Orbán vajon diktatórikus természetű?

Húsz éve, 1999-ben volt Orbán Viktor miniszterelnökségének első teljes éve. Ennek apropóján Orbán99 címmel indítottunk sorozatot, amelyben azokat a sztorikat elevenítjük fel, amelyek érdekesek napra pontosan két évtized távlatából is. Akár azért, mert jól rímelnek jelenlegi eseményekre, akár azért, mert támpontot adhatnak Orbán Viktor mostani döntéseiben és motivációiban, vagy szimplán azért, mert ha most történnének, még ma is simán az újságok címlapjára kerülnének. Korábbi cikkeink közül itt válogathat.

A középosztály pártja, jobboldali és diktatórikus lett a Fidesz? Parázs vita kerekedett a Népszabadságban 1998 őszén arról, hogy a története során először kormányra került párt tulajdonképpen hogyan is írható le, hogyan változtak az egykori liberálisok, és mit is akarnak pontosan. A vitaindító esszét TGM írta, az erre érkező válaszírásokat egészen 1999 elejéig jelentette meg (majdnem) egész oldalas cikkekben a lap, majd 18 rész után, február 26-án Heller Ágnes írásával lezárta a vitasorozatot. Most a vitaindítás és -zárás mellett két írást idézünk vissza, azt a kettőt, amely Orbán közeléből érkezett, és amelynek a szerzői ma is ismert közéleti emberek: Bayer Zsolt és Schmidt Mária.

Tamás Gáspár Miklós kétrészes monstre írásának a felvetése, hogy Orbán rájött, a hatalmi ambícióihoz a befolyásos rétegek támogatására és médiabefolyásra van szüksége, mindehhez pedig sok pénzre. Ezért jobboldalra fordult, a "gazdag, nagyszerű összeköttetésekkel rendelkező, ingerült öregurak felé", TGM szerint ezzel elárulva fiatalkori önmagát, viszont így "jött a pénz, az értelmiség, a protekció, a káderek, a szövetségesek, a propagandisták, a Sas-hegy és a Sváb-hegy hervadó szépasszonyai".

írja TGM, mert ezután Orbán "suttyomban reformkommunista kormányt alakított", Martonyi, Járai, Chikán, Gógl, Hámori, Pintér Stumpf lettek a miniszterei. "Evvel megnyílt a volt párttagok útja a jobboldalra. Ezt az utat annak idején Antall eltorlaszolta. Így beszűkítette a hagyományos jobboldal bázisát". Orbán történelmi fordulatot csinált, állítja TGM:

"De Orbán nem éri be evvel. Orbánnak Simicskája és Ganspergere is van. A képlet világos: ha az eddigi adócsaló, korrupt, MSZP-támogató nagytőkésekből nem lesznek adócsaló, korrupt, Fidesz-MDF-támogató nagytőkések, akkor az adóhivatallal, adórendőrséggel, vám- és pénzügyőrséggel, a hiteleket kézben tartó félállami bankokkal gyűlik meg a bajuk. Az adócsaló, korrupt nagytőkések tömegesen fognak rádöbbenni a nemzeti konzervativizmus szépségeire. Meg fognak nyílni a szívek és a pénztárcák." Miközben a szegényekkel nem kell törődni, mert nem szoktak szavazni, vagy ha igen, akkor is lehet őket "fegyelmezni", vélte TGM.

"Orbán Viktor mindent alárendelt a nagy célnak, a folyamatos válságba belefáradt középosztály meghódításának és a jobboldali egység megteremtésének. A veszélyessé és kiismerhetetlenné vált világtól való páni félelem - amely minden antiliberális-antidemokratikus tömbösödés lelki indítéka - persze nem indokolatlan, sőt a rendpárti keménykedés iránti vonzalmat is meg lehet érteni (Horn Gyula is használta). A hatalmi koncentráció, a gyors „intézkedés”, az uralom nyílt élvezete önmagában is imponál az önbizalom-hiányos, tétova, tájékozatlan polgárságnak. A győztesnek a babona mindig magasabb rendű intelligenciát tulajdonít."

TGM szerint Orbán "a politikailag egységesülő magyar nemzeti burzsoázia érdekében komolyan, eltökélten és tehetségesen fog dolgozni", a politikája ezáltal osztálypolitika, és simán lehet, hogy évtizedekig kormányon marad. "Akik nem tudják érdekeiket hathatósan érvényesíteni, azok nem érdekesek. Akiknek csak panaszra van hangjuk, azok majd elnémulnak", írta.

Schmidt: Ha ezek a baloldali értelmiség témái, nem csoda, hogy aggódnak

Schmidt Mária "a miniszterelnök tanácsadója, történész" aláírással 1998 december közepén reagált a cikkre. Kezdésként visszautasította azokat a véleményeket, hogy "a Fidesz vezetése alatt álló kormány - és mindenekelőtt Orbán Viktor kormányfő - a demokrácia esküdt ellensége, diktatúra bevezetésére készül". Túlhatalommal, a parlamentarizmus megfojtásával, törvényszegéssel vádolják őket nap nap után. Orbán Viktort hol Mussolinihez, hol Gömbös Gyulához hasonlítják, de nevezték már kis Hitlernek meg nérói mosolyúnak" írja. 

"A képlet ismerős. Mintha a kilencvenes évek első hónapjai élednének újra. És megint ugyanazok mondják meg, ugyanúgy, ugyanazt".

Schmidt szerint TGM állítása, hogy „a magyar jobboldal mindig alárendelte a gazdaságot a politikai, közelebbről hatalmi-személyzeti taktikának, ez utóbbit pedig a világnézeti-kulturális hegemónia ábrándjának” érdekes felvetés, szerinte épp a baloldal csinálta ezt, Magyarországon például több mint negyven évig. "Ezért tartunk ma ott, ahol, és nem ott, ahol például Ausztria vagy Németország."

Hogy Orbán elárulta az elveit? Schmidt erre azt mondta, "ha jól emlékszem vissza, az SZDSZ-ben tömörülök árulták el régi elveiket, stílusukat, barátaikat, vagyis mindent és mindenkit, hogy koalícióra léphessenek Horn Gyulával, Gál Zoltánnal, Vastagh Pállal és társaikkal". 

Hogy a polgári Magyarország kormánya valójában reformkommunista kormány? Erre pedig azt felelte Schmidt, hogy "a Fidesznek nem kellett az SZDSZ. Sőt, az előző két kormányzati ciklussal ellentétben, a kultúrában és a médiában betöltött domináns szerepének kiegyensúlyozását is céljai között tartja nyilván", ezért rosszindulatú velet az SZDSZ-es érdekszövetség, ezért reformkommunistázzák, antiszemitázzák, fasisztázzák, nácizzák Orbánt. Schmidt azt írta, az MSZP-t is kvázi megzsarolta az SZDSZ 1994-ben, hogy ha nem lépnek koalícióra, kommunista lesz a párt. Itt pedig ugyanez a recept, véli a történész, csak épp az SZDSZ-nek hirtelen újra számítani kezdett, ki volt tagja az egykori MSZMP-nek. Aztán beleszáll TGM-be, mondván, az elnyomottak, a nincstelenek összefogására szólít fel a Georgetown egyetemről (TGM akkor ott tanított, így írta alá a vitaindítóját is). 

"Megértem T. G. M. félelmét. Ha a liberális-demokratikus értelmiség ezekre az ügyekre fog fókuszálni, ha továbbra is Georgetownból pásztázva akarják feltérképezni a magyar társadalmat, van okuk az aggodalomra.", zárja írását Schmidt Mária.

Bayer: Nem élünk egy világban

Bayer Zsolt, a Magyar Millennium Kormánybiztosi Hivatal főtanácsadójának írását szűk két héttel később, december legvégén közölte a Népszabadság. A szokásos bayeri irodalmi stílusban íródott mű (felütés: Egyesekben olykor megőrül a boldogtalanság. Néha úgy hiszem, úgy képzelem, nincs is már szerelmük, gyerekük, pörköltjük - de még marinírozott halszeletük se, á la Tourbigo kétfelé vágott tojással, bizony, már az sincsen nekik") szintén azon borul ki, hogy egy szoci politikus Gömbös Gyulához hasonlította Orbánt. "A választási kampányban lelkes ifjú szocialisták mázolták át a Fidesz választási plakátjait „zsideszre”. 1990-ben zsidesz, nyolc év múlva pedig Orbán Viktor a Gömbös Gyula", méltatlankodik Bayer. Aztán nekimegy Popper Péternek is, aki hasonló utalást tett egy írásában, neki 1933 Münchene jutott eszébe az "APEH-kommandó" ötlete miatt. 

"Arról szól most a magyar sajtó, amiről 1990 és 1994 között: a köztársaság harmadik szabadon választott kormánya - csakúgy, mint az első - antidemokratikus, esetenként náci vagy fasiszta, de mindenképpen rasszista és kisebbségellenes, továbbá tehetségtelen, ostoba, semmi sem érdekli, csak a hatalom, politikai alapon üldözi a szakembereket, elképesztő a leváltási hullám stb.". Utóbbi kapcsán Bayer egy Kéri László-interjúval vág vissza, aki szerint az államigazgatásban a politikai generációcsere az kényszer, a Fidesz jól felfogott érdeke, sőt, a médiában is logikus lépés bebiztosítaniuk magukat.

Bayer kitér arra, hogy az MSZP szerinte mennyire nem a leszakadók, szakszervezetek, nyugdíjasok pártja volt például a Bokros-csomaggal. "Mindegy, azt hiszem. Fárasztó és kilátástalan dolog példákat sorolni. Ők és mi tényleg nem élünk egy világban", írja Bayer, aki azzal zárja, hogy Babits sem gondolta, amikor azt írta, hogy "a modern újságírás mindjobban fölmenti a tömeget a gondolkodástól, kész gondolatokat szállítva nekik", hogy mivé válik az újságírók hatalma e beteg század végére. "

El sem képzelhette szegény, mekkora harc lesz megtörni ezt a hatalmat...

írta Bayer tehát 1999-ben. 

Heller: A Fidesz erőszakos marketingpárt

Végül jött Heller Ágnes vitazáró összefoglalója, amelyben a filozófus azt írta, 

• Azt, hogy a kormány a középosztály kormánya volna, nem látom igazán megalapozottnak, még akkor sem, ha a középosztályt amerikai módon határozom meg, tehát a jövedelmet, iskolai végzettséget és társadalmi presztízst tekinteném rendszerezési alapnak. (...) A mai magyar középosztály világképe sokkal modernebb - különösen Budapesten —, hogy a konzervativizmus hagyományából kölcsönzött kormányszlogenok megszólítsák. 
• A Fidesz nem konzervatív, hanem modem párt, marketingpárt, tehát a piactól, azaz a kereslettől teszi függővé azt az eszmerendszert is, melyet képvisel. Ha van a Fidesz történetében fordulat, az nem az, hogy baloldaliból jobboldalivá vált, mivel baloldali sosem volt, és most sem jobboldali, legfeljebb kokettál a jobboldallal, hanem az, hogy radikálisan liberális fiatalok rokonszenves csoportjából hatalomra törő modem, kemény párttá alakította önmagát, amely a középjobb üresen maradt helyét foglalta el. Miután elsősorban a szükségletekre van tekintettel, változtathat ideológiai beállítottságán. Persze sosem lesz a szegények és jogfosztottak pártjává. Már azért sem, mert egy marketingpártnak nem fűződik különleges érdeke ahhoz, hogy olyan rétegeket támogasson, melyek még a politikai piacon sem képviselnek nagy erőt. 
• Sok szó esett ebben a vitában Orbán Viktor diktatórikus természetéről. (...) Sajnos a Fidesz politikusai közül többen azzal akarnak erőt mutatni, hogy erőszakosak. Még a szerintem önmagukban véve jó intézkedéseiket is erőszakosan hajtják végre. De ennél rosszabb, hogy részrehajlóak, és ott is erőszakolják a politikai kinevezéseket, ahol nem volna szabad. (...) Ráadásul a Fidesz-politikusok és szövetségeseik erőszakosan folytatják az úgynevezett kultúrpolitikát is. Az elmúlt korszak rossz hagyományait ösztönösen követve osztják fel az ellenvéleményeket építő és romboló kritikára. Manipulálják a tévékuratóriumot, hogy többségük legyen a médiában. Megvonják a pénzeket jól működő és az új Magyarországon már hagyományosnak számító kultúrintézetektől, mondjuk az ’56-os Intézettől, csak azért, mert nem értenek egyet a munkatársak pártszimpátiáival. Változtatni akarnak egy nagyon rokonszenves és modem tanterven, amelyet még igazán ki sem próbáltak, csak azért, mert Magyar Bálint nevéhez fűződik.

Heller azt írta, sorolhatná az értelmetlen, erőszakos intézkedéseket, de ettől még az Orbán-kormány demokratikus kormány marad, és az égvilágon semmi köze a diktatúrához nincsen. "Gömbös Gyula és Orbán Viktor között hasonlóságot a legerősebb mikroszkóppal sem lehetne kimutatni. Ez csak paranoia." 

Ugyanakkor, folytatta, azt is tudomásul kell venni, hogyha a kisebbség - liberális - jogait nem tartja a többség makulátlanul tiszteletben, akkor

"Az ellenzék véleményének és érdekeinek semmibe vevése rossz precedens. Mert a liberális demokráciában senkinek sem szabad félnie, mert senkinek sem kell félnie, aki betartja a törvényeket. De ma sokan félnek. És sokan okkal félnek.", írta Heller 1999-ben.

(Címlap és borítókép illusztráció: szarvas / Index)