Ungár: A Figyelőből nem volt hasznom soha

Ma a kormánypropaganda-lappá süllyedő Figyelő még mélyebbre szállt alá: a legszomorúbb náci és kommunista időket idéző módon név szerinti listát készített a kormány vélt ellenségeiről. Olyan civilekről, akik éppen azokkal a dolgokkal foglalkoznak - alkotmányosság, demokrácia, szabadságjogok -, amelyekkel az Orbán-kormány hadilábon áll.

A cikk miatt újra előkerült az LMP-s politikus, Ungár Péter, aki édesapja örökségének részeseként közvetetten tulajdonos a Figyelőben. Egészen pontosan a Pió-21 Kft-nek tulajdonosa, amely többek között Schmidt Máriával, édesanyjával közös családi cégük. A Figyelő ennek a cégnek a tulajdona. 

Erről a Magyar Narancs egy interjúban hosszan kérdezte Ungárt tavaly, akkor Ungár azt mondta, "a csődbe került Figyelő megvásárlása nem az én döntésem volt, a lap szerkesztésében nem veszek részt. A Figyelő semmilyen szinten nem tartozik az én felelősségi körömbe. Attól, hogy öröklés útján kisebbségi tulajdonos vagyok egy cégben, ami birtokolja a Figyelő kiadóját, még semmilyen szinten nem vagyok döntési helyzetben az újsággal kapcsolatban."

A kérdés mégis csak releváns, miszerint a magát hiteles ellenzéki politikusnak tartó Ungárnak hogyan fér bele, hogy a családi cégén keresztül gyakorlatilag résztulajdonosa legyen a mára tényleg vállalhatatlanná lett Figyelőnek, ezért néhány kérdést írásban a friss cikk miatt újra feltettünk az LMP-s politikusnak.

- A Pió-21-en keresztül tulajdonos a Figyelőben is. Mit gondol, mennyire van rendben, hogy egy magát hiteles ellenzéki politikusnak tartó politikus társtulajdonos egy ilyen, mára gyakorlatilag csak kormánypropagandát közvetítő lapnak?

- Nem a Figyelőnek vagyok tulajdonosa, hanem a Pió-21 Kft-nak. Ez egy családi cég, melyben a tulajdonrészemet édesapám halála után örököltem. A cég döntéseire nincsen ráhatásom, a döntéseket nem én hozom. De édesapám örökségéről nem kívánok lemondani, mert személyes jelentősége van számomra.

- Egy olyan lapról beszélünk, amely mára náci és kommunista időket idéző módon listázta egy cikkében az állam vélt ellenségeit. Továbbra is tartja, hogy rendben van a társtulajdonosság?

- A kormány és az ahhoz kapcsolódó propaganda működésével a legkevésbé sem értek egyet, ezért vagyok ellenzéki politikus és ezért tettem többek között ajánlatot az örökölt vagyonomból a bezárásra ítélet Magyar Nemzetre.

- Ha ebből (Figyelő) valamilyen profitra is szert tesz, akkor gyakorlatilag még pénzt is keres a kormány és körének aljasságán. Mit gondol erről?

- A Figyelő működéséből soha semmilyen haszonra nem tettem szert és ezt nem is tartanám elfogadhatónak. Én a személyes vagyonomat a kormány gyengítésére és nem erősítésére használom, pont ezért nem akarok lemondani róla.

- Korábban úgy nyilatkozott, ez az öröksége része, ráhatása nincs a Figyelőre és döntési pozícióban sincs a Figyelőben. A mai cikk után is fenntartja, hogy rendben van résztulajdonosnak lenni? Miért nem gondolja korrektebbnek megválni ettől a részesedéstől?

- Nem volt ráhatásom a döntésre. A vagyonomat az ellenzék erősítésére használom és fogom használni.

- Hogy egy másik példán keresztül világítsam meg a kérdést: az beleférne önnek zöldpárti politikusként, ha olajfúróban lenne részesedése? Vagy részvényes lenne egy komoly természetmérgezést művelő kínai bányában, üzemben?

- Nem

- Egyébként mi a véleménye a Figyelő mai cikkéről? És a Figyelő munkájáról általában?

- Természetesen nem értek egyet a Figyelő mai cikkével. A Figyelő munkájával sem.

Ma a 444.hu újságírója is szerette volna erről megkérdezni Ungárt telefonon, de az interjú nagyon rövidre sikerült, mivel miután az újságíró megkérdezte, hogy képes lesz-e hiteles ellenzéki politikusként politizálni úgy, hogy közben ennek a Figyelőnek a társtulajdonosa, Ungár azt felelte:

Köszönöm a kérdésed, szia!

Majd letette a telefont. Erre is rákérdeztünk:

- Miért reagált úgy a 444.hu újságírójának érdeklődésére, ahogyan?

- Egy politikusnak kötelező a vagyonát érintő kérdésekben tájékoztatni a sajtót. De ennek a tájékoztatásnak nem feltétlenül Szily Lászlón vagy a 444-en keresztül kell megtörténnie.