Csak a rendőrök lőttek, nem volt tűzharc

2005 május 14-én a budaörsi Tesco parkolójában fegyveresek megtámadtak egy pénzszállító páncélautót. A támadók akkor csaptak le a pénzkísérőre, amikor kiszállt a páncélautóból és elindult a Tesco gazdasági bejárata felé: a rablók géppisztollyal fenyegették meg. A kocsiban maradt sofőr ennek ellenére sem akart kiszállni és átadni az autót vagy a benne lévő pénzt, ezért a rablók egyike szó nélkül lábon lőtte a pénzkísérőt. A rendőrök a riasztástól számított másfél percen belül a helyszínre értek. És hogy mi történt ezután? 

A korabeli nyilatkozatok szerint a kiérkező rendőrök tűzharcba keveredtek a menekülő rablókkal. A rablók - szintén az akkori beszámolók szerint - géppisztoly-sorozatot adtak le a járőrökre, sőt, egy kézigránátot is a rendőrautóra dobtak. A rablók menekülésre használt autóját - amelyet hetekkel korábban raboltak el budapesti tulajdonosától - négy kilométerre a Tescótól, kiégve találta meg a rendőrség. Ekkor derült ki, hogy noha az autó kerekeire több lövést is le tudtak adni a rendőrök, a gumik anyaga miatt csak nagyon lassan szivárgott ki belőlük a levegő, ezért tudták még használni a menekülő bűnözők. A tűzpárbajban érintett rendőröket kitüntették.

Tizennégy évvel később, idén február 15-én egy börtönbüntetését töltő elítélt szökött meg a Fővárosi Törvényszéktől, egy olyan fegyverrel a kezében, amit attól a börtönőrtől vett el, akit még a tárgyalóteremben leütött. Ezután túszul ejtett egy sofőrt. Több mint fél óra üldözés után a szökevényt a rendőrök lelőtték. Az első hírek még arról szóltak, hogy a fegyveres rab is lőtt a rendőrök felé. Miután rálőttek, életveszélyesen megsérült, de túlélte a támadást. Az elfogásában résztvevő rendőröket kitüntették. 

A budaörsi tescós rablás és a törvényszékről meglépő rab esetében vannak hasonlóságok. Az egyik, hogy noha a rendőrségi kommunikáció tűzharcról szólt, valójában csak a rendőrök lőttek. Ez azért lényeges különbség, mert nagyon nem mindegy, milyen bűncselekményekért kell aztán felelniük. A másik hasonlóság, hogy még egyik ügyben sincsen ítélet. A törvényszékről elmenekülő rab esetében ez persze érthető, csakhogy a budaörsi rablás már több mint 14 éve történt. 

A tescós rablás ügyében az elsőrendű vádlott S. Péter. Őt 2014 januárjában első fokon életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték nyereségvágyból elkövetett emberölés, lőfegyverrel, robbanóanyaggal való visszaélés, valamint rablás miatt. Ezt nem csak a tescós rablás miatt kapta, az csak egyike volt a vádnak. A vádirat szerint ezen kívül 2004 novemberében a S.-féle társaság megölt egy valutázással foglalkozó házaspárt, emellett pedig több rablást is elkövettek.

Az elsőfokú ítélet szerint S. Péter és a hetedrendű vádlott, I. Tibor 30 év múlva feltételesen szabadlábra kerülhet volna, míg a másodrendű vádlott, K. Gábor és a harmadrendű, G. Benjamin részben a hatósággal való együttműködésük, részben a bizonyítottság hiánya miatt 12-12 évvel megúszta. Az ötödrendű L. Zoltán 5 év fegyházbüntetést, míg a hatodrendű K. Krisztián egy év börtönt kapott. Igen ám, de az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezték, ezért újra indult a büntetőper. A megismételt eljárás már a negyedik éve tart.

Az elsőfokú ítélet előtt az ügyészség hangoztatta: azért is húzódott el ennyire az eljárás, mert S. szándékosan az időhúzásra játszik. Tény, hogy az elsőrendű vádlott az eljárás alatt több bírót is feljelentett, emiatt többször volt bíróváltás. Állítólag miatta is változott meg úgy a törvény, hogy ha most elfogultságot is jelent be egy vádlott a bíróval szemben, akkor sem kell lecserélni. A védelem szerint azonban botorság S.-t okolni az elhúzódó eljárás miatt, hiszen ha kellően megalapozott lenne a vád, akkor már rég le lehetett volna zárni az ügyet. Egyébként az összes vádlott tagadja, hogy a vádiratban foglalt bűncselekményeket, így a tescós rablást is elkövették volna. Ők ártatlannak vallják magukat. 

Ami érdekes, hogy az első fokon ítélkező bíróság kimondta: nem volt tűzpárbaj a Tescónál. A bíró azt sem látta bizonyítottnak, hogy a vádlottak ölni akartak volna. Az ítélet szerint egyik biztonsági őrt sem akarták megölni, ahogy a rendőröket sem, a járőrökre nem is lőttek. A bíró úgy látta: ha a rablók ölni akartak volna, nem a combján lőtték volna meg a pénzkísérőt. Egyébként miután a sofőr nem akart kiszállni az autóból, a szélvédőre is lőttek, de ez sem sebesítette meg a bent ülőt. Egyikük ugyan valóban elgurított egy kézigránátot, de úgy, hogy az komolyabb sérülést nem is tudott volna okozni - mondta ki a bíró. De miután az ítéletet hatályon kívül helyezték, az új eljárásban sem változott a vád, tehát az ügyészség állítja: igenis volt tűzpárbaj. 

A törvényszékről elmenekült, majd ártalmatlanná tett szökevény esete is hasonló. Az első hírek még arról szóltak, hogy lőtt a rendőrök felé, de azóta kiderült: nem volt lövedék abban a pisztolyban, amit a börtönőrtől elvett, így ha akart volna, akkor sem tudott volna lőni. A rendőrség által nyilvánosságra hozott hangfelvételből kiderül, hogy a törvényszék biztonsági őre, akit Sz. Károly azután ejtett túszul, hogy a fegyvert a börtönőrtől elvette, arról számolt be, a menekülő rabnál fegyver van. Ez azért lehetett így, mert akkor, ő nem tudhatta, hogy a börtönőrnek a fegyveréhez tartozó két tárat (amelyben a lövedékek voltak) sikerült magánál tartania. Biztonsági szakemberek szerint egyébként jogosan használták a fegyvereiket a rendőrök, mivel a menekülő Sz. Károlynál is fegyver volt, azt pedig ekkor még nem tudták, van-e benne lövedék.

Bár a budaörsi rablók ügyében csak az egyik vádpont a tescós rablás és annál sokkal súlyosabb a valutázó házaspár meggyilkolása, az ő esetükben sem mindegy, hogy tűzpárbaj zajlott-e vagy sem. Ahogy Sz. Károly esetében sem lényegtelen kérdés, mert ha netán bebizonyosodna, hogy lőtt a rendőrökre, akkor akár élete végéig rács mögé kerülhetne. Ellenkező esetben viszont enyhébb ítéletre számíthat.  

A tescós rablók pere mindenesetre egyedüli a magyar kriminalisztikában, mondta az Indexnek az egyik vádlott védelmét ellátó Patócs Ilona ügyvéd. A vádlottak először 3 évig voltak előzetes letartóztatásban, majd kiengedték őket. Aztán visszakerültek, majd megint kijöttek, most megint előzetesben vannak. Annak, hogy az eljárás ennyire elhúzódott, következményei is lettek: már mindegyik vádlott kapott kártérítést emiatt. (S. Péter az őt ért sérelmek miatt többször fordult már a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához, ahol Magyarországot elmarasztalták és összesen tízmillió forint megfizetésére kötelezték.)

És noha másfél évvel ezelőtt már a perbeszédek jöttek volna, úgy tűnik, ez egy végtelen történet: az ügyészség nemrég nyújtott be újabb 25 ezer oldalnyi (!) iratot. A védelem egyébként úgy látja, rengeteg törvénysértés történt az eljárás során, ezek között említette azt is, hogy iratokat tartottak vissza. Előfordultak különös esetek is: egyszer például a korábbi ügyész minősített adatot (értsd: államtitok) adott át a bíróságnak, amely aztán azt tovább adta a vádlottnak, aki így államtitkokat ismerhetett meg.