Sokkal kevesebben járnak általános iskolába, mint húsz éve

Egyre több általános iskolás jár magán-, illetve egyházi fenntartású iskolába. Ezzel párhuzamosan folyamatosan csökken az állami intézményekben tanuló diákok száma – derült ki az Oktatási Hivatal lapunk kérdésére elküldött adataiból.

A tendencia különösen azzal együtt szembetűnő, ha megnézzük, mi volt a helyzet a '90-es évek elején. Az 1992/1993-as tanévben még 1,07 millió általános iskolás vett részt a közoktatásban, ez a szám 2017-re 609 ezerre csökkent. Ha ehhez hozzávesszük, hogy azóta jelentősen nőtt azok száma, akik egyházi és magánfenntartású oktatási intézményben tanulnak általános iskolás szinten, akkor is összességében

Eközben az arányok is jelentősen átalakultak. A 92-es tanévben 1,07 millió gyerek járt állami általánosban, 11,2 ezren egyházi, 2500-an pedig magán fenntartású intézménybe. 2017-ben már úgy nézett ki a helyzet, hogy az összesen 735 ezer diákból 609 ezer jár államiba, 107 ezer egyházi, 18 ezer pedig magán általános iskolába. (Az állami iskolákba járók száma a valóságban néhány ezerrel kevesebb a magántanulók miatt. Az Oktatási Hivatal 2014-es adatfelvétele szerint összesen 8200-an tanultak otthon van csoportban az általános és középiskolások között, a számuk azóta valamelyeset emelkedhetett.)

Tízszer annyian járnak egyházi iskolába

A leginkább szembetűnő tendencia, hogy tízszer annyian járnak egyházi fenntartású iskolába, mint 25 éve. Ez a szám folyamatosan emelkedett a rendszerváltástól, azonban a legnagyobb ugrás 2010 után volt egy jogszabálymódosítás miatt.

A kicsi, sok esetben anyagi gondokkal küzdő önkormányzatok korábban is szíven átadták volna az iskolák fenntartását az egyházaknak, de nem igazán volt erre lehetőségük. „Korábban az egyházi fenntartónak átadott közoktatási intézmény egyházi kiegészítő támogatását – egy ún. közoktatási megállapodás alapján – legalább öt évig az önkormányzatnak kellett fizetnie” – írta tavaly megjelent tanulmányában Tomasz Gábor.

A kutató szerint ezen a patthelyzeten változtatott a közoktatási törvény módosításáról szóló 2010. évi LI. törvény, amely „lehetővé tette, hogy a kiegészítő támogatást már az átadást követő tanítási évtől kezdődően a központi költségvetés, és ne az önkormányzat fizesse”.

A kisebb településű általános iskolák 2011-ben és 2012-ben váltottak fenntartót, összességében az látszik, hogy 2010-től napjainkig több mint megduplázódott az egyházi általánosokba járók száma.

Szabad-e a választás, ahol csak egyházi iskola van?

Több kutatás is arra jutott, hogy az egyházi iskolák aránya a legszegényebb régiókban a legmagasabb, és ezeken a helyeken növekedett leginkább 2010 után is. „Az általános iskolai oktatásban elsősorban a dél-alföldi, az északalföldi és az észak-magyarországi régióban nőtt az egyházi intézményekben tanuló diákok aránya, ahol 2014-ben már megközelítette a 20 százalékot” – írta kutatásában Hermann Zoltán és Varga Júlia.

A kutatók szerint egyre több olyan település van, ahol csak egyházi oktatás érhető el, 2014-ben az általános iskolás diákok 3 százaléka lakott ilyen helyen, ez az arány pedig valószínűleg nőtt azóta. A helyzet felveti a világnézetileg semleges oktatáshoz való hozzáférés kérdését. Palkovics László tavasszal a kormányközeli Mandinernek úgy azt mondta a témában, hogy

Az állami iskolákban garantált a világnézetileg semleges oktatás. Ha valaki úgy dönt, hogy egyházi iskolába viszi a gyermekét, az nyilván más.

A helyzet valóban más, főleg akkor, ha az adott településen csak egyházi iskola van, vajon mennyire nevezhető saját döntésnek és nem kényszerűségnek, ha valaki ebben a helyzetben ilyen helyre íratja be a gyerekét?

Hermann és Varga tanulmányában volt még egy érdekes megállapítás, amely szerint az egyházi iskolák a szegényebb régiókban is elsősorban a jobb helyzetben lévő diákokra koncentrálnak: "Az egyházi iskolákban az általános iskolai programokban a halmozottan hátrányos, a hátrányos helyzetű és a sajátos nevelési igényű tanulók kisebb arányban tanulnak, mint amekkora az egyházi iskolákban tanuló összes diák aránya, vagyis úgy tűnik, hogy az egyházi iskolák a szegény régiókban és a kisebb településeken is elsődlegesen a kedvezőbb családi hátterű szülők gyerekeinek tanítását tekintik céljuknak az általános iskolai oktatásban".

Mit mutatnak az eredmények?

Bár az oktatás minősége közvetlenül nem mérhető, a diákok standardizált teszteken elért eredményeiből lehet következtetni. Hermann és Varga a 2015-ös Országos Kompetenciamérés adataira támaszkodva arra jutottak, hogy

Bár a tesztek csak az olvasás-szövegértés és a matematika tudást mérték (más területeken nem), ezek a továbbtanulás és a munkaerő-piaci sikeresség szempontjából fontos alap-kompetenciákat mérnek, „és érvényes indikátorai az oktatás eredményességének”.

Fontos kiemelni, hogy a kutatók szerint a „nyers teszteredmények” nemcsak az iskolai munkától függenek, hanem a tanulók családi hátterétől is. „Így egy kedvezőbb összetételű iskolában jellemzően akkor is magasabbak a teszteredmények, ha az oktatás minősége éppen olyan, mint máshol” – írták.

Visszatérve az eredményekhez, Hermann és Varga értékelése szerint az egyházi iskolába járók matekeredményei hasonlóak az állami és magániskolákba járókéhoz. „Ugyanakkor szövegértésből az egyházi iskolák diákjai átlagosan valamivel jobb eredményt értek el, mint az állami iskolákban tanulók, a teszteredményük is nagyobb mértékben nőtt 6. és 8. osztály között”, és valamivel nagyobb hozzáadott értéket is mutattak a feladatok elvégzésekor.

A különbségek viszont már érzékelhetőbbek a kis gimnáziumok esetében: „a nem állami iskolákban a diákok teszteredményei 8. osztályban jelentősen (negyed-fél szórásnyival) elmaradnak az állami iskolákétól”. A kutatók szerint összességében arról van szó, hogy az állami fenntartású kis gimnáziumokba „átlagosan lényegesen jobb teljesítményű diákok kerülnek be, mint az egyházi és a magániskolákba”.

Borítókép: második osztályos diákok tornáznak a magyar oktatás és köznevelés kategóriában Prima Primissa-díjra jelölt Hejőkeresztúri IV. Béla Általános Iskolában 2016. október 28-án. Fotó: Vajda János / MTI.