irodákat.

A garázs rendben tartása a mentődolgozók feladata. Azoké, akik egy-egy megterhelő vonulás után beesnek az állomásra, és esetleg pihenni szeretnének. A legtöbb mentőautó itt a 12 órából kb. 11-et van kint helyszínen. Éjszaka is csak 2 és 6 óra között van nyugalmasabb időszak. Ilyen terhelés mellett kellene takarítaniuk a mentőgépkocsi-vezetőknek, mentőápolóknak vagy a mentőorvosoknak az állomást. A hatalmas garázs takarításához egy darab partvist és egy darab cirokseprűt rendszeresítettek. Van egy ócska porszívó is, de ez a takarítócégé, így a mentősök nem használhatják.

A mentősök havonta porciózva kapnak mosogatószert, némi autósampont és szappant. Ez általában nem szokott elegendő lenni, így sokszor nekik maguknak kell kipótolniuk a tisztítószereket. Úgy tudjuk, a mentőállomás vezetése azért szigorított az anyagok kiadásán, mert korábban „gyanúsan gyorsan fogyott" el a készlet.

Épp elég feladatot ad a mentősöknek a mentőautók tisztán tartása. Vannak esetek, amikor sár, vér, hányás, ürülék is kerülhet az autóba. Az autó ilyenkor csak akkor indulhat újabb esethez, ha kitakarították. Svájcban vagy Angliában ezt úgy szervezik, hogy ilyenkor a személyzet visszatér a mentőállomásra, átül egy tiszta, teljesen feltöltött autóba, addig pedig az állomáson rendbehozzák a másik autót. 

A következő képen a garázsban található kocsimosó látható. A mentőkocsik tisztítására használt nagynyomású mosóberendezést sem az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) adta: az itt dolgozók saját szakállukra indultak el az eszközt gyártó cég Facebook-oldalán megjelent pályázaton, és ezt nyerték.

Gyakran a mentősök ruházata is sáros, véres lesz, így azt is le kell cserélni szolgálat közben. Azt gondolhatnánk, hogy miután ez a munkaruházatuk, a mentőszolgálat vállalja a tisztítást. De nem. Ez is az „oldjuk meg okosba'” elven működik. Az itt látható mosógépet az egyik bajtárs vitte be, amikor vett egy újat otthonra, és ez már nem kellett neki. A dolgozók maguk hozzák ehhez a mosóport, itt mossák és szárítják a ruháikat.

A Buda II.-n régóta dolgozók úgy tudják, az állomást fennállása óta nem festették ki. Az élhető körülményeket jelentős részben az itt dolgozók lelkesedése és összefogása teremtette meg. 2010 körül például a mentősök megelégelték a lerobbant állapotokat, összedobtak pénzt, vettek festéket, és egy hétvégén maguk festették ki a pihenésükre szolgáló hálókörletet és a tartózkodóhelyiségeket. 

Ők hoztak be maguknak a bútorok egy részét, a hűtőt, a mikrosütőket, a tévét. Az itt dolgozó kb. száz ember most is folyamatosan ad össze úgynevezett „állomáspénzt", amiből maga igyekszik csinosítani és javítani saját munkakörülményeit. Közben a karbantartás hiányos, rendszeresen probléma van a meleg vízzel, fűtéssel és világítással. A felújítást évek óta ígéri a mentőszolgálat vezetése, de egyelőre nem történt meg.

Elég visszatetsző az is, ahogy a mentőállomáson a betegdokumentációt kezelik. A mentősöknek minden átadott beteg után adminisztrálniuk kell az eset körülményeit. Az erről készült menetlevelek, esetlapok, EKG-k egy-egy példányát meg kell őrizniük. A Buda II. mentőállomáson ez a dokumentáció bedobozolva, szanaszét hever a folyosókon, benne a betegek személyes és érzékeny egészségügyi adataival.

Mindez talán némi magyarázatot ad arra is, miért panaszkodnak az elhivatottságból régóta a szakmában dolgozó mentősök komoly kontraszelekcióra és munkaerőhiányra. Valószínűleg ez is szerepet játszik abban, hogy a mentőállomáson működő tíz autó közül négy általában alig fut, mert nincs elegendő gépkocsivezető és ápoló rájuk. Ezt a hiányt átvezénylésekkel igyekszik megoldani az Országos Mentőszolgálat. Vidékről a fővárosba rendelt autók látják el a szolgálat egy részét Budán.

A képeken látható állapotokról és ezek okáról emailben érdeklődtünk az Országos Mentőszolgálat sajtóirodáján, kérdéseinkre azonban egy hét elteltével sem kaptunk választ. Forrásunktól ezután azt kértük, küldjön olyan képeket, amelyek bizonyítják, hogy a fotók valóban a mostani állapotot mutatják. Ezek a képek is a birtokunkban vannak.

Információink szerint a régióvezetők legutóbb decemberben ellenőrizték az állomást, és ekkor tekintette meg a körülményeket az OMSZ főigazgatója is. Mindent rendben találtak.

A mentős hivatásnak és a mentősök összetartásának régi hagyományai vannak. A mentősszakma mindig több volt egyszerű munkahelynél. A közösen átélt jó és rossz élmények hamar közel hozzák az embereket, a bajtársak így szabályos családként élnek. Ma is gyakori, hogy együtt indulnak nyaralni, horgászni, bulizni, és azt is láthattuk, milyen szerepe van ennek az összetartásnak a rendszer működtetésében. Ennek persze hátulütői is lehetnek. 

A bajtársiasságba korábban belefért, hogy szolgálaton kívüli mentősök bejártak az állomásra dumálni a többiekkel, esetleg ott parkoltak az autóikkal. Az utóbbi időben a vezetés szigorúbb szabályokat hozott. A házirend szerint a mentőállomáson csak a szolgálatban lévők tartózkodhatnak, a szolgálat letelte után egy órával a lelépő embereknek el kell hagyniuk a mentőállomás területét, autóikkal nem parkolhatnak a mentőállomáson, és a kocsijukat sem moshatják a garázsban. 

Problémákat okozott az is, hogy sokan másod- és harmadállásban valamelyik magán-mentőszolgálatnál vagy betegszállító cégnél dolgoztak. Így az is előfordult, hogy valaki egy magáncég autójával parkolt az Buda II. mentőállomás területén, hogy szolgálata végeztével átülhessen ebbe az autóba. Érthető okokból ezt is megtiltotta az állomás vezetése.