Három év börtönre ítélték Mengyi Roland volt fideszes képviselőt

Mengyi Roland hatodrendű vádlottat első fokon bűnösnek mondta ki csütörtökön a bíróság bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás kísérlete és befolyással üzérkedés miatt, ezért 3 év börtönre ítélte, illetve 4 milliós pénzbírsággal sújtotta, illetve hat évre eltiltották a közügyektől .

A hétvádlottas ügyben az összes többi vádlottat is elítélték. Az elsőfokú bíróság dr. Mengyi Roland volt országgyűlési képviselőt, és egy társát végrehajtandó szabadságvesztésre, 3 vádlottat felfüggesztett szabadságvesztésre, és 2 vádlottat pénzbüntetésre ítélt, míg egy vádlottnál 5 millió forintra vagyonelkobzást rendelt el.

Indokolásában a bíróság elmondta, hogy a beismerő és egyben terhelő vallomások, valamint az egyéb bizonyítékok – úgymint a lehallgatások anyagai – alapján állapította meg a vádlottak bűnösségét. Enyhítő körülményként vette figyelembe azt, hogy a cselekmény részben kísérleti szakban maradt, valamint három vádlott esetében az eljárás során tett beismerő vallomásaikat.

A vád röviden: 2015-ben Mengyi Roland, fideszes országgyűlési képviselő segített egy több százmilliós uniós pályázatot lenyúlni, a pályázatot alapvetően szociális szövetkezetek részére írták ki. Mengyi 5 plusz 5 milliót kért azért, hogy a nekik fizető vállalkozók nyerjék a pályázatot. Majd az elnyert összeg 50, illetve 90 százalékának visszajuttatása is felmerült igényként. Az arányok végül, mint kiderült nem volt egyértelműen világos mindenki számára, ebből a szempontból egymásnak ellentmondó nyilatkozatok voltak.

A távlati cél azonban jóval nagyobb összegű pályázat elnyerése volt a pályázó vádlottaknak, egymás között folyamatosan arról egyeztettek, azért éri meg ilyen előnytelen feltételekkel belemenni a visszaosztásokba, mert ez csak egy belépő, ha megcsinálják, akkor a következőnél nagyobb összeget is kaphatnak, egy nagyobb, 5-8 milliárdos pályázathoz is hozzáférhetnek majd.

A bíró szerint a beismerő vallomások közös pontjai a következők:

• a vádlottak tudták, hogy rájuk volt kiírva a pályázat;
• a pályázatról tudták, hogy megvalósíthatatlan;
• tudták, hogy a szövetkezetek a teljes összegnek csak a töredékét kapták volna meg, az összeg nagyobb részét vissza kellett volna juttatni; 
• a pályázatok érdemben nem lettek volna megvalósítva;
• már a pályázatokban is valótlanságok szerepeltek;
• a szövetkezeti vezetők még az elnyerhető összegeket sem ismerték;
• a vádlottak maguk akartak keresni a pályázaton, a cél a pénz megszerzése volt;
• maguk is bűncselekménynek tekintették, amit csináltak.

A vallomások alapján megállapítható: Mengyiék határozták volna meg, hogy milyen cégeken keresztül kellett volna elkölteni a pénzt, kikkel kellett volna szerződést kötni. A cégek csak papíron teljesítették volna a feladatukat, illetve több szövetkezetnél ugyanazok a papírok lettek volna leadva. A varázsszó, ami a lehallgatott telefonbeszélgetésekben nagyon sokszor elhangzott: lepapírozzák.

A bíró egyrészt idézett a vallomást tevő vádlottaktól, amik alátámasztják a pénzvisszaosztást, illetve elmondta, akik tagadták, azok is tettek olyan elszólásokat, amikből kiderült, hogy a visszaosztás cél volt, sőt, annak részleteiről egyeztettek többször. A pályázatíró például telefonbeszélgetésekben arról beszélt, hogy bizonyos összegeket milyen „tanulmányokkal lehet megfogni". 

Egy 2017-es tárgyaláson Mengyi egyébként azt mondta a 90%-os visszaosztásról, hogy „nem életszerű", amire a bíró azt válaszolta, ő nem tudja, mennyi az életszerű ilyen esetekben. Mengyi rávágta, hogy ő sem.

Mengyi Roland végig tagadta a bűncselekmény elkövetését, a rá terhelő vallomásokra azt mondta, azok félreértések, a tárgyalás alatt több vádlott is változtatta a védekezését.

A tagadó vádlottak – köztük Mengyi Roland – két okot soroltak arra, hogy mi miatt tehetett rájuk terhelő vallomást a vádlottak egy része: szakmai félreértés, illetve hatósági befolyásolás.

A pályázatíró szerint a vallomást tevő vádlottak félreértették a visszaosztás-dolgot, a számukra értelmetlen, haszontalannak tűnő szolgáltatások megrendeléséről csak azt hitték, hogy az a visszaosztás. Mengyi szerint is félreértés volt, ráadásul csak az előzetesből akartak minél hamarabb szabadulni vádlott-társai. A bíró szerint azonban a vallomások minden utolsó részletben egybecsengtek, a vádlottak egymással nem kommunikálhattak közben, és az abban elmondottak egybecsengenek egyéb bizonyítékokkal, illetve a lehallgatott telefonbeszélgetések tartalmával is. Az pedig szerinte kizárható, hogy valamilyen kényszer hatására tették volna ezeket a vallomásokat. A félreértés lehetőségét is kizárta a bíró.

A bíró szerint a pénzvisszaosztás szándéka egyértelmű volt, annak pontos mértékét viszont nem lehet pontosan feltárni, hiszen az erről szóló nyilatkozatok ellentmondásosak voltak. 

A bíró az indokolásban elmondta, hogy mind az első, mind a másodrendű vádlott azt vallotta, hogy Mengyi Roland személyesen kérte tőlük az 5 + 5 milliót, amit K. Péteren keresztül juttattak volna el hozzá. Mengyi tagadta, hogy kért volna ilyet, sőt azt mondta, arról sem volt tudomása, hogy K. Péternek adtak volna 5 milliót. Arról, hogy ne lett volna tudomása erről, éppen K. Péter vallomása cáfolta. Majd végül azt mondta a bíró, hogy lehet, hogy végül ez az 5 millió forint konkrétan nem jutott el Mengyihez, de a korrupcióban ugyanúgy érintett, amit több vallomás és telefonbeszélgetés alátámaszt. Ő kérte el a pénzt a vallomások alapján, tettesként követte el a befolyással üzérkedést.

Az ügyészség valamennyi vádlott esetében fellebbezett, Mengyi Rolandnál súlyosbításért. Az első fokú ítéletben elítéltek közül volt, aki három nap gondolkodást kért a fellebbezés eldöntésére, bejelentésére, Mengyi Roland minden vádpont tekintetében fellebbezést jelentett be, és megjegyezte, a lefoglalt 5 millió forintjára is igényt tart, amit kölcsön adott K. Péter harmadrendű vádlottnak.

Voldemort a tiszaújvárosi Mamma Rosában

A 168 Óra számolt be arról elsőként – rendőrségi iratokra és lehallgatási jegyzőkönyvekre hivatkozva –, hogy a magát valamilyen okból állítólag Voldemortnak hívató Mengyi Roland fideszes képviselő egy százmilliós uniós támogatás lenyúlásának kitervelésében vett részt. Egy szociális szövetkezet szeretett volna uniós pénzre pályázni, Mengyi pedig állításuk szerint a megnyert pénz végül már a 90 százalékának fejében segített volna nekik, hogy kimondottan rájuk írjanak ki egy 500 milliós pályázatot.

Szerintem ezt a 90-10 százalék, vagy 50 százalék, ezeket teljes mértékben félreértették. Szerintem az egész erről szól

– mondta ezzel kapcsolatban Mengyi egy későbbi tárgyaláson.

Az egész bizniszbe végül a NAV kavart be, amely megneszelte, hogy mire készül a szövetkezet, nyomozás indult, 2015 nyarán pedig elő is készítették a rajtaütést, ahol tetten érhették volna Mengyit és társait, a lap szerint azonban az akciót valamiért nem engedélyezték.

Frissítés: A cikk ezen részében szerepelt egy bekezdés, amely tévesen számolt be az ügy egy részéről, miszerint Mengyi Rolandnak adták volna át az 5 milliót, a tárgyaláson elhangzott vallomások arról szóltak, az étteremben valóban találkoztak Mengyi Rolanddal, ahol az elsőrendű vádlott szerint Mengyi azt mondta, előtte és utána is fizessenek 5-5 milliót, de a pénzt K. Péternek adják oda, ő lesz a közvetítő. 

Miután a pályázatot elutasították, végül korábbi vallomások szerint K. Pétertől visszakérték az első 5 milliót. K. Péter vallomása szerint Mengyi Roland segítette ki végül. „Azonban az átadásnál a NAV nyomozói letartóztatták őket, az összeget pedig lefoglalták. Pénteken a bíróság előtt Mengyi Roland azt állította, hogy amikor a barátja 2015 decemberében kölcsönkért tőle 5 millió forintot, fogalma sem volt abból akarja visszafizetni a kizsarolt pénzt E. Zsoltéknak" – írta a 444.hu.

Az ügyet végül teljesen nem sikerült elsikálni, a nyomozati anyagok kiszivárogtak, Mengyiből gyanúsított lett, mostanra pedig már az ítéletnél járunk, ahol Mengyi Roland is vádlott ként szerepel.

A volt fideszes képviselőt azzal vádolják, hogy bűnsegéd volt egy „különösen nagy vagyoni hátrányt okozó, bűnszövetségben elkövetett költségvetési csalás" kísérletében, illetve befolyással üzérkedett. Hogy végül csak a „bűntett kísérletével” és nem magával a csalással vádolják őket, elsősorban annak köszönhető, hogy még idő előtt lebuktak. Erről pedig értesítette is őket valaki. Telefonbeszélgetéseikben óvatosabbá váltak, mert mint az a vallomásokból és a lehallgatási jegyzőkönyvekből kiderül, figyelmeztették őket, hogy a NAV „rárepült” a pályázatra, a telefonnal pedig csak óvatosan, mert

többen vannak a vonalban.

De annak ellenére, hogy a gyanúsítottak maguk állítják, „magas helyről” tudomást szereztek arról, hogy a NAV vizsgálódik az ügyben, és lehallgatják őket, a főügyészség korábban arra jutott: nincs rá bizonyíték, hogy bárki is súgott nekik a lehallgatásról, vagyis visszaélt a minősített adattal.

A történet szerint E. Zsoltnak, az ügy egyik gyanúsítottjának volt egy szociális szövetkezete, amellyel uniós pályázatokon szeretett volna indulni, de 2014-ben első próbálkozásra nem nyert pénzt a brüsszeli LIFE-programból. Hogy a jövőben jobb esélyekkel induljon, E. Zsolt egy ismerősén, B. Tiboron keresztül K. Péterhez fordult, aki korábban azt állította: jó kapcsolatai vannak uniós pályázatokon bennfentes emberekkel, köztük Mengyi Rolanddal, a térség fideszes országgyűlési képviselőjével. K. Péter ígéretet tett E. Zsoltnak és B. Tibornak, hogy közbenjár az ügyükben.

A beajánlás után a baráti páros 2015-ben találkozhatott Mengyivel egy budapesti kávézóban, az ötletre Mengyinek

felcsillant a szeme.

Alkotmányos költségnek csúfolt kenőpénz

Mengyi ezután nem sokkal már össze is hozta a szövetkezeteseket az azóta szintén gyanúsított B. Szilvia pályázatíróval, aki a tudomásukra hozta: miután megnyerték a pénzt, 50 százalékot vissza kell csorgatniuk. Ennek módját is megosztotta velük, az összeget oktatás, e-learning, konferencia- és workshopszervezés címén célszerű kiszámlázni, a pénz fele pedig náluk maradhat a valós üzemeltetési költségek fedezésére.

Az eredeti terveken az idő szorítása miatt végül változtatni kellett: az aktuális uniós költési időszak a végéhez közeledett, a pénzt 2015. december 31-ig fel kellett használni, így egyszerűsítettek a pályázaton, és kétszáz szövetkezet helyett végül húszra kértek foglalkoztatási helyett hálózatépítési támogatást. Így az összeg is módosult, első körben öt-hétszázmillió forint lett volna, és az eredeti ötven helyett csupán tíz százalék maradt volna a szövetkezeteknél, kilencven százalékot pedig különböző jogcímeken vissza kellett volna utalni.

Mengyi, aki egy korábbi találkozón egy bizonyos „L.”-re, később pedig egy „nagy emberre” is utalt, ezek után – szintén a vallomások szerin – azzal nyugtatta az aránytalanságon felháborodott szövetkezeteseket, hogy hosszú távon terveznek velük, a következő költségvetési ciklusban akár kétmilliárd forintra is pályázhatnak, és annak már tényleg csak a felét kell visszautalniuk.

A vallomások és a lehallgatott telefonbeszélgetések alapján Mengyi nem sokkal később személyes találkozót kért B. Tibortól, ahol a bizalom fontosságáról beszélt, és B.-nek

E. Zsolt, akit meglepett a kérés, ezek után szintén találkozott Mengyivel, aki a vallomások szerint neki már plusz öt, tehát összesen tízmillió forintos alkotmányos költségről beszélt, aminek a felét előre, a másik felét utólag kellett volna letenni. B. és E. ezek után hosszan dilemmáztak, átadják-e a pénzt, de végül belementek az ajánlatba, bár ehhez kölcsön kellett kérniük. A vallomások szerint Mengyi nem sokat kertelt, a pénzről szóló utolsó egyeztetésen kerek perec kijelentette:

Most öt, ha lezárják, még öt, vagy így, vagy sehogy!

Az üzletnek végül a 168 Óra értesülései szerint az időközben megkezdődött nyomozás tett be. A főszereplőket eredetileg adócsalás miatt megfigyelő NAV tájékoztatta Balog Zoltán minisztert, ezért a szóban forgó pályázat végső kiírását végül úgy módosították, hogy az ne feleljen meg az ügyben szereplő szövetkezeteknek.

A támogatási kérelmeket, majd a fellebbezéseket is elutasították. E. Zsolt és B. Tibor ettől kezdve már csak az előre letett ötmilliós kenőpénzt szerették volna visszakapni K. Pétertől, aki közvetítőként járt el. Az összeget hosszas huzavona után meg is szerezték, az átadáskor tartóztatták le őket a NAV nyomozói.

A hosszú tárgyalás közben sok minden változott, volt vallomás visszavonása is, erről az Átlátszó írt részletesebben ebben a cikkében.