Amikor Orbán egy birodalom felé volt lojális

Egy nagyon kellemetlen és nehéz feladat várt Orbán Viktorra és a magyar kormányra 1999 márciusában: újdonsült szövetségesként lojálisnak kellett lennie a szerbiai légicsapásokba kezdő NATO-hoz, miközben 350 ezer, éppen a NATO-által fenyegett vajdasági magyar érdekeit is figyelembe kellett venni valahogy. Nem beszélve arról, hogy miközben csak mi voltunk Szerbiával határos NATO-ország, elszigeteltek is voltunk, hiszen nem volt NATO-tag szomszédunk.

A feladat nem volt egyszerű, és ahogy ment előre az idő, és húzta be a NATO Magyarországot egyre inkább a műveletbe, úgy lett egyre kényelmetlenebb ez a kötéltánc. Rövid hallgatás után az ellenzéknek egy része is igyekezett ebből ügyet kreálni, de az "egy része" az olyannyira szó szerint értendő, hogy az MSZP-ből néhány politikus ütötte a vasat, miközben saját pártjuk sem állt ki melletük teljes mellszélességgel, a korábbi koalíciós partner SZDSZ-ről nem is beszélve.

A konkrét történet magyar politikai szempontból 1998 októberében kezdődött, amikor is a NATO felkérésére összeült az akkor még nem NATO-tag Magyarország parlamentje, hogy a légtér megnyitásáról döntsön a katonai szervezet javára, ezzel segítve a koszovói válság rendezését. 

A Fidesz-kormány eredetileg zárt ülést akart, végül nem az lett, így bárki hallhatta az MSZP ellenvetéseit, hogy szerintük nincsenek meg a katonai biztonsági garanciák, mire Orbán azt hangsúlyozta, hogy magyarlakta területeket nem érintenének a légicsapások, és felhívta a figyelmet, hogy ebben a kérdésben ne felejtsük el, hogy mi magunk akarunk a NATO részei lenni.

"Nincs olyan garancia, amely a kockázatokat teljes egészében kizárja, ezért nem is kaphatott Magyarország ilyen biztosítékot. Ebben az esetben szerintem nincs helye semmifajta taktikázó, sima modorú, sima szájú, tekergődző beszédnek. A jelenlegi helyzetben Magyarország egy olyan szövetségi rendszer részeként készül döntést hozni, amelyet saját maga választott".

A parlament végül kétharmaddal - aminek akkor még más csengése volt, mint most - , 260 igen vokssal, 11 ellenében, hat tartózkodás mellett elfogadta a határozati javaslatot. Nemmel a mindvégig NATO-ellenes MIÉP szavazott.

Ugrunk egy kicsit az időben, 1999. március 12-én NATO-tag lett az ország, majd 23-án, kedden este 9-kor már jött is az újabb felkérés: mivel világossá vált, hogy a szerbekkel nem ért szót a NATO a délszláv helyzet rendezésében, ezért légicsapásra készültek, és arra kérték Magyarországot, hogy a "NATO-fellépésben részt vevő felderítő, harci és szállító repülőgépek, valamint helikopterek használhassák Magyarország légterét és repülőtereit".

A kérés másnapján, március 24-én rohamtempóban döntött is a Parlament. A honvédelmi bizottságban egyhangúlag támogatták a javaslatot, majd a parlamenti szavazáson is zöld utat kapott a NATO-kérés. Amely - figyelem, fontos részlet - az akkori információk szerint úgy érkezett, hogy "várhatóan a Magyarország területén leszálló repülőgépek nem fognak harci cselekményeket végrehajtani, elsődleges feladatuk a magyar légtér védelme lesz". A külügyi bizottság SZDSZ-es elnöke, Szent-Iványi István nyilatkozta ezt. 

Orbán a szokásos (akkor még szerda) reggeli rádióinterjújában azt mondta, "nincs jele annak, és nem is valószínűsíthető", hogy a Jugoszlávia elleni légicsapások miatt fenyegetés érné Magyarországot. "Amennyiben ez mégis bekövetkezik, akkor sosem voltunk olyan biztonságban, mint most, mivel a NATO teljes védelmi ernyőjének előnyét élvezzük". Hozzátette, és ezt a mondatot a következő időszakban nagyon sokszor, sokan ismételték a kormányból, hogy

A vajdasági magyarokat illetően pedig azt hangsúlyozta a kormány, hogy a NATO célja épp a konfliktus megoldása, ráadásul pont egy kisebbség védelmében.

Rakéták a Vajdaságban

A légicsapások 24-én este nyolckor elindultak, és azonnal kiderült, hogy bizony a Vajdaságban is érintettek a katonai(nak számító) célpontok. Simicskó már március 25-én a külügyi bizottságban magyarázkodott, mondván, nem tartja szószegésnek, hogy légicsapások érték a Vajdaságot is, mert a NATO előzetesen tájékoztatta Magyarországot elképzeléseiről.

Katonai, taktikai és stratégiai szempontok alapján nem lehetett kizárni, hogy bizonyos rakéták esetlegesen a Vajdaság területén csapódjanak be,

mondta a politikus. Ebben egyébként igaza is volt: a térséget a korszerű infrastruktúrája, ipari fejlettsége, olajfinomítói törvényes katonai céllá tették. A Fidesz közölte: bízik abban, hogy a támadások továbbra sem érintik a polgári lakosságot, hanem kizárólag katonai célpontok ellen irányulnak, miközben egyúttal sajnálatosnak tartotta, hogy a Vajdaság területén is vannak ilyen típusú célpontok. Aztán egy külügyi bizottsági ülésen az MSZP-s Tabajdi Csaba magánvéleményként azt mondta, hogy a magyár hozzájárulás tartósan kezelhetetlenné teheti a magyar-szerb viszonyt, a Jugoszláviában élő magyarok pedig veszélybe kerültek, „gyakorlatilag túszoknak tekinthetők”.

Március 30-án hatpárti egyeztetések kezdődtek, melyek nagyjából konfliktus és vita nélkül zajlottak, egyrészt nyilván érezte mindenki, hogy a NATO-nak nem lenne túl okos telibe nekimenni, másrészt akkor épp annyiból nyugodt volt a helyzet, a kezdeti félelmek után már kezdett látszódni, hogy sem jugoszláv ellencsapástól, sem bosszú-terrormerényletektől, sem felénk irányuló menekülthullámtól nem kell tartani.

Aztán ahogy ment előre az idő, úgy lett egyre feszültebb a helyzet magyar szempontból. Újvidéken Duna-hidakat bombáztak le, megrongálva civil házakat, egyetemet, múzeumot, iskolákat, megszüntetve települések vízszolgáltatását, illetve egy május végi csapással a tartomány áramszolgáltatását is. Több vajdasági településen a kábeltévék megszüntették a magyarországi televízióadók sugárzását. Kasza József szabadkai polgármester, a Vajdasági Magyarok Szövetségének elnöke rendszeresen bírálta a támadásokban segédkező Budapestet, főleg Orbánnak azt a mondatát, hogy "a NATO oldalán nemcsak katonai hatalom áll, hanem a történelem és az emberi igazság is".

Ráadásul április 16-ra virradó éjjel egy eltévedt bomba Szabadka civil részét is megrongálta, "csak Istennek köszönhetjük, hogy nem voltak emberáldozatok", "Szabadka nem ezt a sorsot érdemelte", írta Kasza egy Orbánnak, Göncznek és a NATO-nak címzett levelében. A magyar kormány sajnálkozását fejezte ki, és hangsúlyozta, hogy Magyarország még közvetve sem vesz részt a Jugoszlávia elleni légitámadásokban, a repülők nem itt szállnak fel-le. Martonyi János hozzátette, hogy nem lehet védett övezetet kialakítani a magyarlakta területeken,

Azt is hangsúlyozta Martonyi, hogy ugyan nincs tervben, de egy esetleges szárazföldi bevonulás sem Magyarország felől történne, "a NATO-nál ugyanis megértették, hogy egy ilyen akciónak milyen következményei lennének a Vajdaságban élő magyarokra nézve".

A NATO beindul, szocik (pál)fordulnak

Az MSZP-ben egy hét után kezdték el néhányan ütni az ügyet, de eleinte nem sikerült sokakat maguk mellé állítani. Tabajdi Csaba a Népszabadságba írt bíráló cikket, majd Kovács Lászlóval határozati javaslatot terjesztettek be arról, hogy a Parlament küldjön üzenetet a szerb népnek, hogy nem ellenük irányul a művelet. Az SZDSZ-es elnökletű külügyi bizottság ezt lesöpörte, mert "a szöveg más magatartást sejtet, mint amit a NATO ebben a helyzetben képvisel, s nem biztos, hogy a megfelelő hatást váltaná ki Szerbiában". Még a szocialista Szűrös Mátyás sem szavazott igennel.

Aztán április 26-án a washingtoni NATO-csúcson kiderült, hogy

Orbán erre azt mondta, Magyarország éppen azért támogatja a légi csapások intenzitásának növelését, hogy elkerülhető legyen a stratégiaváltás, a szárazföldi bevetés. Megvédte a vajdasági hídbombázásokat is, mondván, erre a katonai stratégiai lépésre szükség volt.

Az MSZP a hírre reagálva parlamenti bizottságokat akart összehívni, és belengette, hogy felül akarja vizsgálni a magyar repülőterek átengedéséről született országgyűlési határozatot. Ezt a kormányoldal elutasította. Sőt, április 27-én a kormány hozzájárulást adott, hogy Ferihegyet igénybe vehesse a NATO húsz üzemanyagszállító gépe. Szabó János honvédelmi miniszter azt mondta, már eddig is elhaladtak Magyarország fölött olyan repülőgépek, amelyek Jugoszláviát bombázták.

Az MSZP ismét tájékoztatást kért, majd a párt elnöksége nyilatkozatot ad ki, melyben közölték, hogy a frakció a napirendjére tűzi a témát, azaz a korábbi parlamenti határozat felülvizsgálatát, hogy magyar reptérről ne indulhasson légicsapás. Ekkor már a Fidesz is reagált:

A Fidesz-frakció reméli, hogy az MSZP nem akarja belpolitikai céljaira felhasználni a jugoszláviai válság nyomán kialakult helyzetet,

- nyilatkozta Simicskó István, a parlament honvédelmi bizottságának fideszes alelnöke. Közölte: a parlamenti frakciók egyszer már egyetértettek a repülőtér-átengedésről szóló javaslat elfogadásával, ezért nem szerencsés a határozat utólagos értelmezése, illetve kommentálása. Az országgyűlési határozat Magyarország és a vajdasági magyarok biztonságát is szolgálja - tette hozzá.

Május 3-án parlamenti vita lett a dologból. Orbán arra kérte a szocialistákat, hogy az ország érdekében

ne használják pártpolitikai célra, a kormány támadására a katonai helyzetet, mert ezzel nem a kormányt, hanem hazánk biztonságát veszélyeztetik.

"Nem a helyzet, hanem az MSZP álláspontja változott" - mondta Orbán Viktor, mire az MSZP közölte, hogy igenis a helyzet változott. Martonyi János külügyminiszter erre azt mondta, már korábban is teljesen világos volt, hogy Magyarország repülőtereit esetleg támadó műveletek céljaira is használhatják a NATO repülőgépei. 

Az MSZP kitartott az új álláspontja mellett, zárt bizottsági ülés elé vitték a témát, de a külügyi bizottság SZDSZ-es elnöke ismét odaszúrt egyet nekik: Szent-Iványi István azt nyilatkozta, az MSZP-s képviselők által tett kezdeményezés nem volt kellőképpen átgondolt, és a következménye az is lehet, hogy a Magyarország kiszámíthatóságáról és megbízhatóságáról alkotott kép megtörik. Orbán Viktor pedig a május 6-i rádióinterjújában leszögezte, hogy "nem szokás az, hogy egy parlament visszavonja az adott szavát".

Taszárra három A-10-es, majd május végén huszonnégy F-18-as vadászgép érkezett, és "támadó műveleteket" hajtottak végre Jugoszlávia felett. Június első feléig, két hét alatt 210 sikeres bevetésben vettek részt. Az MSZP-s Suchman Tamás demonstrációval tiltakozott Taszáron, miután a javaslatuk a parlamenti határozat módosításáról ismét elbukott.

Júniusban, amikor már látszott, hogy hatékonyak az intenzívebb bombázások, és Szerbia Koszovóból való kivonulásával véget érnek a légicsapások, Orbán az El Mundo spanyol lapnak interjút adott. Azt mondta, 

 Borítókép: Orbán Viktor miniszterelnök sajtótájékoztatója a NATO fennállásának 50. évfordulója alkalmából rendezett csúcstalálkozón 1999 április 25-én. MTI Fotó: Kovács Attila