Itt mindenkinek hegye van, nem ám telke

További Belföld cikkek
-
Magyar Péter: El akarnak lehetetleníteni
- A kórházban hagyott csecsemők jelentős részéről nem mondtak le szüleik, csak valamilyen akadályba ütköztek
- Kiderült, hogyan módosul a járóbeteg-szakellátás időpontfoglalási rendszere
- Megszólalt az OTP, piaci alapon történt Orbán Sára és Jászai Gellért hazaútja a Maldív-szigetekről
- A Rákosrendezőre szánt pénzből újítaná fel a főváros az 1-es metró szerelvényeit
Bődey Janó: Zalában nőttem fel, 18 éves koromig Zalaegerszegen éltem. Ezért talán mondhatom, hogy minden, ami nagyjából vagyok, pro vagy kontra, az ottani tapasztalataimon alapul. Nehéz megmondani, mit jelent zalainak lenni, de talán egy sajátos keveréke annak, hogy mi minek tartjuk magunkat, és mások minek tekintenek bennünket. Amit nekem Zala jelent, az a dombokkal kezdődik. Akárhányszor arra autózom, minden annyira ismerős, hogy az otthont érzem benne. Eszembe jut, hogy a ZTE-kosármeccsek utáni büfés beszélgetésekben gyakran volt téma, ki mikor megy ki a hegyre.
Mert itt mindenkinek hegye van, nem ám telke.
Ráadásul akkoriban (1994 és 95 között) mindenkinek volt bora is – bár ne lett volna. Széles volt a paletta: nagyjából a „kénkövesistennyilától” a „csácsi rettenetesig” minden volt az érzéssel felcukrozott nohából (noah). És persze van nekünk egy folyónk is, a Zala, amin tíz kilométeren keresztül, szűk traktorgumiban ülve csorogtunk le, és amiről nem zalai barátaim mindig csalódottan állapították meg, hogy inkább patak, mint folyó. Tény: a térképen nagyobbnak látszik.

Aztán ott van a focistadion, ahová a piacon keresztül kijártam a haverokkal – a környékbeli falukból bebicikliző paraszt bácsikkal egyetemben. Akik aztán próbálták csendben végigizgulni a meccset, mígnem egy téves bírói ítéletnél felállva üvöltötték: „Mititété, te állat, átátá?" Koplárovics Bélát pedig talán a nem zalaiaknak sem kell bemutatni: ő volt az, aki – ha csak néhány hétre is – a mennybe emelte Egerszeget. A legenda szerint az egyik főszurkoló, aki postás volt, annyira berúgott örömében, hogy másnap nem vitte ki a leveleket, amit a landorhegyiek (Zalaegerszeg egyik része) készséggel és megfelelő empátiával megbocsátottak.
Eszembe jutnak az éjszakai fürdőzések is a Gébárti-tónál, Zalalövőn, a pózvai bányatavakon vagy akár a hévízi csatornán. És az is, hogy hétvégére hazautazó egyetemistaként már mennyire nem találtuk a helyünket a kocsma bezárása után, így a maradék aprónkat elszórtuk a csipkeházak alatti félkarú rablós helyen a gyümigépekbe. Egyszer egy nagyobbat nyertünk is, amit azonnal beletankoltuk a 15 éves, 105S-es Skodámba, és éjszaka lementünk Piranba egy kétnapos sátorozásra.
Jó gyerekkorom volt Zegen, gyakran fogok arra kanyarodni a jövőben is.
Kolozsvári Tímea: Zalában születtem. Sötét volt. Tényleg. Sötétek voltak Nagykanizsa körül a szarvasokkal tömött erdők, és sötét a szocializmus, hiába járt közel a végéhez. Persze ki tudta ezt akkoriban, nálunk még a felnőttek se, én meg gyerek voltam, csak az számított, hogy milyen magasra tudom felhajtani a nagyiék kertjében a gyöngyvirágok fölött csikorogva elhúzó vashintát, mit rejthet a sarkon lévő elhagyott kastély (semmit, iskolaépület volt), vagy hogy mit gondoljak L. Lacikáról, aki nem adta kölcsön a zöld pedálos autóját (inkább nem mondom meg).
Áltisisként aztán hirtelen irtó érdekes lett a város.
Mennyire gyönyörű volt már a mesefreskókkal díszített mozi, ahol együtt sikított az elragadtatottságtól az egész iskola, amint megmozdult a vászon előtt lógó nagy bársonyfüggöny!
És a Csónakázó-tó az olajfúró toronyból kialakított kilátóval? Itt kirándult minden egyes évben a fegyveres erők napján az úttörőcsapat, és tobzódott a fél város: télen a korcsolyázás és a kilátóhoz vezető dombon legyalult szánkópálya, később a május elsejei sör-virsli-vurstli miatt. Apuval meccsre jártunk kispárnával meg szotyival (Hajrábányász!), anyuval zeneiskolába a Fingutcán át. Később szombatonként várt a könyvtár nagy tükrös, impozáns lépcsőházával és a felnőttrészlegen, rögtön a bejárattól jobbra az Albatrosz és Fekete könyvek sorozattal teli krimipolcával. Közben heti háromszor kosáredzés, utána kólázás a csarnok háta mögött működő vonatbüfében. Talán ott találtuk ki azt is, hogy egyszer edzés helyett másszunk be a sínek túloldalán elhagyatottságában is méltóságteljes fekvő zsidó temetőbe megtudni, hogy a felnőttek miért nem szeretnek beszélni róla.

A nagykamaszkorral aztán Kanizsa kezdett irtó szűk és kevés lenni. A Balatoni sör hervasztó volt, a kispolgári lét uncsi, a város pedig a mozi oldalpáholyában lévő intim zugon kívül csak a Cola és a Sport diszkót tudta kínálni, ahol a Depeche Mode és a Bonanza Banzai már undergroundnak számított. Így aztán különösen felszabadító érzés volt, amikor '89-ben csodálatos időzítéssel kéz a kézben érkezett a rendszerváltás és az érettségi. Én elköltöztem, Nagykanizsa pedig ráállt a következő évtized vadprivatizációs, gyárbezárásos, politikai csatározós pályájára, és – harminc év távlatából már mondhatom, hogy – maradt az egyszervolt nosztalgia és a kihagyott lehetőségek helye, az én sehova se menő, csendesen haldokló, elmúlásszagú szülővárosom.
Sosem vágytam vissza, sosem képzeltem el, hogy milyen lett volna ott élni az elmúlt sok évben. Mégis, az M7-esen hazafele tartva a Zala–Somogy-határároktábla előtt, a két útrész illesztésénél menetrendszerű döccenéssel együtt a mai napig megdobban a szívem is, előpattan belőle a névtelen lokálpatrióta, és szemérmetlenül telepakolja a lelkem azzal a megmagyarázhatatlan érzéssel, hogy hazaértem.
Tavaly augusztus végén új zenei fesztivál debütált a Csótón. Első este Ákos, második nap a húsz éve rongyosra hallgatott Morcheeba volt a headliner. Az elsőt kihagytuk, a másodikat untuk. A kisszínpadnál viszont a barcelonai Primavera Prót is megjárt Dope Calypso várt, és bár az erdő most is rohadt sötét volt, mindenütt, még a vízben is gyönyörűséges világító szarvasok álltak. Oh my deer, de nagyon szurkolok neked Kanizsa!

Szalai Bálint: Írhatok én is? Hisz mióta vártam már erre. Az lesz a címe „Nem, nem soha!", és arról fog szólni, hogy mindent vissza, Tapolcát vissza, Tihanyt vissza, Nagyvázsonyt vissza!
És szeretnék utána Nagy Zala megye pólót is „Igazságot Zala megyének!" felirattal és valami igényes képzőművészeti grafikával, ahol egy nyíllal átlőtt szívű fehér galamb hullik a megcsonkított édes Zalánk nemes testére vagy valami ilyesmi. Esetleg egy harciasabbat „Feltámadunk" vagy „Ita erat, ita erit!" jelszavakkal.
Most álljon elő, aki zalaibbnak érzi magát, mint én (aki bár a fény és a csillogás központjában, a kápráztató fővárosban nőtt fel), a nevében is hordozza a zalaiságot, a gyökereket, a tradíciókat, a zalai furfangot és fineszt, az egész esszenciát, bazmeg. Arról nem is beszélve, hogy
15 éves koromig minden nyarat szinte végig Zalában töltöttem, és a Deák téri OTP-fiók az ükapám háza helyén áll, aki kalaposmester volt, sőt a kalaposmester.
Természetesen Kanizsáról beszélek, a kultúra központjáról, nem a koszlott szar egerszegről a „csinyált városról", amit lényegében egy tehénitatóból próbálnak szilárd burkolatú utakkal és lakótelepekkel megyeszékhellyé tenni, sajnos már mióta hiába.
Ó, drága Zalám, hadd legyek az új, az énekes Thury Gyuri! Mert ha rám tipornak is a zsíragyú vasiak és a mezítlábas somogyiak, akkor is megéneklem legendás borversenyeidet, az olajbányász dicső vergődését, a gyékényesi büfés örök igazságát, a kézműves permetezéstől rommá rákosodó gazdáidat, a német turistákat lerántó karosi életművészeidet, a kanizsai gépesített lövészdandár istenverte tahóit, I. nénit, ki saját bevallása szerint Budapesten a filmipar körül őgyelgett a hetvenes években, de mindenki más szerint talán inkább a Rákóczi tér körül, S. bácsit, a rákosista benzinkutast, aki lőni tanított, biztos, ami biztos, és hát B.-t, a termetre is gigászi költőt és hadvezért, akivel egyebek mellett húsvéti locsolás közben mattrészegen hetvennel áthajtottunk az egyik központibb parkon, és nekem kellett utána kiszedni a hűtőrácsába ékelődött, forró verebeket.
Hevesi Sándor, Rózsás János és Fejtő Ferenc, vezessétek tollamat, és hadd írjak legalább egyet. És a pólót is komolyan gondoltam, szeretnék az olvasók is.

Kiss Eszter: Az én Zalám Zalaegerszeg, tizennyolc év a kertvárosi KISZ-lakótelepen. Kisjátszó a rozsdás rakétás körhintával, nagyjátszó rozsdás rakétás körhintával és mászókával. Itt tényleg kicsi volt a világ. Mindenki ismert mindenkit, öt percnél többet nem kellett gyalogolni semmi fontosért. A közértben óvoda után mindennap kaptam egy Zala kockát (először a tömény habot ettem le villával a tetejéről) vagy egy mignont (barnát, rózsaszínt vagy fehéret), amit a Tenkes kapitányát nézve ettem meg a tévé előtt. Nyáron kinyitott a fagylaltos bódé, ahol a fagyik színekről kapták a nevüket, az utcabeli barrrrátnőm (logopédiára járt, gyakorolnia kellett az r betűt és én utánoztam) nekem is kért azúr fagyit. Az utcán játszottunk a többiekkel, a nagy 1987-es nagy havazáskor is kint volt mindenki, apámmal óriási hóvonatot építettünk, a masiniszta fülkéjébe belefért egy sámli, senkit nem lehetett aznap ágyba parancsolni.
Általános iskolába menet az ötödik fánál találkoztunk: a barátnőm az ellenkező irányból jött, és mindig az volt az ötödik fa, amelyik közelebb esett a későhöz. Ha be akartunk menni a „városba”, felültünk a csuklós nyolcas buszra. A Centrum Áruházat és a bútorokat árusító, furnérlemezszagú Domust egy függőfolyosó kötötte össze, és gyerekként nekem valahogy ez az üveggel fedett híd volt a nagyvárosiasság netovábbja. Meg a mozgólépcső ugyanott. A régi Csipkeházak alatt át lehetett menni a Kossuth utcáról a Tüttőssy utcába, sikátoros kis folyosók voltak, sötétek és dohosak, volt ott egy állatkereskedés, az ablakában akváriummal. A főutca felé volt egy feljárat, de a tetőre csak május elsején lehetett felmenni. A közelben volt az Önki, apámmal itt ettem, ha bejöttem a munkahelyére, a háromszög alakú fémtálcára mindig köménnyel megszórt sörkiflit tettem. Ha anyámat látogattam meg, akkor a landorhegyi Napfény étteremben, szeparéban ettünk, pincér hozta ki a rántott sajtot és hozzá pléhkiöntőben a tartármártást. Otthon, a szobám ablakából a Jánkahegyet láttam, a szüleiméből a Szívhegyet a kápolnával. Nekünk a Vakaroshegyen volt hegyünk, na jó, pincénk.
Amikor gimnáziumba kezdtem járni, az a város másik végében volt, a nyolcasról a Kovács Károly téren át kellett szállni a tizenegyesre. Azt hiszem, kicsit csodálkoztam, hogy arra is laknak még emberek.
Zala, Zalaegerszeg nekem tizennyolc évnyi szín, fény és árnyék, illat.

Zubreczki Dávid: Az én Zalám Keszthely. Keszthelyre jártam egyetemre két és fél évet, ami elég jól sikerült. Pár száz méterre volt a parttól a kollégium, a hatodik emeleti erkélyről minden reggel hosszában láttam rá a Balatonra, ahogy kikel belőle a nap. A sok csudaság közül két dolgot kell megemlítenem – nem hiszem, hogy bármelyik szokás is élne még ezek közül, de nagyon örülnék neki, ha megvolnának.
Az egyik, hogy
Keszthelyen minden egyetemista köszönt minden egyetemistának, függetlenül attól, hogy ismerték-e egymást, vagy sem.
Akár az utcán találkoztatok, akár a kocsmában, akár a boltban, akár az egyetemen, teljesen természetesen köszöntél a másiknak. Annyira belénk ivódott ez, hogy amikor átjelentkeztem Gödöllőre, a korábban átigazolt keszthelyi egyetemisták figyelmeztettek: itt ne köszöngess előre ismeretlenek, se az utcán, se az egyetemen, mert hülyének fognak nézni.
Ám ennél is szebb közösségi szokás volt az együtt nótázás – bár ez akkoriban a teljes agrár-felsőoktatásra jellemző lehetett. Bartók és Kodály elvei szerint neveltek, szóval a nóta az valami bűnös és ciki dolog volt számomra. Egészen addig, amíg meg nem éreztem, milyen csuda dolog öt, tíz, ötven vagy száz emberrel együtt énekelni. Teljesen mindegy volt, hogy kora este még zselézett hajú diszkós, trapézgatyás hippi vagy bőrdzsekis metálos voltál, hogy valami lakossági technoparti, kispályás focibajnokság vagy Kispál-koncert volt a program, az biztos, hogy a vége nótázás volt. És ha nem volt előtte program, az sem volt baj. A legszebb, hogy ez is összekötötte az ismeretleneket, hiszen ha az egyik asztalnál rákezdtetek egy kocsmában, a szomszédnál tuti becsatlakoztak.
És hát olyan szép szürreális földrajzot azóta is csak a János vitézben olvastam, hogyaszongya: „a keszthelyi csikós lenn itat a Tiszán”. Vesszen a zalai Trianon!
Bohus Péter: Álmom, hogy Zala megyében éljek. Ennek az az oka, hogy egyszer úgy megzalázódtam, de úgy, hogy a fal adta a másikat.
Zalai lidércekről álmodom, és amikor kimondom laza, azt idebent úgy értem, Zala. Mert Zala az jó. Mint a zalai felvágott.
Az mindig nagyon jó volt, speciel a rendszerváltásig az tartott életben. A Zalahús. A szocializmus állócsillaga, ami, ha nem lett volna rendszerváltás, a legnagyobb kelet-európai húsfeldolgozó lehetett volna. A rendszerváltást amúgy Zalában észre sem vették, mert odáig már nem jutottak el a hírek. Úgy mondta ott valaki nekik évekkel később, hogy helló, már nem szocializmus van. Mondjuk, akkor sem változott semmi. Zala úgy van ma is, ahogy 1724 egyik ritka forró nyári napján hagyta egy utazó, a híres szent, Zala Szent Grót. Ő egyébként grót volt, csak elzalaiasodott.

Hogy mit jelent zalainak lenni, arról már csak nagyon szerény emlékek maradtak fent. Az, hogy Zala egyáltalán létezik, arra az egyetlen bizonyíték a zalai nők. Mert nekik a mosolyukban ott van az egész zalaiság, a napnyugta égboltja, ahogy az csak Zalából látszik.
Ehhez a cikkhez ajánljuk
- Belföld
Fénymásolt címkékkel próbáltak csalni a Mohu-automatáknál
Vádat emeltek ellenük.
február 27., 12:48
- Belföld
Magasabb fokozatba kapcsol a Mohu, zsákos beöntéssel gyorsítják fel a palackok visszaváltását
Folyamatosan fejlesztik a DRS-t.
február 27., 12:39
- Belföld
Össztüzet zúdít a főispán Karácsony Gergelyre, még per is lehet belőle
A főpolgármester szabadságolása is szóba került.
február 27., 15:09
- Mindeközben
Robert Pattinson kis híján idegösszeroppanást kapott, amikor Jennifer Lawrence-szel kellett forgatnia
48 perce
- Belföld
Gulyás Gergely: Kormánybiztost nevezünk ki a nyugati világ legnagyobb korrupciós botrányának kivizsgálására
Elszálló élelmiszerárak, Pride, szja-mentesség, adó-visszatérítés, jövő évi költségvetés – ilyen volt a Kormányinfó.
február 27., 12:42
- Belföld
Index-értesülés: A honvédelmi miniszter vizsgálatot kért a volt vezérkari főnök ügyeiben
A Kormányzati Ellenőrzési Hivatal vizsgálja Ruszin-Szendi Romulusz építkezését és helikopterezését.
február 27., 14:41
- Belföld
Szentmisét mutatnak be a magyar püspökök Ferenc pápáért
Erdő Péter vezetésével imádkoznak a főpásztorok.
február 27., 13:44
- Belföld
Orbán Viktor két szóval intézte el a Pride kérdését
Rövid, de lényegre törő volt a miniszterelnök.
február 27., 14:01
- Belföld
Magyar Péter: El akarnak lehetetleníteni
A Tisza Párt elnöke felszólította a NAV, a rendőrség és az Állami Számvevőszék vezetőit.
7 perce
- Belföld
Pride-ügyben üzentek Orbán Viktornak, Gulyás Gergelynek és Lázár Jánosnak
Kijelentették: az egyenjogúsági mozgalmak mindig győznek.
február 27., 15:05
- Címlapon
Sokan nem is sejtik, hogy Kína rejtett birodalmat épít Magyarországon
Egyre inkább beférkőznek a hálószobánkba is.
17 perce
- Mindeközben
Aktfestmény csigázta fel a kedélyeket a Kincsvadászokban, felmerült, hogy dr. Katona Szandra pózol rajta
tegnap, 21:40
- Mindeközben
Iszak Eszter újabb munkát vállalt be 8 hónapos kislánya mellett, így oldják meg a mindennapokat
tegnap, 20:36
- Belföld
Petíciót indított az aHang, hogy ne engedjék szabadon a lúgos orvost
Már tízezer fölött jár az aláírók száma.
február 27., 12:36
- Belföld
Tartós esővel rúgja ránk az ajtót a csütörtök
A következő 24-36 órában nagy mennyiségű csapadékra lehet számítani.
február 27., 05:52
- Belföld
Több egészségügyi ellátást is leállítottak az országban
A Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ határozatai szerint országos szinten nehézségekbe ütközött a betegek ellátása.
február 27., 16:12
- Belföld
Kiszivárgott egy kórházigazgató levele, politikai haszonszerzésről beszél
Vannak, akik szerint a betegek veszélyben vannak.
február 27., 16:11
- Mindeközben
Jól meglepődött a fiatal, egy százéves festményen találta meg kiköpött mását
tegnap, 19:18
- Belföld
Tovább romlott a levegő minősége az országban
Több városban a levegőhigiénés index legrosszabb fokozatát kellett megállapítani.
február 27., 12:28
- Belföld
Döntött a Fővárosi Ítélőtábla, szabályos volt a Magyar Rádió bontási engedélye
Elutasították a felperesek keresetét, fellebbezni nem lehet.
február 27., 06:09
- Címlapon
Németország elkezdte földbe döngölni Orbán Viktor ígéretét
Nagy bajban az ipari termelés.
1 órája
- Belföld
Megnyitja kapuit Magyarországon az élményközpont, amelyhez hasonló Közép-Európában sincs
A Star Wars világát idézi meg a technológia, íme a jövő első fejezete.
február 27., 16:28
- Belföld
Érkezik az ingyenes Mol Bubi, de nem mindenkinek
A külső kerületekbe is eljut a szolgáltatás.
február 27., 10:39
- Belföld
Nem tudják hol elhelyezni, ezért egyik kórházból a másikba költöztetik az elhagyott kisbabákat
Több száz árva van bennragadva valamelyik egészségügyi intézményben.
február 27., 10:31
- Belföld
Lázár János a Pride mihamarabbi betiltását szeretné
A miniszter szerint a felvonulás megbotránkoztató és provokál.
február 27., 08:55
- Belföld
Reagált a Mol az Indexnek: izolációs fallal kell megállítani az olajszennyeződést Gárdonyban
Egyes helyeken 27 méteres falat kell építeni.
február 27., 07:32
- Mindeközben
Csúnyán kiakadt az internet népe egy eper miatt, amelynek darabja 7 ezer forint
tegnap, 17:25
- Belföld
Belügyminisztérium: nem nyomoz a rendőrség Tiborcz István elitklubjában
A miniszterelnök vejének klubjában állítólag illegális szerencsejáték folyik, a BDPST Group azonban cáfol.
február 27., 10:06
- Mindeközben
Kovács Patrícia elárulta, hogyan reagált az édesanyja a 15 évvel fiatalabb párjára, Medveczky Balázsra
tegnap, 16:10
- Címlapon
A Fidesznek egyértelmű érdeke, hogy a Tisza Pártot állásfoglalásra kényszerítse
A politikai elemző szerint a Tisza Párt elnöke a saját szavazótábora miatt kényszerül egyensúlyozásra.
4 órája
- Címlapon
Év végén nyitja kapuit Budapest új bevásárlóközpontja
Átfogó városfejlesztési projekt részeként valósul meg a főváros negyedik legnépesebb kerületében.
4 órája
- Mindeközben
A Barátok közt egykori Fekete Lucája, Koller Virág: „Az ismertségnek inkább a negatív hozadékát tapasztaltam meg”
tegnap, 14:04
- Mindeközben
Sárközi Ákos meglepő vallomása: „Eljátszottam a gondolattal, milyen jó lenne színészkedni”
tegnap, 12:59