Orosz kémeknek nyithat ajtót a kormány
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Belföld cikkek
-
Kiderült, milyenek lehetnek majd az Üllői úti és a Váci úti bringautak - Újabb zenélő út készül Magyarországon, ezt a dalt fogja játszani
- Lavina indulhat Óbudán, fegyelmit indítanának Kiss László ellen
- Négy nap alatt kiderült, Budapest a gyorshajtók Mekkája
- Halálra gázoltak egy kerékpárost Debrecen mellett
Alaposan feladhatja a leckét a magyar kémelhárításnak, hogy az orosz Nemzetközi Beruházási Bank (IIB) Budapesten teljes mentességet kap a magyar hatóságok felügyelete alól, vezetői és vendégei pedig a diplomáciai mentesség szabályai szerint mozoghatnak Magyarországon és így az Európai Unióban.
Ahhoz, hogy megértsük, milyen játékterük lesz ezzel az orosz titkosszolgálatoknak, érdemes egy kicsit messzebbről kezdeni. Az, hogy egy ország hírszerzőket „telepít” egy másik államba, mondhatni természetes. Ezek az emberek persze nem írják ki magukra, hogy kémek, noha egy jelentős részükről a fogadó állam sejti, esetleg tudja, hogy azok.
A kémek többsége ugyanis diplomáciai fedésben érkezik az országba. Ez azt jelenti, hogy rendszerint a küldő állam diplomatájaként, ezért eleve diplomáciai mentességet élvez.
Hosszú évtizedek tapasztalatai alapján a kémelhárítók (idehaza az Alkotmányvédelmi Hivatal munkatársai vagy a katonai elhárítás emberei) nagy valószínűséggel meg tudják állapítani, hogy egy adott ország milyen diplomáciai pozícióban helyezi el szívesen a hírszerzőit – például kulturális attasé helyetteseként. Amikor egy ország jelzi, hogy kiket küld, a fogadó állam kémelhárítása ellenőrzi a listán szereplő neveket.
A magyar hatóság emberei ilyenkor elküldik a NATO-tagállamok partnerszolgálatainak is a neveket, a partnerek pedig jobb esetben visszajeleznek, hogy XY-nal már volt „dolguk” ekkor és ekkor. Ha így van, akkor az adott diplomatára a kémelhárítás odafigyel, de az, hogy mit lép, függ a diplomata tevékenységétől is. Például ha az illető sűrűn utazgat egy harmadik országba, akkor valószínűsíthető, hogy műveletet hajt végre – ilyenkor illik jobban „rádolgozni”. Mindez persze csak példa, de jól bemutatja, mi a kémelhárítás alapfeladata egy ilyen helyzetben.
De ezek csak a diplomáciai fedésben lévő hírszerzők, merthogy vannak az úgynevezett illegálisak, akiket a legnehezebb kiszűrni. Magyarország speciális helyzetben van: a rendszerváltás előtt Moszkva – a magyar belügy tudomásával és egyetértésével – telepített ide olyan hírszerzőket, akikről senki nem mondta volna meg, hogy kémek, semmiféle jel nem utalt erre. Éppen azért, mert nekik az volt a feladatuk, hogy minél jobban beágyazódjanak a társadalomba, egy részük pedig innen ment tovább más államokba, tökéletesen elfedve származási helyüket.
Az orosz titkosszolgálat előszeretettel alkalmazott erre a feladatra kárpátaljai magyarokat. A rendszerváltáskor azonban ezek az orosz illegális hírszerzők „beragadtak”, itt maradtak. Néhány tucatnyian lehetnek, szakértők szerint többségük 60 év körüli, van, aki időközben szépen belesimult a politikai, államigazgatási szférába. A kémelhárítás nyilván őket is igyekszik szemmel tartani, kérdés, mekkora sikerrel.
Visszatérve a budapesti bázist építő orosz Nemzetközi Beruházási Bankra: ez a szervezet azért kockázatos nemzetbiztonsági szempontból, mert az ott dolgozók ugyanolyan mentességben részesülnek majd, mint azok, akiket az orosz külképviseletekre telepítenek. A mentesség megszerzése azért volt fontos Moszkvának, mert csak így tud fedésben lévő hírszerzőket Budapestre hozni.
Ha nem kapnának a „bankosok” mentességet, akkor egyszerű külföldi állampolgárként sokkal könnyebb dolguk lenne nemcsak a magyar, de a Budapesten tevékenykedő és az oroszokra „kíváncsi” külföldi titkosszolgálatoknak is. Ne legyenek kétségeink: az, hogy a bank ilyen különleges feltételekkel jön ide, a nyugati, elsősorban a NATO-tagállamok hírszerzőit és kémelhárítóit is bevonzza. De természetesen ők sem írják ki magukra, hogy kémek.
De mit csinálnak az orosz kémek? Mire jó nekik a mentességet nyújtó bank védelme? Ezt kérdeztük meg olyan szakértőktől, akik hírszerzésben és kémelhárításban is jártasak, mindannyian név nélkül nyilatkoztak.
A bank elsősorban fedést biztosíthat a kémeknek, méghozzá nem csak úgy, ahogy egy külképviselet ezt biztosítani tudja. Egy külképviselet (például egy nagykövetség) csak diplomáciai fedést tud biztosítani, ezzel szemben egy bank olyan pénzügyi műveletek (el)fedését is, amit a titkosszolgálat hajt végre. Fedést biztosíthat egyrészt pénzügyi mozgásoknak, amelyek akár egy konkrét titkosszolgálati művelet finanszírozását szolgálják. Az orosz titkosszolgálat befolyásolási műveleteiben is sokat segíthet ez: ilyen pénzügyi műveletekkel például
- lebonyolíthat ellenséges üzleti felvásárlást;
- kivédhetetlen versenyhelyzetet teremthet;
- hitelek útján tehet függővé kulcspozícióban lévő személyeket.
Mindezt megkönnyíti az, hogy a bank lényegében az csinál, amit akar. Az Orbán-kormánnyal kötött megállapodás alapján „bármilyen jellegű pénzügyi ellenőrzés, szabályozás vagy moratórium ellenére” szabadon befogadhat, vásárolhat, tarthat és kihelyezhet bármilyen eszközt, valutát, pénzügyi eszközt, értékpapírt és aranyat, valamint számlákat vezethet bármilyen pénznemben; pénzügyi tranzakciókban vehet részt és pénzügyi szerződéseket köthet”. Ezenkívül „átutalhat eszközt, valutákat, pénzügyi eszközöket, értékpapírokat és aranyat a bankba vagy a bankból vagy a bankon belül, átválthat bármilyen valutát, amit tart bármely más valutára; valamint bármilyen más banki vagy befektetési tevékenységet végezhet”.
Kémelhárítási szempontból nem mellékes az sem, hogy a bankszektorban mennyire komoly szereplő egy bank, márpedig az IIB-t a bankpiacon nem a nagypályások között tartják számon. Mindezt a számok is igazolják: az IIB a fejlesztési bankok viszonylatában nagyon kicsi, 1,3 milliárd eurós tőkéje olyan – például a luxemburgi EIB 200-szor nagyobb 243 milliárd eurós tőkéjéhez viszonyítva –, mintha megpróbálnánk összemérni az OTP-t az NHB-val.
Mindez kémelhárítási szakemberek szerint erősíti annak a gyanúját, hogy – amint azt az egyik forrásunk megfogalmazta – „idehozatalában nem a névleges, hivatalos tevékenysége a döntő”.
A bank a pénzügyi műveletek fedésén kívül a kémek legendáit is biztosítani tudja.
Legendának nevezik azt a fedősztorit, amit a hírszerzők a műveleteik során alkalmaznak. A kormánnyal kötött megállapodás értelmében nemcsak a bank személyzetének, azok eltartott rokonainak, ide járogató tanácsadóknak, de voltaképpen bárkinek az utazását meg kell könnyítenie a magyar államnak, akit a bank meghív – legyen az bármelyik állam polgára. A megállapodás szövege szerint:
A Kormány olyan intézkedéseket hoz, melyek elősegítik a lehető leggyorsabb belépést Magyarországra, az ott tartózkodást és szabad mozgást az országban, valamint az onnan való kilépést is, a következő személyek részére, állampolgárságtól függetlenül.
Ennek pedig azért van jelentősége, mert amennyiben az orosz titkosszolgálat eszközéül használja a pénzintézetet, akkor éppen erre van szüksége.
Nemcsak arra, hogy a kémek könnyedén, akadálymentesen bejussanak Magyarországra, hanem arra is, hogy továbbállhASSanak a schengeni övezeten belül.
A bank – amennyiben az orosz titkosszolgálat igényeit szolgálja ki – nem elsősorban arra kell Moszkvának, hogy Magyarországra telepítsen kémeket, hanem az „utaztatásra”. Az orosz (és természetesen más külföldi) titkosszolgálatoknak is az a legnehezebb, hogy egy külföldi műveletnél biztosítsák a legendát, a fedést. Elsőként a kém beutazásakor, aztán a konkrét műveletnél. A kettő nem minden esetben esik egybe, sokszor más személyazonossággal utazik be a hírszerző, mint amilyen személyazonossággal a műveletet elvégzi.
A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy az orosz hírszerző belép az országba, itt személyazonosságot vált, és úgy megy tovább egy másik uniós tagállamba, ahol elvégzi a műveletet, majd visszatér Budapestre, és „visszaöltözik”.
A harmadik országban végrehajtott művelet bármi lehet, például „konténerezés”. Így nevezik, amikor például egy rejtekhelyen üzenetet hagy egy ügynöknek. (Mióta információtechnológiai robbanás következett be, és a műholdakkal elég sok mindent látni, a kémek visszatértek a hidegháborús időkre jellemző analóg módszerekhez. Ez azt jelenti, hogy előszeretettel hagynak konténert erdőkben, jelzéseket fákon, és még ki tudja, milyen isten háta mögötti helyeken.) De ha egy hírszerző az általa tartott ügynökkel személyesen, konspiratív módon akar találkozni, akkor jellemzően ezt is egy harmadik, nem feltétlenül EU-tagállam, például egy balkáni országban hajtja végre.
A lényeg, hogy a bank által meghívott emberek, akik akadály nélkül bejutnak Magyarországra, a megállapodás értelmében akadály nélkül át is tudnak menni egy következőbe.
A diplomáciai mentesség óriási mozgásteret biztosít egy külföldi, ez esetben az orosz titkosszolgálatnak, ugyanakkor egy ilyen bank alkalmasabb fedés, mint a nagykövetségen dolgozni, ami egy eléggé konkrétan behatárolható objektum. Ráadásul egy nagykövetségen sem lehet korlátlanul fejleszteni a személyzetet.
Minél több kaput nyit meg a kormány a potenciális kémek előtt, annál nehezebb lesz a dolga a kémelhárításnak. „Minél több ilyen fedést biztosító intézményük van az oroszoknak, annál nehezebb nyomon követni őket, hiszen diverzifikálódnak és mennyiségileg is növekednek” – mondta az Indexnek az egyik kémelhárítási szakember, utalva arra, mennyire megnehezíti a magyar és a partnerszolgálatok kémelhárítóinak a dolgát az a megállapodás, amit a kormány a bankkal kötött.
Mindezeken túl a beruházási bank vállalatfinanszírozásban való részvétele elképesztően jó információszerzési, tippkutatási és befolyásolási pozíciót biztosít. Arról van szó, hogy a banknál fedésben dolgozó hírszerzők a vállalatfinanszírozás során olyan érzékeny információkhoz juthatnak, amelyeket más műveletekben is felhasználhatnak. A tippkutatás lényege, hogy a kémek megfigyelik, kit lehet vagy kit érdemes beszervezni, kit milyen kompromittáló körülménnyel lehet zsarolni, esetleg kinek a szolgálatait lehet megvásárolni.
Mindezek fényében egyáltalán nem földtől elrugaszkodott állítást fogalmazott meg egy biztonsági szakértő a New York Timesnak, amikor azt mondta: a magyar kormány és az IIB között létrejött „megállapodás lehetőséget nyújt Vlagyimir Putyinnak, hogy feltöltse kémhadtestét Európában, miután innen és az Egyesült Államokból is orosz diplomatákat utasítottak ki a Szkripal-ügy megtorlásaként”.
Az már csak hab a tortán, hogy a beruházási bank igazgatója, a korábbi diplomata Nyikolaj Koszov szovjet hírszerző családból származik. Apja – a KGB vezérőrnagyaként – Magyarországon is dolgozott, és neki magának is köze lehet a KGB-utód Külföldi Hírszerző Szolgálathoz. A polgári elhárításnál egyébként már volt arra precedens, hogy egy Budapesten lévő orosz bank vezetője került képbe, mint orosz kém.
Korábban a titkosszolgálati témákat is kutató Ungváry Krisztián történész azt nyilatkozta, „teljesen nyilvánvaló", hogy az egykor a KGST bankjaként működő, majd újraaktivált bank az orosz titkosszolgálat egyik rezidentúrája, vagyis az orosz kémhálózat része. Az pedig, hogy ez a bank Budapestre teszi át a székhelyét, és gyakorlatilag minden magyar ellenőrzés és szabályozás nélkül működhet, a nemzetbiztonságot súlyosan veszélyeztető ügy, hiszen Oroszország nem a NATO tagja, és mindent megtesz azért, hogy a NATO-t, illetve az Európai Uniót bomlassza.
A bank tagadja, hogy az orosz titkosszolgálat trójai falova lenne.
A magyar kormány lépése, azaz a bank befogadása és a mentességek biztosítása azért is meglepő, mert Magyarországot éppen az első Orbán-kormány idején léptették ki az IIB-ből, azzal az indokkal, hogy nem elég átlátható a ténykedése. Azaz már akkor nemzetbiztonsági kockázatot láttak benne, okkal. Ezt a bankot ugyanis még 1970-ben alapították a szocialista országokat tömörítő Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa (KGST) tagjai, ezért nevezték KGST banknak. A Szovjetunió szétesésével és a rendszerváltással a bank is ment a levesbe, tagok elhagyták. Putyin aztán 2012-ben felélesztette és már mint Nemzetközi Beruházási Bank folytatta tevékenységét.
Ekkor már tudható volt, hogy az orosz titkosszolgálat növeli a befolyását Európában, ezért is lepett meg sokakat, amikor 2014-ben Magyarország ismét részesedést szerzett a beruházási bankban, amelynek öt uniós tagállam – rajtunk kívül Bulgária, Csehország, Szlovákia és Románia – mellett Kuba, Mongólia, valamint Vietnám is tagja. Tavaly derült ki, hogy az IIB regionális irodát nyit Budapesten, majd decemberben már arról egyeztettek, hogy az egész bank ide teszi át a székhelyét. A kormány szerint ezzel a gazdaság szereplői új finanszírozási lehetőségekhez jutnak, csakhogy a kémelhárítási szakértők fent felsorakoztatott állításai alapján mindennek nagyon súlyos ára lehet.
(Borítókép: Varga Mihály pénzügyminiszter (j) és Nyikolaj Koszov, a Nemzetközi Beruházási Bank elnöke aláírja a nemzetközi pénzintézet székhelyének áthelyezéséről szóló megállapodást Budapesten, a Pénzügyminisztériumban 2019. február 5-én. Fotó: Pénzügyminisztérium / MTI)
Cikkek, esélyek, portrék, eredmények, térképek – minden egy helyen!
Ne maradjon le semmiről, kövesse az Indexen az amerikai elnökválasztás legfontosabb pillanatait és böngéssze a Fehér Ház blog tartalmait!
November 1-től folyamatosan frissülő hírfolyamunkban számolunk be minden fejleményről, a voksolás éjszakáját kiemelt figyelemmel kísérjük. A választás másnapján reggel hét órától élő videós műsorral jelentkezünk, interaktív térképeink segítségével pedig minden információt megtalál!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
