2036-ig lakóotthonokba költözhet minden fogyatékkal élő
További Belföld cikkek
-
Orbán Viktor újabb levelet írt az Európai Tanács elnökének, ezúttal Donald Trumpról
- Tiltakoznak a katonák iskolába vezénylése ellen a szülők
- Égő házból mentettek ki egy férfit a készenléti rendőrök Békéscsabán
- Egyre több a panasz a gödöllői HÉV-en uralkodó helyzetre, a MÁV azonnali lépéseket tett
- Egy világhírű könyvsorozat szerzője is feltűnik az MCC Feszten
A tervek szerint 2036-ig valódi közösségi teret jelentő lakóotthonokba költözhet minden fogyatékossággal élő ember Magyarországon, vagyis megvalósul a kórházszerű intézmények kiváltása, legalábbis ezt jelentette ki a fogyatékossággal élők társadalmi integrációjáért felelős miniszteri biztos az M1 aktuális csatorna szerdai műsorában.
Szekeres Pál az MTI szerint elmondta, hogy a program keretében hat intézmény kiváltása már megtörtént, ezekből 600-an költözhettek át kisközösségekbe. Zajlik további 2500 ember átköltöztetésének előkészítése, illetve kiírtak egy újabb, 7500 ember lakóotthoni elhelyezésére szolgáló programot is. Hozzátette azt is, hogy mindez azt jelzi, hogy a néhány évtizeddel ezelőtti szegregációval szemben a társadalom ma erőforrásként tekint a fogyatékossággal élő emberekre.
Hogy mi?
Korábban a fogyatékkal élőket kórházszerű, többágyas szobákkal teli házakban látták el, nagyintézményekben. Ennek az az oka, hogy a fogyatékos embereket nem egészséges emberekként kezelték, és így az állami ellátórendszer a fogyatékosságuk korrekciójára helyezte a hangsúlyt. Azonban a modern fogyatékosságügy a fogyatékos embert nem a többségi társadalom jótékonykodására szoruló személynek tekinti, hanem a társadalom egyenrangú és egyenértékű tagjaként jogok birtokosának, aki aktív, önálló életet élhet. Ennek a szemléletváltásnak az egyik legfontosabb következménye az intézményi ellátásról a közösségi életvitelt támogató szolgáltatásokra való áttérés reformjának elindulása, azaz, hogy a kórházszerű nagyintézmények helyett több kicsi intézményben lássák el a fogyatékkal élőket.
A Magyar Kormány 2011. nyarán döntött a közösségi ellátásra történő áttérésről, melynek stratégiáját a 1257/2011. (VII. 21.) számú Kormányhatározatban rögzítette.
![Rosenberger Katalin lábával kezeli a számítógépet a Szederfa Lakóotthonban, Ikladon 2012. november 8-án. Katalin a születésekor fellépő oxigénhiányos állapot következtében lebénult. Nem tudja használni kezeit, beszédét idegenek nem értik meg, de ép értelemmel, mély érzés- és gondolatvilággal éli életét. Lábával kezeli a számítógép speciális billentyűzetét. Újságcikkeket ír a helyi lapba, ő a lakóotthon sajtófelelőse.](https://kep.cdn.indexvas.hu/1/0/1965/19650/196502/19650235_d7d0b384c17efc17df4b398643527688_wm.jpg)
Szociális szakemberek korábban jelezték, hogy a kisintézményekbe való "kitagolás" fontos ugyan, de az is legalább ilyen fontos, hogy az állam több szakembert foglalkoztasson ezekben az intézményekben, hogy a bentlakók több figyelmet és nagyobb önállóságot kaphassanak. Szakmai szervezetek szerint a jelenlegi kormányzati tervekkel is problémák vannak.
A TASZ oldalán részletesen le van írva, hogy miért kritizálják a jelenlegi kormányzati programot: "a pályázatok jelenlegi formában történő megvalósítása a fogyatékossággal élő emberek további szegregációját, az intézeti kultúra fennmaradását eredményezné. Az intézetek helyett létesülő lakóotthonokat a városoktól távol eső, pár száz fős településekre tervezik építeni, olyan helyekre, ahol kifejezetten hiányos a szolgáltatási háló, az akadálymentesség. Ráadásul több lakóotthon nemcsak kietlen, de kifejezetten rossz minőségű telkekre épülne: árvízvédelmi, ipari sávba ágyazott, mocsaras-nádas-ingoványos területre vagy akár szennyvízátelemő telep közvetlen szomszédságába. Sok esetben a tervezett fejlesztések a létező és már eleve szegregált nagyintézet területén valósulnának meg." Emiatt ők azt követelik a kormánytól, hogy függesszék fel és tervezzék újra a kitagolási projekteket.