Itt a közautó, a gazdagok békávéja

Mi ez?

A közautózás, a carsharing az autóbérlés modern, gyors formája, leginkább a Bubihoz, a budapesti közbringarendszerhez hasonlítható. Lényege, hogy a rendszerbe regisztrált autós, ha közautózni akar, megkeresi mobiltelefonos applikációján a legközelebb található kocsit, beül, elvezeti a céljáig, ott kiszáll, és otthagyja a következő ügyfélnek. Nem kell törődnie a tankolással és a parkolással sem, az benne van az árban. Mindezért percenként 65-66 forintot fizet, amit levonnak a számlájáról.

Akkorát bénáztam reggel az indítással, miután éjszaka elvitték az előző kocsit a ház elől, hogy igénybe vettem a búgóhangú ügyfélszolgálatos segítségét. Élőben vezette a kezem („nyomja meg a piros gombot, asszonyom, és nyugodjanak békében”), persze nem mondott semmi újat, pont ugyanazt csináltam, mint előtte 25-ször hiába, de ekkor ment. Bénázás 12 perc, autókázás 8 perc, parkolókeresés 10 perc – biciklivel se lett volna 15. (Ádám a Greengóról)

A carsharing gyorsan fejlődő szolgáltatás világszerte, a közeljövőben robbanásszerű terjedésére számítanak. Nem csoda, hogy a Mol beszállt az üzletbe. A tervek szerint a cég és versenytársa, a Greengo egyaránt nagy ütemben fejleszti közautó-flottáját és növeli szolgáltatási területét. A verseny várhatóan csökkenti az árakat, viszont növeli a kínálatot és a színvonalat, így egyre több embernek éri meg majd befizetni rá.

Én is ügyetlenkedtem egy sort az indítással, percekig vártam a motorhangra, haha, szőke nő, aztán még a zárással is bénáztam párszor. Kétszer is lezártam a bérlést úgy, hogy még bent ültem a kocsiban, és akkor ki tudtam ugyan szállni, de irgalmatlanul üvöltött a kocsi. Kétszer is hívtam emiatt a helpdeskjüket, mindkétszer csaj volt a vonal túlsó végén, és kedvesen és halál gyorsan elmagyarázták, mit csesztem el, és hogyan oldjam meg a problémát, ez nekem hatalmas pluszpont. (Vera a Greengóról)

Mire jó, kinek jó?

A közautózás háromféle közlekedési módot válthat ki részben vagy egészben: a taxizást, a saját autóhasználatot és a tömegközlekedést. Nézzük, kinek éri meg:

• Közautó vs. taxi

A Mol Limo és a Greengo autóit egy hétig teszteltük nyolcan az Indextől. A tesztutazások idejét és hosszát összevetve átlagosan 262,4 métert tettünk meg egy perc alatt. (Ebben benne van az összes dugóban eltöltött idő, illetve esti gyorsabb haladás.) Ez azt jelenti, hogy a 66 forintos percdíjat alapul véve egy kilométer közautózás 251 forintba került. A taxik kilométerdíja 280 forint (plusz a 450 forint alapdíj). Ha csak ezt néznénk, akkor is olcsóbb lenne a közautózás, de a taxióra azért ennél bonyolultabban mér.

Ezért segítségül hívtuk a Főtaxi és a Taxiplus saját díjkalkulátorát. A két kalkulátor az Index és a lakhelyem közötti 3,9 km-es távot nappal egyaránt 1650 forintra számolja ki, a Taxiplus még azt is megadja, hogy az út 7 percig tart (buszsáv nincs, tehát a taxi és közautó azonos sebességgel tud haladni). Közautóval ez a 7 perc 462 forintba kerül, amihez ha nagyvonalúan hozzászámoljuk a havi költség egy részét, akkor kerekítve 500 forint az út ára. Ez az 500 forint áll szemben a taxi  (borravaló nélkül számított) 1650 forintjával. Természetesen a taxi sokszor gyorsabb az átlagos forgalomnál, mert a buszsávot is tudja használni, ezért inkább azt lehet mondani, hogy:

A közautó elerjedésével tehát a taxi maradhat azoknak, akiknek nincs jogosítványuk, vagy alkoholt fogyasztottak.

• Közautó vs. saját kocsi

Számításaink szerint közautózni annak éri meg, aki napi 15-16 kilométernél kevesebbet autózik (pl 5-6 km-re van a munkahelye). Ez is csak akkor, ha teljesen lemond a saját kocsiról, és így megszabadul annak költségeitől. 

Elképesztő szájönszfiksön élmény, ahogy a telefonomba ütök egy kódot, és hallom kinyílni az autót. És a vezetési élmény meg konkrétan kifogástalan. Nagyon jól gyorsul, és nemcsak nulláról indulva, hanem a forgalomban is, egy sávváltásnál kicsit odalépekm és kilő. Az indulás nekem harmadik elindulás után is kicsit körülményesnek tűnik, tudom, hogy csak 4-5 pont van, amit be kell tartani, de ha a sorrendet elrontom, elrontottam az egészet. Úgy lehet majd megszokni, hogy egész héten használom. De ha ritkábban használja az ember, akkor tuti az van, hogy: mi is volt? Hogy volt? Na, elő a telefonnal, mi a sorrend. A kocsikeresés, foglalás, nyitás az viszont jól működik, egyszerű, fasza. Tolatóradar: bomba. Annyira sokat használtam, hogy volt olyan nap, hogy kettőt is 10%-ra merítettem le, és úgy parkoltam, hogy már telefonon néztem, hol a másik, amibe át fogok ülni. Egyszer megpróbáltam legyorsulni egy Teslát itt Óbudán, nem sikerült. (Tomi a Greengóról)

A fenntartási költségek kiszámításához a Totalcar.hu autóköltség-kalkulátorát használtam: egy 3 éves Volkswagen Up (ez a közautók típusa is) havi teljes költsége 85 ezer forintra jött ki. Ebbe az összegbe a kalkulátor beleszámolja az autó értékvesztését, adókat, karbantartást, gumicserét, benzinárat és még sok mindent. Fix adatnak 4000 kilométer 95%-ban városi használatot adtam meg, és havi 20 ezer forint parkolási díjat (ez a munkahelyi parkolóbérlés havi díja, plusz havi 5000 forintnyi egyéb fizetős parkolás a városban).

Alapvetően nagyon tetszett, de megbízhatatlan, ha sietni kell, márpedig mindig sietnem kell, nem biztos, hogy találok ott autót, ahol kellene. Volt, hogy 15 percet kellett gyalogolni az esőben a kocsihoz. Vannak szituk, amiben jó lehet, fogom is használni. Aranyos az egész, kedves, tetszik. Ami problémás: a sérülések ellenőrzése. A szűk utcában majdnem elütöttek, de néztek már tolvajnak is, aki kerülgeti a kiszemelt kocsit. (Hajni az elektromos Mol Limóról)

A közautó esetében egy fix költségelem van: a 65-66 forintos percdíj (a két szolgáltatónál ennyivel tér el). Van még egy ezerforintos havi díj, és egy egyszer kifizetendő 5900 forintos díj, ezeket is arányosan beleszámolva azt kell tudnunk, hogy a saját kocsi 85 ezer forintos fenntartási összegéből mennyit tudunk közautózni. 1257 percet havonta. Ez azonban még kevés az összehasonlításhoz.

Az elindulás egyelőre három használat után is elég körülményes, úgy lenne logikus, ha miután bedugtam a kocsikulcsot, rögtön indíthatnám is, nem kellene még a pin kóddal bénázni. A tolatóradar király, de párhuzamos parkolásnál szokni kell, hogy nem tudok olyan leheletfinom gázfröccsöket adni, mint benzines autókkal. Az is szopó, hogy hiába az ingyenes parkolás, tegnap a Visegrádi utcánál percekig kóvályogtam, mire találtam egy szabad helyet, és ma is csak öt perc sétára tudtam letenni a Polgár utcától. A vezetésélmény egyébként hibátlan, de majd akkor fogok előfizetni, ha több szolgáltató lesz. (Tamás a Greengóról)

Ahogy már írtuk, a tesztutazásokat összeadva és átlagolva (dugót, gyors haladást egyaránt beleszámolva) az jött ki, hogy egy perc alatt a városi forgalomban átlagosan 262,4 métert tudtunk megtenni. Ezt kell tehát felszorozni az 1257 perccel. Az eredmény: a saját kocsi fenntartási árából havi 330 kilométert, évente pedig 3958 km-t tudunk közautózni. Azaz a 4000 km évi gépkocsi-használat az az utazási mennyiség, ahol nagyjából azonos összegre jön ki egy saját autó fenntartása és a közautózás.

A Móricznál lakom, ami egy közlekedési hub, de eddig nem volt olyan, hogy 5-10 perc gyaloglásnál közelebb lett volna autó, pedig én folytonos rohanásban vagyok. Egyszer tettem bele gyerekülést, és vittem vele a gyereket is, aki iszonyatosan élvezte :-) Kialakult bennem már 3 nap után az a kényszer, hogy indulás előtt már jóval csekkolom, hol van kocsi. Például amikor a barátnőmnél voltam vendégségben, ahonnan tudtam, hogy majd Greengóval megyek haza, legalább hatszor csekkoltam, hogy ott van-e még az autó, amivel jöttem, de az indulás előtt pár perccel mégis elvitte előlem valaki. Na, az nagy szívás. (Vera a Greengóról)

Értelemszerűen, aki ennél kevesebbet autózik, annak jobban megéri közautózni, aki többet, annak pedig jobban megtérül a saját kocsi. Ebből az is látszik, hogy a közautó aránylag rövid városi utazásokra jó. Többet nagyon nem is tudna megtenni, mert:

1. A használati zónahatár úgy van meghúzva, hogy a külső kerületek már jobbára nincsenek benne. Azaz ki lehet menni Csepelre, de onnan vissza kell hozni a közautót, mert a Rákóczi hídon túl a rendszer már nem engedi lezárni a bérlést. Tehát a tágan vett belvárosban használják a legtöbben, ami széltében-hosszában nem több 10 km-nél.
2. A kocsik jelentős része elektromos, amiknek a téli használati hatósugara 100-120 km, tehát legfeljebb Siófokig jutnánk vele, de vissza már sehogy se.

Ebből pedig az látszik, hogy aki nemcsak városban használja a kocsiját, hanem rendszeresen szokott vele vidékre is utazni, annak nem költséghatékony alternatíva a közautó. A saját kocsi megtartása mellett közautózni már rögtön jóval költségesebb.

Tegnap úgy éreztem magam, mint egy pokémongós tájfutó, rohantam a valamiért nem pontosan jelölt kocsihoz – házszám nem volt – ráadásul épp a telefonomon a helymeghatározás, meg a térkép se volt jó, végül a kocsit egy perccel lekéstem. Sokszor az az érzésem, hogy folyamatosan űz valami virtuális hajcsár, szabadság helyett inkább rabságot kapok. Ha megállok a parkolóban, a rádióban a híreket már nem hallgatom végig (60 forintért percenként?), nem bonyolítom le benne már a telefonomat, csak ha kiszálltam – persze minden cuccommal. Szóval, biztos ez a jövő, de ez nem jelenti, hogy örülök neki. (Gergő)

Összefoglalva: a saját kocsit ugyan ki tudja váltani a közautó, de csak annak, aki túlnyomórészt városban kell autóznia, napi 15-16 km-nél nem többet.

• Közautó vs. tömegközlekedés:

A közautónak alapvetően nem a tömegközlekedéssel kell versenyeznie, hiszen ha jobban megérné, akkor napi több mint százezer közautós szabadulna rá az utakra. De kiszámoltuk ezt is. Ha alapesetnek két menetjegyes munkába járást veszünk, akkor az napi 1400 forintos költség (direkt nem bérletet számoltam, mert a közautónál is vannak bérletes konstrukciók).

Egy hét Greengo-használat után nem lettem meggyőzve arról, hogy ez kiválthatja az autómat. A szolgáltatás Budapestre korlátozódik, mehetek ugyan Pest megyébe, autópályán is, de akkor már töltésgondok is felmerülnek, és drága is volna, mivel végleg leadni az autót nagyjából a Hungária körúton belül lehet. Viszont a tömegközlekedést sem váltanám ki vele – az Index és az otthonom között minden délután a BKV győzött volna 5-10 perccel, még metrófelújítással is –, ezen én csak a jelenlegi tarifa tizedéért gondolkodnék el, ami viszont üzletileg nyilván képtelenség. Látványosan akkor indulhat be a carsharing a taxikkal szemben, ha szélesebb zónában lehet letenni az autót, és főként, ha a repülőtéren is megválhatunk tőle. Ebből összesen 21 percet lehet közautózni, ami átlagos forgalomban 5-6 km-t jelent oda-vissza. Ez olyan kevés, hogy csak szélsőséges esetben érheti meg: például ha valaki olyan szerencsétlen helyen lakik, hogy rövid távon is át kell szállnia egy másik tömegközlekedési járatra, vagy olyan időpontban használja a közautót, amikor nagyon nincs forgalom vagy tömegközlekedés (például este vagy hajnalban). (Gergő)

Hogy megy a közautóbérlés?

Először is kell hozzá egy okostelefon, mert a legközelebbi közautó megkeresése, nyitása-zárása azon keresztül történik. Ha rendelkezünk ilyennel, akkor regisztrálnunk kell a két szolgáltató valamelyikénél. A Greengónál a regisztrációs díj 4900 forint, a szerződés megkötésénél jelen kell lenni, a Mol limónál 5900 forint, itt viszont megoldható minden online. A szolgáltatási terület nagyjából azonos a két szolgáltatónál, mindkettő folyamatos bővítést tervez.

A Greengóban nekem pont az a szám, hogy elektromos, és az ember kicsit időutazáson vesz vele részt, annyira valószínűtlenül halk, annyira nyomatékos és annyira meglepően gyorsul. Még olyanban is ültem, amelyik üvegtetős volt. A Mol Limo meg egy automata váltós kiskocsi, amilyet már ezerszer vezettem (van elektromos kocsijuk nekik is, de nem sikerült találkoznom vele.) A greengósok a Mol Limónál sokkal jobban figyeltek a designra: szebb a logó, szebben vannak matricázva a kocsik, bár ez nyilván ízlés kérdése. Olyan apróságokon is érezni az odafigyelést, mint hogy a kulcsot a dokkoláshoz elég bedugni a kesztyűtartóba nettül beépített szivacsbélésbe, míg a Limókban a dokkoló ide-oda fityeg a kesztyűtartóban, amire egy külön kulccsal kell rácsatlakoztatni. A Limókban az ajtózsebekben papírzsepi, nedves törlőkendő és jégvakaró is van, sőt, ma egy doboz rágót is találtam, de ezek miatt nekem inkább rendetlenségérzetem volt, mintha valaki más kocsijában ülnék. A Greengóban semmi ilyesmi nincs, vagyis de, egy bankkártya-jégvakaró. És mégis ott a jobb. (Gábor)

Ha megvan a regisztráció, el kell dönteni, hogy havi díjjal vagy anélkül szeretnénk autózni. Ha havi díjjal, akkor 990 forint befizetése után az alacsonyabb tarifával utazhatunk: ez a Greengónál 65 forint/perc, a Mol Limónál 66 forint/perc. Ha nem akarunk havi díjat fizetni, akkor a magasabb tarifát kell fizetni, ami a Greengónál 80 forint/perc, a Mol Limónál pedig 77 forint/perc. Könnyen kiszámolható, hogy havi díjat annak éri meg fizetni, aki rendszeresen használná a közautót, a havi díj nélkülit meg annak, aki alkalomszerűen. A Greengónál havi 1 óra 6 perc használat fölött éri meg a havi díj befizetése, a Mol Limónál ez a határ 1 óra 16 perc.

A Mol Limo használata a Greengónál sokkal egyszerűbb: érezhetően ezen a téren akartak versenyelőnyre szert tenni. Semmilyen kódot nem kell megadni, elég a telefonon a nyitás-gombra rányomni, és már kattan is a zár. A Greengo elindítása ehhez képest felér egy középnehéz szabadulószoba-feladvánnyal, különösen eleinte. A Greengóval kétszer is előfordult, hogy épp fotóztam a kocsi állapotát, amikor valaki elkezdett szitkozódni, hogy miért büntettem meg. Másodszor már tudtam, hogy parkolóőrnek néztek. Valahogy az az összbenyomásom, hogy kicsit másképp ülnek a lovon: a Limónál inkább a kocsi, a Greengónál inkább az ügyfél van a középpontban. (Gábor)

Ha ezt kiszámoltuk, akkor megnyitjuk az okostelefonra letöltött applikációt. A megnyíló térképen kikeressük, hol van a pozíciónkhoz legközelebb parkoló közautó, és egy ujjpöttyintéssel lefoglaljuk. A Greengónál 30 perce van az autósnak odaérni a lefoglalt kocsihoz, utána törlődik a foglalás. Ez utóbbi eset 4 óra büntetéssel jár, ami alatt nem lehet újrafoglalni autót.

A Mol Limónál 20 perc alatt kell elérni a kocsit, viszont itt nincs büntetés, ha ez nem sikerül. A közautó nyitása a Greengónál hosszadalmasabb, bonyolultabb, két kódot is kell használni. A Mol Limónál ez gyorsabb és egyszerűbb. Viszont jobban vissza lehet élni vele, ha a vezető elhagyja a slusszkulcsot, vagy a mobiltelefonját.

A Greengo rendszere szuper, nagyon kényelmes és egyszerű a használata. Ingázóként a felhasználói élményt egyértelműen a parkolás rontja a legjobban, hogy nem ott tudunk megállni, ahol szeretnénk, és még többet kell gyalogolni, mint amikor csak buszozunk. Egészen biztos, hogy nagyobb lefedettségi terület kell, egészen a városhatárig, hogy a távolsági buszokról vagy a P+R parkolóban hagyott saját autóból rögtön Greengóba tudjunk átülni. Ahhoz pedig több autó kell a flottába, hogy nagyobb eséllyel találjunk is egyet, és ne a keresgéléssel és odagyaloglással teljen el több tíz perc az utazásból. Mert mikor kell autó a BKV helyett? Ha valami nagyobb dolgot akarunk hazacígölni, vagy esetleg csinosba vágtuk magunkat, és nem akarunk másokhoz dörgölőzni a buszon. Ezekben az esetekben viszont a kincsvadászós autókeresgélést is el akarjuk kerülni, és a lehető legrövidebb úton akarunk bérautóba ülni. (Balázs)

A Greengo flottája 168 elektromos Volkswagen Upból áll, a Mol Limónál ugyanebből a típusból 100 darab van, és ezek mellé még 200 darab benzines, automata Volkswagen Upot is betoltak a rendszerbe. (A benzines kocsikat két éven belül elektromosra tervezik leváltani a Molnál.) Az indítókulcsok minden esetben a kesztyűtartóban vannak.

Nem tartozom azok közé, akik bármit megtennének, hogy legyen egy brutálisan erős és csodaszép autójuk, és simán le tudok mondani az egyediről, a brutális lóerőkről, ha a környezetvédelemről van szó. Ebből a megfontolásból már most kész lennék arra, hogy a dízelüzemű autómat lecseréljem egy elektromos kisautóra, sőt az sem szempont, hogy egy ilyet feltétlenül birtokoljak, hiszen ha elég közautó közlekedik majd a főváros útjain, nincs is szükség igazán saját autóra. Ehhez képest óriási csalódás volt számomra a Mol Limo, amely azt az izgalmat ígérte, hogy életemben először elektromos autót használhatok. Erre mit foglaltam le? Egy sima benzinest. Az autón erősen érződött, hogy használói nem éppen kímélő üzemmódban veretik az utakon, az automata sebváltóval többször is gondom akadt, és nem azért, mert nem ismerem az automata váltókat. A konklúzió ennek ellenére az, hogy a jövő eldőlt, jönnek majd az egyenautók, és hogy ez irányba Budapest is tett egy lépést, pozitív várakozással tölt el. (Péter)

A menet, ahogy írtuk, percdíjas. Ezen felül nem kell törődni az üzemanyaggal (benne van az árban) és a parkolással (szintén benne van az árban, de csak zónán belül). Zónán kívül mindkét cégnél percenként 15 forintba kerül a parkolás. A Mol Limo autóiban egy piros led villog és csipog is, ha a kocsi elhagyja a zónát.

Mi van, ha baj van?

Mindkét cég autóin kötelező felelősségbiztosítás és Casco van. Ha a sofőr szabálytalanul vagy ittasan vezet, a büntetést természetesen ő fizeti. A Greengónál 50 ezer forinttal büntetik, ha az autót jogosulatlan személy vezeti. Dohányozni, állatokat szállítani a kocsiban mindkét cégnél tilos.

Iszonyatosan jó vezetni, csodás érzés, hogy a telefon nyomkodása után kattan a zár a nyitáskor, hát az egészen futurisztikus élmény. Mindig tiszta az autó, mindig elegáns, gusztusos, és úgy gyorsul, mint az atom. Azt hiszem, fogok valódi előfizetést csinálni, és az amúgy ritka taxizást fogom alkalmanként helyettesíteni vele. (Vera)

Kipróbálta már? Írja le nekünk az élményeit Facebookon!: