Megoldatlan gyilkosságok titkait őrzi egy budapesti laboratórium

Közel hét éve meggyilkoltak egy 81 éves férfit Berlinben, a lakásában. Noha voltak bizonyítékok, a helyszínen ujjnyomot és DNS-maradványt is rögzítettek a helyszínelők, a német nyomozók nem tudták azonosítani a gyilkost. Öt évvel később a német rendőrök rabosítottak egy magyar férfit, a Magyarországról többször Németországba utazó Jánost, mert többször is jegy nélkül utazott a vonaton. Ujjnyomot vettek a bliccelőtől. Amikor János bliccelési ügye elévült, az aktáját meg akarták semmisíteni, de előtte még az ujjnyomát lefuttatták a rendszerükben. Ekkor derült ki, hogy

A német rendőrök megkérték a magyar rendőrséget, hogy állítsák elő az ekkor már Budapesten dolgozó Jánost, és vegyenek tőle DNS-t. Így lett meg a gyilkos.

János lebukásának története nem egyedi. Az elmúlt években egyre többször kerülnek rendőrkézre olyan gyilkosok, betörők és más bűnelkövetők, akiket hosszú időn át nem sikerült elfogni, mígnem a DNS-ük lebuktatta őket. 1995 tavaszán egy idős budapesti házaspárt gyilkoltak meg a lakásukon, a tettest 19 évvel később sikerült azonosítani a DNS-e alapján. De a 2003 őszén meggyilkolt fiatal lány, Tompa Eszter gyilkosát is a DNS-e buktatta le 13 évvel a bűntény elkövetése után. És így bukott le az a férfi is, aki még 1997-ben ölt meg egy raktárost Békéscsabán.

A rendőröknek, a szakértőknek jelenleg négy eszközük van arra, amelyek segítségével felderíthetnek egy-egy ügyet:

• a daktiloszkópia, tehát az ujjnyomat-vizsgálat; 
• a vérnyomok vizsgálata;
• a bűnügyi fényképezés,
• és végül a DNS-vizsgálat. 

Bár a DNS-spirált már 1953-ban analizálták, a nyolcvanas évek közepéig kellett várni, amíg a rendőrség mindennek hasznát látta. 1986 nyarán egy fiatal lányt öltek meg Angliában, miután megerőszakolták. Úgy tűnt, az ügy megoldódott, miután egy kórházi portás beismerte a gyilkosságot. De a rendőröket zavarta, hogy három évvel korábban volt egy hasonló gyilkosság, amelynek elkövetését a portás tagadta. Ezért megkértek egy akkor már ismert genetikust, Alec Jeffreyst, aki genetikai ujjlenyomatokkal kísérletezett ekkoriban. Jeffreys vizsgálata kiderítette, hogy valóban nem a portás a gyilkos, később pedig a valódi elkövetőt is megtalálták a rendőrök. 

Ám nem csak gyilkosok buknak le a hátrahagyott DNS-ük miatt. Egyre többször szerepelnek a hírekben olyan betörők vagy éppen piti tolvajok, akiket a helyszínen rögzített DNS-ük juttat rács mögé. Volt olyan tolvaj, akit a talicskán hagyott mintája buktatott le. 

Amikor ugyanis valaki ellen büntetőeljárás indul, azt rabosítják. Ha pedig a gyanúsítás alapja egy súlyosabb bűncselekmény, akkor DNS-mintát is vesznek az illetőtől. Ilyenkor a nyomozó hatóságok egy erre rendszeresített DNS-mintavételi egységcsomag segítségével rögzítik az illető biológiai mintáját. A hitelesen lezárt egységcsomagot ezután beküldik a Nemzeti Szakértői és Kutató Központba, az NSZKK-ba. Ez egy olyan speciális laboratórium, ahol a DNS-mintákat őrzik. Olyan tárgyakat is tárolnak az NSZKK-ban, amiken emberi DNS-t találtak, hiszen ma már akár egy színes gombostűfejű méretű vér is vizsgálható. A DNS-mintákat speciális hűtőkben tárolják. Több olyan minta van, amelynél nem tudják, kié lehet, de ha bárkitől új minta érkezik be, azokat összevetik az ismeretlen személyektől származó mintákkal, hátha egyezést mutat.  

Az, hogy egy évben mennyi minta érkezik, több mindentől függ. Így például nemcsak attól, hogy bizonyos bűncselekményeket milyen gyakran követnek el, hanem attól is, mennyire sikeres egy adott nyomozás. 

Mivel a laboratóriumban vannak azok a DNS-minták is, amelyeket korábban megoldatlan emberölések helyszínein rögzítettek, ha mindenkitől DNS-mintát vennének, és ezeket összehasonlítanák a tárolt profilokkal, akkor kiderülne, ki a tettes – feltéve, ha még életben van. Ez persze gyakorlatilag és jogilag kivitelezhetetlen, de az előfordul, hogy a tárolt, ismeretlen személyhez tartozó DNS-nek előbb-utóbb meglesz a gazdája, mert egy másik ügy miatt a DNS-e a laborba kerül. 

Cserebere az EU-n belül

Nehéz megmondani, hogy éppen mennyi DNS-mintát tárolnak az NSZKK-ban, hiszen ez folyamatosan változik: vannak minták, amelyeket törölnek, miközben a rabosítások miatt újabb és újabb profilok érkeznek a laborba. (Jogszabály írja elő, milyen esetekben kell egy mintát törölni. Például ha valakit rabosítanak, de aztán megszüntetik ellene az eljárást.) 

Azt is nehéz megmondani, hogy éppen hány „gazdátlan" DNS-profilt tárolnak a laborban, mivel ezek száma is folyamatosan változhat. Ha például beazonosítják, hogy egy adott DNS-minta kié, akkor azt szintén törlik. A rendőrség ezzel kapcsolatos kérdésünkre ezért azt közölte, hogy 2017. december 31-én a DNS-profil nyilvántartásban kezelt, különféle hazai és külföldi összehasonlításokban részt vevő DNS-profilok száma összesen 191 074 volt.

A laborban tárolt DNS-ek egyébként nem csak az idehaza elkövetett bűncselekmények felderítésében nyújthatnak segítséget. Az EU megköveteli ugyanis, hogy az NSZKK mintáit napi szinten hasonlítsák össze az uniós tagállami partnerek adataival is. Jelenleg 19 másik tagállammal folytat ilyen automatizált adatcserét a hazai labor. Ennek köszönhetően eddig már 191 hazai bűnügy kapcsán tudott az NSZKK hasznos nyomozati információt közölni a nyomozókkal. 

Akár a családtagok is okozhatják a bűnöző vesztét

Most már az egyenes ági rokonsági kapcsolatok felfedésére is van lehetőség. 2013-ban például a nyomozók olyan rablókat kerestek, akik egy  egy görcsönydobokai házba törtek be, és kötözték meg az ott élő két idős embert, mielőtt kirabolták őket. A nyomozók a házban lakó munkásokra gyanakodtak, ezért a tőlük levett DNS-mintát elküldték a központi laborba a helyszínen talált DNS-nyommal együtt. A vizsgálat megállapította, hogy a helyszínen talált biológiai nyomot nagy valószínűséggel az egyik munkás egyenes ági rokona hagyta hátra. Ezzel a kulcsfontosságú információval jutottak el a nyomozók az elkövetőkig. 

Hasonló „családfakutatással" jutottak el a zsaruk egy amerikai sorozatgyilkoshoz nemrég. A hetvenes-nyolcvanas években legalább tizenkét gyilkosságot elkövető, Golden State Killernek nevezett gyilkos idén bukott le. A rá vadászó rendőrök több internetes családfakutató oldalra feltöltötték a helyszíneken talált DNS-nyomot, abban bízva, hogy a gyilkos valamelyik rokona is regisztrálja a biológiai mintáját az egyik ilyen oldalon. Bejött a zsaruk számítása, így aztán megtalálták a ma már 72 éves gyilkost. Hogy biztosra menjenek, amikor megfigyelték, egy általa az utcán eldobott tárgyat vittek be a rendőrségre, azon rajta volt a mintája. 

(Borítókép:  Ternayné Osvald Magdolna vérmintát készít elő DNS vizsgálatra a Bűnügyi Szakértői Kutatóintézet  (az NSZKK elődje) laboratóriumában 2011 szeptemberében. – fotó: Manek Attila / MTI)