Vörösiszapper: szabadságvesztésre ítélték a Mal vezetőit

Pontosan nyolc éve és négy hónapja, 2010. október 4-én szakadt át az Ajka melletti vörösiszap-tározó gátja, a kiömlő 6-700 ezer köbméter erősen maró, lúgos vörösiszap három települést öntött el: Kolontárt, Devecsert és Somlóvásárhelyt.

Az iszap néhol két méter magasan hömpölygött, melléképületeket, kocsikat, kerítéseket, állatokat sodorva el. Utak, közművek, vasúti sínek sérültek meg, többek között egy gázvezeték is, és szennyezetté váltak a környező folyók, köztük a Marcal vize is. Becslések szerint a kár 55 milliárd forint körüli.

Az ügyészség még 2012-ben különösen nagy kárt okozva elkövetett közveszélyokozás, halált előidéző gondatlan közveszélyokozás, gondatlanságból elkövetett környezet- és természetkárosítás, valamint a hulladékgazdálkodás rendjének megsértése miatt emelt vádat tizenöt ember - köztük a cég egykori vezetői és több alkalmazottja - ellen. Erre az ügyre került most elsőfokon pont, az ítélet kimondja, hogy a tározót üzemeltető cég munkatársai felelősek a katasztrófáért.

Nagyon hosszú ideje zajlik a tárgyalássorozat, 2010 óta nem lehetett tudni, hogy ki vagy kik a felelősek a katasztrófáért. A per során végig az volt a kérdés, hogy a tározót üzemeltető cég, a Mal Zrt. vezetősége, munkatársai hibáztak (ők állnak most a vádlottak padján) vagy pedig már a kilencvenes években eleve rosszul tervezték és építették meg a kiszakadt tározórészt, és a tragédia emiatt elkerülhetetlen volt. 

A mostani ítélet az előbbi verziót fogadja el. Habár a bíró azt mondja, a tározó építésekor az alapozásnál is voltak hibák, hosszan sorolta az ítélet indoklásakor, hogy milyen szabályokat szegtek meg a most elítélt Mal-munkatársak. Például

• 2010-ben hat hónapra leállították az amúgy elengedhetetlen semlegesítési eljárást a tározóban – ez megnövelte a víz mennyiségét a kazettában, és növekedett benne a lúgosság, ami szintén közrejátszhatott a gátszakadásban.
• A tényleges vízmennyiség és a tényleges lúgosság sokkal nagyobb volt a tározóban, mint amit a környezetvédelmi hatóság felé jelentettek. Ha valóban annyi zagy lett volna az átszakadt tározókazettában, mint amennyit elvileg engedélyeztek a hatóságok, akkor nem lett volna ekkora a pusztítás még akkor sem, ha átszakad a gát.
• Az elsőrendű elítélt Mal-vezető, Bakonyi Zoltán Devecserben pár órával a katasztrófa után több alkalommal - a bíró kiemelte, hogy az Indexnek nyilatkozva is - még másnap is azt mondta, hogy a vörösiszap nem mérgező, nem okoz károsodást, és semmilyen említést nem tett arról, mit kellene tenni, ha iszap éri a testet, tárgyakat.
• A gátszakadáskor megtévesztették a hatóságokat, például a lakossági bejelentés alapján a cégnél érdeklődő tűzoltóügyeletesnek a gátszakadáskor először azt mondták, nem történt semmi, csak a kilences tározóból eresztik le épp az esővizet.
• A gátszakadáskor egyáltalán nem volt a helyzet magaslatán a Mal vezérkara, idegesen hívogatták egymást, mit kellene tenni, holott pontos akciótervvel kellett volna rendelkezniük egy esetleges katasztrófa kezelésére. Pedig a bíró szerint tudniuk kellett, hogy nagy a baj, ami abból is kiderült, hogy miközben egymást hívogatták a Mal munkatársak, az egyikük azt mondta, hogy "ilyen katasztrófa még nem volt Magyarországon."

A bíró kimondta, hogy

Bakonyi Zoltán többször arcát a kezébe temetve, rezignáltan hallgatta a több órás, bonyolult technikai leírásokkal nehezített indoklást, ahogy a többi vádlott is. Senki nem zavarta meg a tárgyalóterem csendjét.

Az elmúlt több mint nyolc évben a szövevényes büntetőügyet többször is újratárgyalták.

2012-ben

Két évvel a katasztrófa után, 2012 januárjában történt a vádemelés, akkor az ügyész a vádiratban valamennyi vádlottra végrehajtandó szabadságvesztés kiszabását kérte: a több különböző bűncselekmény között a legsúlyosabb büntetési tétele öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés.

A vádirat szerint a Mal Zrt. egyes munkavállalói üzemeltetési, ellenőrzési, intézkedési mulasztásaik folytán felelősek a közveszély 2010. október 4-én történt előidézéséért és annak következményeiért. A vádlottak a katasztrófa idején valamennyien az ajkai timföldgyár vezetői vagy alkalmazottai voltak, a tizenöt vádlott között van a cég több jelenlegi és egykori vezetője, az elsőrendű vádlott B. Zoltán vezérigazgató és egy gátőr is. A vádirat szerint a nem megfelelő üzemeltetés, az ellenőrzési és monitoringrendszer hibáinak együttes hatása vezetett a vörösiszap-katasztrófához, a vádlottak a hatóságokat, külső szervezeteket és a lakosságot nem értesítették a katasztrófáról, és késve adtak jelzést a MÁV-nak és a zöldhatóságnak. 

2012 szeptemberében elkezdődött az elsőfokú tárgyalássorozat, 2012 novemberig 26 tárgyalási nap zajlott le, amiken meghallgatták a vádlottakat. Ők tagadták bűnösségüket, és olyan is volt köztük, aki elsírta magát vallomása közben. 

2013-ban

2013 februárjában bejelentették, hogy elölről kezdik a tárgyalássorozatot, ugyanis változás történt a büntetőtanács összetételében a Veszprémi Törvényszéken, az egyik ülnök helyett lett valaki más. Szabó Györgyi tanácselnök közölte: a már megtartott 26 tárgyalási nap 10 000 oldalnyi iratanyagát kell újratárgyalni, a lényeges eljárási cselekmények megismétlésével együtt. Az újrakezdett tárgyalást fél év múlva megint, másodszor is újrakezdték elölről, újra a háromtagú büntetőtanács összetételében történt változás miatt. Akkor az egyik ülnök a kórházi kezelése miatt kellett a tárgyalást nulláról újraindítani. 

2016-ban

Az indoklás lényege az volt, hogy a katasztrófát még a kilencvenes években elkövetett tervezési hibák okozhatták, nem a Mal Zrt.-nél 2010-ben dolgozók gondatlansága. 

A 2016-os ítélet indoklása szerint a Mal Zrt.-nél dolgozó vádlottak ezért nem bűnösek, mert a katasztrófa oka altalaj eredetű stabilitásvesztés volt, ennek a következménye volt, hogy tönkrement a töltés. A szakértői vélemény szerint a kiszakadt, X. számú vörösiszaptároló-kazetta megszületése pillanatától kezdve halálra volt ítélve, csak az volt a kérdés, pontosan mikor következik be katasztrófa. Ennek az oka pedig elsősorban a tervezésnél elkövetett hibasorozat volt.

A törvényszék azt állapította meg, hogy a konkrét közveszély nem akkor következett be, amikor kiömlött a vörösiszap, nem 2010. október 4-én, hanem azon a napon, amikor üzembe került a X. számú kazetta, 1998. december 23-án. A bíróság szerint a Mal Zrt. megvádolt munkatársainak nem volt reális lehetőségük a veszélyhelyzet felismerésére, mivel a tervezési dokumentációban írt adatok erre nem utaltak, a hatósági engedélyek érvényesek voltak, volt folyamatos hatósági ellenőrzés, és a hatóság hiányosságokat nem tárt fel, további ellenőrzési kötelezettségeket nem írt elő és - főként - a katasztrófának előre jelezhető, előre látható, egyértelműen felismerhető jelei nem voltak.

Mindez nem jelenti azt, hogy a Mal Zrt.-sek egyáltalán semmiben nem hibáztak. Az ügyészség összesen 24 különböző mulasztást rótt a terhükre. A törvényszék ezek egy részében kimondta, hogy valóban volt mulasztás, de az ítélet szerint nem ezeken múlott a katasztrófa, nem álltak azzal ok-okozati összefüggésben.

Ebből az első, elsőfokú ítéletből az következett, hogy a X-es kazetta tervezői közt és az ellenőrzéseket végző hatóságok háza táján érdemes keresni a vörösiszap-katasztrófa felelőseit. Az ügyészség viszont kitartott amellett, hogy az alumíniumipari cég emberei is bűnösök, fellebbezés miatt az ügy tovább is ment másodfokra.

2017-ben

2017 februárban váratlan fordulatként a másodfokon eljáró Győri Ítélőtábla hatályon kívül helyezte a bíróság a vörösiszap-perben hozott 2016 januári ítéletét, amely a Mal Zrt. összes megvádolt munkatársát felmentette az összes vádpont alól. Zólyomi Csilla bíró  azzal érvelt, hogy a 2016-os elsőfokú ítélet indoklásából egyszerűen nem lehetett megismerni, milyen logika alapján jutott el a bíró az ítéletben tényként rögzített állításokhoz, a döntési tevékenység ellenőrizhetetlen volt. A tanácselnök példaként hozta fel, hogy az elsőfokú ítéletben nem derült ki, hogy a bíró egyes vallomásokat miért fogadott el szavahihetőnek, másokat miért vetett el, de ugyanígy hiányzott szakértői vélemények értékelése, elemzése is. Nem volt megindokolva az sem, hogy a vádlottak egyébként megállapított mulasztásai miért nem hatottak közre a gátszakadásban, és arra sem tért ki az indoklás, hogy miért ne tudták volna például lassítani a folyamatot.

A megismételt elsőfokú eljárás a Győri Törvényszéken zajlott le, a tizenöt vádlott közül az ügyész tavaly novemberi perbeszédében azt mondta, 13 ember felelős, és nekik börtönben a helyük. Bizonyítottság hiányában két vádlott felmentését kezdeményezték, őket korábban a katasztrófa utáni értesítési (segítségnyújtási) kötelezettség elmulasztásával vádolták. 

Ennek a folyamatnak a végén hirdettek most hétfőn ítéletet. Azonban az ügynek nincs vége, a több mint négyórás ítélethirdetés végén az ügyész két vádlott kivételével súlyosításért fellebbezett a döntés ellen, csakúgy, mint az elsőfokon elítélt vádlottak és védőik többsége is, akik felmentésért fellebbeztek. A felmentett vádlottak tudomásul vették az ítéletet.

/Borítókép: Ajpek Orsi / Index/