L. Simon: A választók bennünket választottak meg, nem az írókat

Tusványos harmadik napján, csütörtökön L. Simon László, Prőhle Gergely, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, és Orbán János Dénes (OJD), költő, Magyar Idők-rovatvezető vitatkoztak arról, szükség van-e kultúrkampfra, tényleg rettenetes elnyomásban vannak a "nem balliberális"  körhöz sorolt írók, költők, művészek, vagy valami egészen másról van szó. És a vita, hála az egészen frissítően ható őszinteségnek ennél még sokkal tovább is mutatott.

Ha egyszer minket megszavaztak, a kultúrpolitikánkat is megszavazták

Hosszú előzménye van ennek a vitának, elég ha csak a Magyar Idők többrészes sorozatára gondolunk, amiben azt kifogásolják, hogy csak az Esterházyk kapják a pénzt és lehetőséget, a konzervatív művészek el vannak nyomva. L. Simon reagált már a Figyelőben erre, többek között azt írva, hogy a párthűség azért nem pótolja a tehetséget, de megfuttatta magát a Terror Háza kutatási igazgatója, Békés Márton is, aki új világot építene most már, ahol nem Esterházy a sztár, illetve a beszélgetésben szintén résztvevő Orbán János Dénes is, aki legutóbb arról írt, hogy latin könyvet kellene adni a gyerek kezébe, nem tabletet.

A beszélgetés végére L. Simon László már arról beszélt, hogy nem kellene a balliberálisok sorsára jutni, ahol a politikai tábort a saját értelmisége szalámizta föl.  Orbán János Dénes egyik felkiáltását például, miszerint

úgy ütötte le L. Simon, hogy:

Amire Orbán János Dénes csak annyit mondott, bocsánat, ha azonosulni mertem a kormánypárttal.

L. Simon László rögtön a beszélgetés elején lecsapott a Magyar Idők költő-rovatvezetőjére és a lapban megjelent művészeket ide-oda listázó cikkekre, és megkérdezte, egy országos politikai lapnak rovatvezetőjeként, mondja már el, mi alapján osztályozzák az írókat, mi alapján döntik el, hogy valaki jobb-, vagy baloldali. Esetleg úgy-e, hogy kire szavaz? Mi alapján húz kategorikus vonalat liberális és nem liberális író között?

A kormánylap rovatvezetője azt mondta, ő csak balliberális körökről beszélt, és nem a jó írókkal van baja, hanem azzal, hogyan és kiket tálaltak a magyar olvasóknak az elmúlt évtizedekben. Hogy bizonyos írókat kiemeltek, másokat elhallgattak igazságtalanul. De ő például Parti Nagy Lajost tartja az egyik legjobb magyar költőnek. L. Simon erre azt mondta, éppen Parti Nagy az egyik, akit igazságtalanul emeltek fel, "középszerű Ibusár című darabját például mindenhol játszották az országban, és

A Parti Nagyon való vita egyébként jót tett az egész beszélgetésnek, mert olyan alaphangot ütött meg, hogy mindenki egyre őszintébben beszélt.

L. Simon rögtön elő is vette a Magyar Időkben zajló kultúrvitát: szerinte nem 5-10 ezer forintokon kellene fennakadni, nem az NKA által kiosztott kevesebb, mint egymilliárd forint a lényeg (amit kb. tényleg 5-10 ezer forintonként szed darabjaira a Magyar Idők). A TAO-rendszer anomáliái fontosabbak, ott ugyanis 2017-ben 37 milliárd forint folyt a kultúrába. (A sátorban a közönség között álló Fekete Péter frissen kinevezett kulturális államtitkár fel is kérte, hogy gondolják át a TAO-rendszert.)

Miközben pár milliós koncon marakodtok az írásaitokban, 37 milliárd megy bele ebbe a világba

– mondta L. Simon Orbán János Déneséknek, akik szintén milliárd fölötti összeget kaptak az Előretolt Helyőrség nevű állami íróneveldére. 

Egyébként a vita alatt L. Simon vagy ötször hangsúlyozta, hogy OJD-ék mennyi pénzt kaptak a kormánytól, amikor Orbán János Dénes mindig arra panaszkodott, mennyire el vannak nyomva.

Prőhle Gergely – akit a kormánylapban többször is támadtak, hogy az általa vezetett intézmény túl sok balliberálist támogat – arról beszélt, hogy szép, hogy a képviselő és a kormánypárti rovatvezető mást gondol egy-egy költőről, hogy mennyire jó vagy nem jó, de ennek a vitának szerinte nem intézményi szinten kell megjelennie. Az intézménynek szerinte az egyenlő esélyek megteremtése a feladata.

– mondta Prőhle.

A József Attila Kör egy ideológiai pöcegödör

Orbán János Dénes szerint felháborító volt az elmúlt 30 évet jellemző aránytalanság. Ők L. Simonnal éppen azért hozták létre annak idején a Fiatal Írók Szövetséget, hogy ellensúlyozzák a JAK-ot, ami 

– mondta OJD, aki szerint most már nincs is különbség a két szervezet között, majd valamiért Papp Réka Kingát hozta fel példának.

L. Simon először Prőhlére reagált, szerinte egy állami intézmény nem lehet értéksemleges, nem az a feladata, hogy egyenlő esélyeket teremtsen, és igazából ez soha nem is érvényesült. Szerinte ha "azon gondolkodunk, hogy egy markáns kultúrpolitikán keresztül mindent megteszünk, hogy az identitásunkat megerősítsük, hogy megmaradjunk államalapító nemzetként", akkor nem lehetnek semlegesek az állami intézmények, és L. Simon szerint nincs is autonómiájuk.

Minden meg van fertőzve kultúrmocsokkal, szennyel, hülyeséggel 

Orbán János Dénes szerint a kormány rengeteg pénzt folyat bele a kultúrába, de ez nem elég, ha nincs egy olyan politika, ami irányítja ezeket. Majd arról beszélt, hogy az egyetemek, az oktatás tele van kultúrmocsokkal, szennyel, hülyeségeket tanítanak, és ha nem akarjuk, hogy az egész társadalom konzumidióta legyen, akkor az államnak az egyetemi autonómiákba is be kell avatkoznia.

Erre először Prőhle reagált, és inkább azt emelte ki, hogy ha azt nézzük, hogy a következő években hogyan fog alakulni az olvasási hajlandóság vagy a múzeumok látogatása, ez a vita itt eltörpül.

Miközben mi a kultúrkampfról vitázunk, a mobiltelefonjaikon a gyerekek valami egész mással van elfoglalva

– mondta a Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatója, és hozzátette, 

Szerinte az ehhez az utóbbi napokban kapcsolódott Esterházy-fóbia pedig már teljesen abszurd. "Abban tocsogunk éveken keresztül, hogy akkor most Parti Nagy Lajos a mi emberünk, vagy nem a mi emberünk (...) az meglehetősen káros a jövőre nézve, amikor az a kérdés, hogy egyáltalán olvasnak-e valamit"– mondta.

OJD még közbevetett egy verspályázatot, ahová híres költők családtematikájú műveit kellett iskolásoknak átírniuk, és szerinte elkeserítő, hogy milyen minőségű pályázatok érkeztek, ráadásul 60-70 vers arról szólt, hogy vége a világnak, ha anyu, vagy apu három napra letiltja a gyereket a wifiről. 

L. Simon szerint ez az alapállás már-már géprombolói effektus, majd azt mondta:

L. Simon szerint tudomásul kell venni, hogy megváltozott a világ, és azt soha nem fogjuk tudni visszafordítani. Ha a minőségi kultúra és az identitásunk megőrzése a cél, akkor a megváltozott feltételek közepette máshogyan kell közvetíteni a kultúrát. 

"Nem érdemes keseregni azon, hogy gyerekeink nem úgy olvasnak, és nem azt, amit mi. Az a lényeg, hogy legyen katarzisuk"

– mondta. Majd azt mondta, hogy még gondolatkísérlet szintjén is rossz ötlet volt felvetni a Magyar Idők hasábjain az időszaki kiadványok és a könyvek áfájának – amit egyetlen érdemeként a Gyurcsány-kormány vitt le 5 százalékra – olyan újraszabályozását, hogy bizonyos könyvek 5 százalékos áfával, míg mások magasabbal jelenjenek meg. Még felvetni sem szabad ilyesmiket szerinte, mert kiszabadul a szellem a palackból.

Ne essünk abba a hibába, mint odaát!

Majd azt hangsúlyozta többedjére is, hogy azzal a sok pénzzel, amit az Orbán-kormány a kultúrába folyat, eredményeket lehetne elérni: úgy és olyan pályázatokat kell kiírni, amelyeknek hatására olyan témákat dolgoznának fel könyvben, vagy filmben, amiket ő nagyon régóta hiányol a magyar történelem sorsfordító eseményeiről. Orbán János Dénesnek is azt ajánlotta, hogy ha már annyi közpénzt kapnak, írjanak jó pályázatokat.

Majd a beszélgetés még ennél is fontosabb megállapításokig jutott. L. Simon László szerint van, amit nem lehet rajtuk, politikusokon számon kérni azután, hogy a pénzt odatették. Szerinte

Szerinte a baloldalt is a saját értelmisége szalámizta fel.

Orbán János Dénes szerint a pénz nem elég, a konzervatív értelmiség pedig gyáva, amire példaként azt említette, hogy még 2018-ban is lehetséges, hogy a részben közpénzből működő Színház.hu vezetője, Tompa Andrea azt mondja, hogy úgy döntöttek, az ő ösztöndíjas költőiket nem publikálják (Tompa Andrea a szinhaz.net és nem a szinhaz.hu vezetője - a szerk.).

L. Simon szerint nem szabadna arra az útra tévedniük, "amiről a liberálisok nem tudnak letérni", hogy megmondják, tiltakozzunk az ellen, hogy mi jelenik meg bizonyos helyeken. Szerinte sajtószabadság van, ha valakinek nem tetszik a Magyar Idők, ne olvassa, ha más nem tetszik, azt ne olvassa.

– mondta OJD-nek, aki felháborodottan kérdezte meg, hogy akkor az-e a demokrácia, hogy egy közpénzből megjelenő oldal politikai alapon utasít vissza szerzőket? Szerinte itt intézményesíteni kellene a megoldást, felfüggeszteni a támogatást, felfüggeszteni a szerkesztőséget, leváltani a vezetőket stb.

L. Simon erre már erélyesebben kérdezett vissza, hogy OJD mégis hogyan gondolja ezt:

A fideszes politikus szerint egész egyszerűen csak jobb lapot kell csinálni, nem a politikától kell várni a megoldást.

Azt már tudjuk, kit nem kellene olvasni, de azt még nem, hogy akkor kit igen

Prőhle ezután felhozta a Terror Háza Kutatási igazgatója, Békés Márton írását, aki szerint új kulturális mércére lenne szükség, meg kéne szabadulni például attól, hogy Esterházy a jó író. Prőhle szerint kevés azt sorolni, hogy kit nem kellene olvasni, oda kellene tenni akkor a neveket, hogy kiket meg igen. Mert még a sok részt megélt Magyar Idők-sorozat is csak 11 nevet tudott összeszedni.

L. Simon és OJD a beszélgetés vége felé azon is összekülönböztek, hogy milyen oktatás folyik az ELTE-n. OJD szerint az ELTE hallgatóinak fingjuk sincs arról, milyen Kányádi költészete, de órákig tudnak beszélni Esterházyról, és ők fogják tanítani a gyerekeinket, ennek megfelelően. L. Simon erre azt mondta, ő az ELTE-n végzett, és azt ajánlja, néha érdemes lenne megnézni belülről, nem 

És ha ez nem lett volna elég, miután L. Simon hosszan, szenvedélyesen sorolta, hogy miként lehet magyarként megmaradni a Kárpát-medencében és ezzel megőrizni kultúránkat, és az Orbán-kormányok hogyan rajzolhatnak ki egy ívet, amit már kurzusnak nevezhetünk, OJD azzal vágott vissza: