Jól ismerte az olajos alvilág Gyárfás zsarolóit

• Günter Regen álnéven jelentkeztek nyáron Gyárfás Tamásnál azok, akik egy újabb, Portik Tamás által rögzített hangfelvétellel akarták megzsarolni, és ezáltal pénzt kicsikarni a Fenyő János meggyilkolásának ügyében ekkor már meggyanúsított volt úszószövetségi elnöktől. 
• Ez a zsarolás vezetett aztán ahhoz, hogy egy „teherautónyi” felvételt foglaltak le a rendőrök. De nem igaz, hogy mindet egy temetőben.
• Amikor a zsarolással kapcsolatba hozott figuráknak néztünk utána, olajos alvilágba és plüssfigurákba botlottunk, miközben minden szál Portikhoz vezet.
• De a börtönben raboskodó Portikról azt mondják, nincs túl jó bőrben. 

Másfél óra. Günter Regen szerint nagyjából ennyi időbe tellett volna, hogy Gyárfás Tamás átvehesse azt a kazettát, ami az „ártatlanságát” vagy akár a „bűnösségét” is bizonyíthatja.

Günter ezt abban az e-mailben írta, amit még nyáron küldött el Bánáti Jánosnak, a Fenyő-gyilkosság miatt felbujtóként tavaly tavasszal meggyanúsított Gyárfás Tamás védőjének. A levélíró küldött egy fotót a kazettáról, amiről azt állította, hogy a megbízója tulajdonában áll. Azt is közölte, hogy a találkozóra akkor kerülhet sor, amikor a megbízója Európában lesz. 

Gyárfás nem reagált a megkeresésre. Később azonban eljuttattak hozzá egy memóriakártyát, ami egy vágatlan, teljes beszélgetést tartalmazott közte és Portik Tamás között. Gyárfás azonban nem szólt a rendőröknek arról, hogy mit kapott, vagyis a rendőrök előtt ezt titokban tartotta. De megkért valakit, hogy gépelje le a szöveget, ami nagyjából ötvenoldalnyi szöveget tett ki. 

Jóllehet az úszószövetség egykori elnöke nem értesítette a zsarukat, a rendőrök időközben a zsaroló, D. István és társai, köztük S. Gábor nyomára bukkantak. A botrányt kirobbantó Pestisrácok szerint azt írta: a rendőrök vádalku révén pedig sok-sok, több száz órányi hangfelvételt találtak különböző helyeken. Összesen egy „teherautónyit”, írta a mennyiségről a Pestisrácok. Volt olyan felvétel, amit a Farkasréti temetőben, egy kriptában tároltak. (Az tehát biztosan nem igaz, miszerint az összes felvételt egy kriptában találták volna meg, ahogy ezt néhány sajtóorgánum megírta.)

Kik álltak a kamunémet mögött?

Günter Regen természetesen egy nem létező, német nevű, de magyarul tudó személy. De a német–magyar állampolgárságú D. István nagyon is létezik. Sokat elárul erről az egész történetről, hogy amikor utánanéztünk, kicsoda ő, két helyen tudtunk róla információkat gyűjteni: egykori MSZP-seknél, politikaközeli vállalkozóknál és abban az alvilági körben, amelyik évtizedekkel ezelőtt olajozott. 

Az olajozás már lerágott csont, de azért a fiatalabb olvasók kedvéért érdemes felidézni: a rendszerváltás utáni években a különféle olajforgalmazással kapcsolatos gazdasági bűncselekményekből lehetett a legtöbb pénzt keresni az alvilágban. Sokszor egymással is együttműködő, máskor egymással szemben álló és egymást felnyomó szervezett bűnözői csoportok álltak rá a milliárdos hasznot termelő olajozásra.

Ezen körök közül kiemelkedett az 1994-ben alapított Energol Rt., amelynek alapításában egykori neves betörők mellett feltűnt egy olyan figura is, aki azelőtt nem sokkal hagyta ott a polgári titkosszolgálatot. És az alapítók között volt egy huszonéves srác, akinek semmi köze nem volt az olajozáshoz, korábban kidobóként dolgozott az éjszakában, előtte pedig piti telefonfülke-fosztogatóként kereste a kenyerét. Őt Portik Tamásnak hívták, akit az Energolba egy igazi nehézfiú vitte be, aki valamiért úgy gondolta, hasznára válhat a gyors észjárású srác.

Ez az érdekes összetételű társaság aztán az évtized üzletét csinálta meg, milliárdokat szakítva. Portik kezdetben az Energol „ütőembereit” fogta össze, merthogy ebben a világban erőt kellett mutatni, ha labdába akart rúgni egy cég. Az Energol pedig olyannyira labdába tudott rúgni, hogy az egyik legerősebb társasággá vált. Mindez persze nem működhetett volna az orosz maffia segítsége és némi államigazgatási hátszél nélkül, de ember legyen a talpán, aki a sötét kilencvenes évek olajügyeit képes kibogozni, így most erre mi sem vállalkoznánk.

Bemutatnánk viszont néhány szereplőt, akik közelebb vihetnek minket ahhoz, hogy megtudjuk: kik és miért zsarolhatták meg Gyárfást.

Minden út Portikhoz vezet

Az alulról jövő, de gyors észjárású Portik még kidobóként, az éjszakából ismerte a nyolcvanas években taxisként dolgozó T. Tamást, aki a rendszerváltás után szintén beszállt az olajozásba. Az akkoriban az olajos körökben mozgó alvilági figurák az Indexnek azt mesélték: T. Tamás eszes srácként amolyan tanácsadója lett Portiknak. Telephelyeket, céges ügyeket intézett Portiknak – mesélték róla.

Évtizedekkel később T. Tamást már mint Portik egyik strómanját emlegették tanúvallomásaikban azok az emberek, akik koronatanúként szerepelnek a kilencvenes évek nagy port kavart leszámolási ügyeiben, többek között a Prisztás-gyilkosságban, az Aranykéz utcai robbantásos merényletben és nem utolsósorban a Fenyő-gyilkosságban. 

De mi köze T.-nek ehhez az egészhez? Bár neki a neve nem merült fel a mostani zsarolási ügyben, korábban üzlettársa volt a Gyárfást nyáron megzsaroló D. Istvánnak, akárcsak G. Emilnek. Utóbbi D. Istvánhoz hasonlóan szintén német–magyar állampolgár, de ami ennél is fontosabb: akárcsak Portik, G. Emil is az Energol alapítói között volt annak idején. Autókereskedőként néhány értékes autót dobott be apportként a cégbe, annak indulásakor.

T. Tamáshoz és az autókereskedő G. Emilhez hasonlóan D. Istvánt is jól ismerik az olajos alvilág egykori szereplői. Ők mesélték az Indexnek, hogy D. István a kilencvenes években rendszeresen a Parlamenthez közeli kávézóban várta ügyfeleit. Emberek, üzletek, pénzek legalizálásában segített az olajosoknak, „papírozott” – mondták el akkori szerepéről. Tehát D. István része volt annak a körnek, amelyben Portik is mozgott, de hogy milyen kapcsolat lehetett, azt nem sikerült tisztáznunk. Az viszont bizonyos, hogy jól ismerték egymást. 

De nemcsak az olajos körrel állt kapcsolatban D. István, hanem jóval később már a politikával is. A kilencvenes évek végén ugyanis az MSZP környékén bukkant fel. A párt egykori tagjai, akik ebből az időszakból ismerték őt, úgy emlékeztek vissza, hogy az MSZP-ben örültek neki, mert okos, ügyes nagyvállalkozónak tartották.

Azt beszélték róla, hogy az akkoriban divatos, autók ablakára tehető plüssfigurák forgalmazásával is foglalkozott, ezeket a plüssöket benzinkutaknak is adta el. Az irodája a XV. kerületben volt. A 2000-es években számtalan cégben feltűnt tulajdonosként, de ezeknek a társaságoknak a többsége azóta megszűnt, felszámolták, kényszertörölték. Volt olyan cége, amiben néhány hónapig az egykori MSZP-s (majd a Szociáldemokrata pártot vezető) Schmuck Andor is felügyelőbizottsági tag volt.

Schmuck az Indexnek azt nyilatkozta, hogy ebből az üzletből nem lett semmi, néhány hónap múlva azért is szállt ki a felügyelőbizottságból, D. Istvánt pedig már vagy tizenöt éve nem látta. 

Annyit tudtam róla, hogy Németországból jött haza, van lóvéja, és jótékonykodni akar

– mesélte D. Istvánról egy volt szocialista politikus, aki szintúgy ismerte. Arra már nem emlékezett, hogy D. milyen vonalon jött be a pártba, ki hozta be. Csak arra, hogy amikor felbukkant, a Horn-kormány már a végét járta. De az is lehet, hogy később, az ezredfordulón történt ez, a legtöbben már nem emlékeznek az évre. 

D. István éppen akkor mozgolódott az MSZP-ben, amikor a párt a fénykorát élte. Akkoriban még nagy pártnak számított a mára már jelentéktelenné vált MSZP, számtalan tagozata volt. A karitatív tagozatnak lett aztán elnöke D. István. Ami azért is érdemel figyelmet, mert ugyanennek a tagozatnak az ügyvezetőjét Hagyó Miklósnak hívták. Sőt, Hagyó ezzel a tagozattal indította el pályafutását az MSZP-n belül. (Budapest egykori szocialista főpolgármester-helyettesét, Hagyót a Szegedi Ítélőtábla 2017-ben jogerősen másfél év börtönbüntetést kapott, három évre felfüggesztve. A vád szerint 2007 januárjától 2008 decemberéig Hagyó és vádlott társai között alá-fölérendeltségi viszony alakult ki, és a BKV Zrt. vezetői a vagyonkezelési kötelezettségüket megszegve a cégnek vagyoni hátrányt okoztak.)

Több emberrel beszéltünk, akik az MSZP akkori belső viszonyait ismerték. Mindannyian azt mondták, hogy D. István és Hagyó jóban voltak, egy brancsot alkottak. De 2003-ban D. István megfordult egy G3 nevű klubban is, ami a párt megújítását szorgalmazta, és ahol Schmuck Andor is szerepet vállalt.

A kétezres évek elején D. István egyik cége azért került be a sajtóhírekbe, mert egy épülő lakópark miatt elkezdtek letarolni egy több mint 700 milliós névértékű védett növényzetet. A tizenhat hektáros területre, amit be akartak építeni, az az Inter-Európa Bank jegyeztetett be jelzálogjogot, amit annak idején Medgyessy Péter későbbi szocialista kormányfő vezetett.

Felfelé próbáltak menni

Ahhoz, hogy megértsük az akkori viszonyokat, érdemes megnézni, mi történt az ezredforduló után a politikában és az alvilágban. 

Bár az ezredfordulón a parlament bizottságot állított fel az olajügyek kivizsgálására, a végeredmény csak maszatolás lett. Valójában egyik párt sem szorgalmazta az olajügyek teljes feltárását, de ha még lett is volna erre politikai akarat, a kilencvenes években annyira tombolt a korrupció, hogy utólag már azt sem lehetett eldönteni, kik voltak a jó és a rossz fiúk. Az egész olajos történet arra volt csak jó, hogy mindegyik politikai oldal besározhassa, gyanúba keverhesse a másikat.

Az, hogy az olajozásba a politikát is belekeverték, a szervezett bűnözés nagymenőinek kifejezetten jól jött, mert akkor is felső kapcsolataikra tudtak hivatkozni, ha amúgy ezek nem léteztek. Kettős dolog ez, hiszen a mai napig élnek olyan legendák és pletykák erről az időszakról, amelyek annak ellenére égtek bele a köztudatba, hogy semmilyen bizonyíték nem támasztja őket alá. Miközben olyan súlyos dolgok is történtek, amik nem láttak napvilágot.

De visszatérve a politikára! Az MSZP 2002-es parlamenti választáson megverte a Fideszt. Jött a Medgyessy-kormány, aztán a Gyurcsány-kormány, a felívelést azonban megtörte a 2006-ban kiszivárgott őszödi beszéd, lejtmenetbe állítva a pártot. 

Az olajos alvilág nagykutyái ellen a kétezres évek elején már javában folyt az Energol-per, miközben ebből a társaságból egyetlen egy ember, Portik Tamás megúszta a felelősségre vonást. Portik ugyanis 1997-től szökésben volt, és mivel nem erőszakos, hanem gazdasági jellegű bűncselekmények miatt keresték, 2003-ban, miután elévültek az ügyei, már nem körözték tovább. Ettől kezdve „tiszta vállalkozóként” kezdett el mozgolódni, bár azok a rendőrök, akik egykoron az olajosok ellen dolgoztak, pontosan tudták, hogy minden bizonnyal súlyos, erőszakos bűncselekményeket követett el.

Miután Portik 2003 környékén „tiszta” lett, már tudatosan törekedett arra, hogy a felsőbb körökben építgesse kapcsolatait, miközben egykori energolos társaival állítólag elszámolási és egyéb vitába keveredett, ezért megromlott a viszonya. Ebben az időszakban is kereste Gyárfás Tamás társaságát, a nyilvánosságtól távol eső helyeken vagy éppen autóban történő beszélgetéseik során arra akarta az akkor befolyásos médiavállalkozót rávenni, hogy hozza össze őt fontos emberekkel. Portik minden bizonnyal politikai védelmet akart, cserébe vállalva, hogy információkat ad emberekről. Gyárfás korábban az Indexnek azt mondta, Portik azzal zsarolta, hogy ha ebben nem segít, akkor valótlan dolgokkal besározza őt a rendőrségen.

Portik és Gyárfás megismerkedése egyébként jóval korábbra, 1994–1995-re tehető, amikor a médiavállalkozó bérbe adta neki egyik budai házát. Gyárfás állítása szerint pár évvel később Portik kereste meg, és ajánlotta fel segítségét egy olyan kaposvári büntetőügyben, amelyben Gyárfás érintett volt, és ami mögött sokan Fenyő János ármánykodását sejtették. De Portik végül nem tudott segíteni. Aztán később többször találkoztak és beszélgettek, de hogy nagyjából hányszor, azt Gyárfás nem tudja. 

A koronatanúk árulták el, kik voltak Portik segítői 

Miután 2012-ben, a Pintér Sándor belügyminiszter irányítása alatt működő rendőrség elfogta Portikot, a kilencvenes évek leszámolásos ügyeiben áttörés történt. Ebben kulcsszerepet játszott, hogy az Energol egyik üzleti partnerének, a Conti-Carnak az egykori vezetője, Radnai László társaira, de leginkább Portikra 2010 után terhelő vallomást tett egy alku keretében. Az alku arról szólt, hogy a kecskeméti maffiaperben 12 évre ítélt Radnai cserébe kiszabadulhat a börtönből.

Radnai vallomását egy újabb koronatanú, K. Györgyi vallomása követte. A nő, akit elég nagy szélhámosnak ismernek az éjszakai életben, a kilencvenes évek elején annak a Kisbandi néven ismert Lakatos Andrásnak volt a titkárnője, aki Portikkal is üzletelt. Miután Kisbandi 1996 nyarán megpattant az országból, Portik maga mellé vette K. Györgyit, aki aztán az évek alatt sok mindennek szem-és fültanúja volt. Így amikor Portikot sok-sok évvel később felelősségre vonták, K. Györgyi sokszor ellentmondásos vallomásaira is épültek a vádak.   

De Radnain és K. Györgyin kívül nem sokan vallottak Portik ellen. T. Tamás például nem. Őt is tanúként hallgatták ki több olyan gyilkossági ügyben, amelyiket a rendőrség Portikkal hozott összefüggésbe, a férfi a Prisztás-ügyben és a Fenyő-ügyben is tanúskodott. T. Tamásról ugyanis Radnai és K. Györgyi is azt állította, hogy kulcsszerepet játszottak Portik mellett. Radnai egyik tanúvallomásában például azt állította, hogy T. Tamás (Portik utasítására) 120 millió forintot vett fel egy Postabank-fiókból – csakhogy ez az állítás megdőlt, mondván, hogy ahol ő a tanúk szerint felvette a pénzt, ott akkoriban nem volt bankfiók. Ennek azért volt jelentősége, mert a meggyilkolt Fenyő Jánossal nemcsak Gyárfás Tamásnak, hanem a Postabank vezérének, a nemrég elhunyt Princz Gábornak is konfliktusai voltak.

T. Tamás tagadta az eljárások során, hogy Portik strómanja vagy embere lenne. Azt ismerte el, hogy Portikhoz hasonlóan ő is olajozott, járt is az Energol nagykőrösi telepén, ahol Jozef Roháčot is látta, de nagyjából ennyi. Jozef Roháč szerepe pedig azért érdekes, mert ő az a szlovák bérgyilkos, akit Portik végrehajtó embereként tartanak számon. Ráadásul Roháč környezetéből került ki az az Imrich K. is, aki még 2017 végén, először zsarolta meg a Portik-felvételekkel Gyárfást, aki ennek köszönhetően lett aztán gyanúsított. Márpedig a gyanú szerint tavaly nyáron ugyanaz a kör folytatta Gyárfás zsarolását. Márpedig ez azt jelenti, hogy Imrich K. és D. István is ugyanannak az embernek a megbízását teljesítette, ráadásul a felvételekkel is rendelkezni tudtak. 

Csakhogy van még egy érdekesség. D. István ugyanis nem egyedül zsarolta meg Gyárfást, hanem voltak társai is. Úgy tudjuk, hogy egyikük S. Gábor, aki több cégben is üzlettársa volt D.-nek. Ha ez így van, akkor nemcsak a baloldali politikusok, hanem a Fideszhez kötődő emberek is izgulhatnak a Portik-felvételek elkobzása miatt. S. Gábor ugyanis öt évvel ezelőtt még az egyik állami vállalat vezetőjeként tevékenykedett. Neve az elmúlt években a budapesti metrópótló buszok kiszervezésével kapcsolatban is többször felmerült, és akkor úgy emlegették őt, mint akinek fideszes hátszele van.

Ennek kapcsán talán érdemes megjegyezni, hogy D. István 2005-től évekig egy olyan ingatlanforgalmazó és vagyonkezelő cégben is érdekelt volt, amiben kiszállása után egy évvel Szivek Norbert lett a tulajdonos. Szivek tavaly nyárig a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő vezére volt, a fideszes Seszták Miklós volt fejlesztési miniszter emberének számított. 

Portik nincs túl jó bőrben

Portik Tamás ügyvédje, Bólyai János az Index megkeresésére azt mondta: Gyárfás megzsarolásáról ő sem tud többet, mint amit a sajtó megírt. Ügyfeléről elmondta, „nincs túl jó egészségi állapotban”, a külvilágban történt események szerinte hidegen hagyják. Arra a kérdésünkre, hogy fogadhat-e látogatókat, ha akar, Bólyai igennel válaszolt. De Portik nem a beszélőkön, hanem egy külön helyiségben beszélgethet azzal, akit látni akar. Bólyai szerint ezeken a beszélgetéseken nincs jelen a börtön személyzete, de szerinte ügyfele eleve úgy veszi, hogy a beszélgetését hallgatják. Az ügyvéd szavaiból úgy tűnik, Portikot láthatóan nem érdeklik a kinti ügyek, így a Gyárfás-sztori sem. 

Tény, hogy Portik mindig is híres volt arról, mennyire jól színészkedik és manipulál, így bármennyire is életszerű, hogy a börtön tényleg megviselhette, az újabb színjáték sem kizárt. (Amúgy sem lenne ez ismeretlen a szervezett bűnözésben: a kriminalisztika ismer olyan maffiózót, aki 30 éven át tettette, hogy értelmi fogyatékos.) 

Bólyai állítása azért is figyelemreméltó, mert ha Portiknak tényleg nincs köze a zsaroláshoz, akkor az azt jelenti, hogy az évtizedekig zseniálisnak beállított bűnöző elveszítette a kontrollt és az általa rögzített felvételekkel odakint szabadon „garázdálkodnak” a hozzá ilyen-olyan módon köthető emberek. Ez persze csak akkor lenne így életszerű, ha Portik korábban elárulta volna nekik, merre vannak a felvételek, vagy eleve együtt gondozták volna ezeket.

Az mindenesetre valóban elgondolkodtató, hogy Portiknak miért állna érdekében úgy bajba sodorni Gyárfást, hogy ezzel közben magát is gyanúsítottá teszi. Hiszen a felvételek alapján a rendőrség azt gyanítja, hogy Gyárfás megbízásából maga Portik tetette el láb alól Fenyő Jánost. Ezért is írtuk egy korábbi cikkünkben, hogy a zsarolással egyszerűen csak pénzt akartak szerezni a zsarolók, abban bízva, hogy Gyárfás nem szól a rendőrségnek. Ezt erősíti az is, hogy információnk szerint „Günter Regen” kifejezetten diszkréciót kért a megzsarolttól, ami alatt nyilván azt értette: ne szóljon a zsaruknak.

Gyárfás nem is szólt, de saját bevallása szerint a környezetében nem csinált titkot abból, hogy újabb hangfelvétel jutott el hozzá, még telefonon is társalgott erről. Ha viszont a rendőrök esetleg emiatt értesültek a zsarolásról, majd jutottak el a zsarolókhoz, akkor „Günterékről” nem mondható el, hogy ők a legélesebb kések a szervezett bűnözés fiókjában.

A hír, hogy a Portik-felvételeket a rendőrök megtalálták, nem csak a politikai élet akkori szereplőit, de az alvilág idősebb generációját is hideg zuhanyként érte. Sokan arra számítanak, hogy a felvételek között vannak olyan anyagok is, amelyek Portik egykori üzlettársait, barátait hozhatják kellemetlen helyzetbe. 

Az egykori MSZP-sek körében pedig azt beszélik, hogy ha a Portik-felvételeken baloldali politikusokkal folytatott beszélgetések is vannak, akkor az elsősorban azokat a szocialistákat érintheti, akik 2001–2002 környékétől voltak aktívak, egészen a Hagyó-ügy kirobbanásáig bezárólag. Tehát jellemzően olyanokat, akik már nincsenek a politikai pályán, vagy már nem igazán tényezők. 

Borítókép: Gyárfás Tamás Fotó: Huszti István