Már nem is próbálok vitázni velük

Hatodik éve várja egy orosz menedékkérő, hogy végre családjával élhessen. A Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal (BMH) azonban mindannyiszor elutasította kérelmét, amit viszont a bíróság mindannyiszor érvénytelenített, mondván, Alekszej Torubarovnak jár a menekültstátusz. A döntést a hatóság következetesen figyelmen kívül hagyta. A 60 éves férfi helyzete így – noha a bíróság igazat adott neki – szemernyit sem változott az elmúlt években. A bíróság és az BMH közötti pingpong a végtelenségig folytatható, mivel 2015 óta már nem mondhatja ki a végső szót a menekültügyekben a bíróság, minden esetben vissza kell utalnia a BMH-hoz.

A Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi bíróság a patthelyzet feloldására az Európai Unió Bíróságához fordult, azzal, hogy állapítsa meg: megfelelően érvényesül-e a menekültügyi eljárásban az EU-s irányelv, ha a magyar bíróságok saját hatáskörben nem hozhatnak végleges döntést a menedékkérelmekről. A luxemburgi ítélet április végén várható. A Torubarovot a Magyar Helsinki Bizottság megbízásából képviselő ügyvéd, Fazekas Tamás szerint nem lehet megjósolni a luxemburgi döntés tartalmát, de az általános érvényű, elvi állásfoglalás várhatóan kimozdítja az orosz menedékkérő ügyét a holtpontról.

A menedékkérelmet a BMH arra hivatkozva utasítja el, hogy Oroszország jogállam, Torubarovnak lehetősége van a tisztességes eljárásra hazájában. (Bár Ausztria annak idején másképp gondolta, és utólag Csehország is, amely kiadta ugyan Oroszországnak, a cseh külügyminiszter, Karl Schwarzenberg tiltakozása ellenére.) „Sokaknak van téves elképzelésük Oroszországról, amelyről azt hiszik, a törvény és a rend országa. Pedig az elmúlt öt-tíz év alatt is sokat romlott a helyzet. Egy lájk miatt börtönbe lehet kerülni, eljárás lehet egy poszt, egy cikk vagy egy fotó továbbításából. Az egyház közben lényegében az állam egyik ügyosztálya lett. Ezt talán nem értik a menedékkérelmemet elbíráló hatóságok, de nem értem, miért kell a végletekig vinni az ügyet, ahelyett, hogy a bíróság döntését teljesítenék?”

A sors fintora, hogy Torubarov csak a dublini rendelkezés miatt rekedt Magyarországon, amely szerint az az ország az illetékes a menedékkérelem elbírálásában, ahol először belép az EU-ba. Márpedig Torubarov a cseh hatóságok kiadatása után Oroszországból – ahol szabadlábra helyezték, miután az ellene indított ügyek elakadtak –, Ukrajnán keresztül Magyarországra szökött. Ha a hatóság végre megadná a menedékkérelmet, azonnal Prágába menne, ahol vállalkozását folytatná, így megélhetése is biztosított lenne.

„Soha nem kértem egyetlen fillért sem a magyar államtól, nem kérek most sem. Ellenkezőleg, munkahelyeket hoznék létre, csak hagyjanak dolgozni” – mondta a Hévíz környékén élő 60 éves férfi, akinek egykor Volgográdban volt étteremhálózata, amíg a városvezetéssel összejátszó, rendőrséghez kötődő FSZB-vel trükköző szervezett bűnözés rá nem telepedett.

Torubarov a történetéről könyvet is írt hévízi kényszerpihenője alatt. A Szökevény Oroszországban is megjelent. „Persze ott erősen kicenzúrázták, a Putyint és az FSZB-t érintő kritikus részek kimaradtak. A könyv nem csak rólam szól, sorsomon keresztül az orosz üzleti élet alakulását akartam bemutatni, hogy lássák, milyen is az élet Vlagyimir Putyin alatt. Jó lenne, ha látnák külföldön is.”

A propaganda mindennél erősebb

Hévízen és környékén néhány ezresre nőtt az orosz közösség – bár turista már nincs olyan sok, és nem költenek olyan tételben, mint 2016 előtt –, kézenfekvő, hogy az itt élők kritikusan kezeljék az oroszországi helyzetet. Nem feltétlenül a külpolitikát, de a belföldi helyzetet illetően: a vállalkozások kiszolgáltatottságát, a rendszerszintű korrupciót, a bíróságok kézivezérlését, amely miatt lényegében mindig az ügyészség akarata érvényesül.

„A politikáról nem nagyon beszélgetünk egymás között. Persze, elismerik, hogy nehéz otthon élni, akinek van valamije, az magas kerítések mögé rejtőzik, biztonságiakkal veszi körbe magát. És látják azt is, hogy az egyébként természeti kincsekben, olajban, földgázban nem gazdag Magyarországon sokkal jobbak az utak, tisztábbak a városok, nyugodtabban lehet élni. De valahogy az otthoni nehézségeket általában nem kötik össze a putyini vezetéssel, legfeljebb a rossz csinovnyikokkal” – mondta Torubarov, aki szerint ebben szerepe van annak is, hogy a külföldön élő oroszok is inkább az orosz állami hírforrások alapján tájékozódnak.

„Akik ismerik az én üldöztetésemet, azok is azt mondják, megtalált engem néhány rossz ember. Rendszert nem látnak bele a dologba.

A saját szüleim is azt gondolják, nem volt szerencsém, de annak ellenére, hogy ott mindenemtől megfosztottak, szerintük Oroszországban minden rendben van. Orosz televíziót néznek, nekik Ukrajna egy fasiszta állam, a Nyugat meg tele van buzikkal, akik térdre akarják kényszeríteni Oroszországot. Már nem is próbálok vitázni velük.”

Torubarov otthon helyi szinten aktív ellenzéki szerepet is vitt, bár üldöztetését elsősorban nem ennek tudja be, hanem annak, hogy üzleteire szemet vetett az államhatalommal kéz a kézben járó szervezett bűnözés.

Az orosz ügyész diktál az orosz bírónak

„Az európaiak nehezen értik meg, hogy a rendőrség, az ügyészség, a bíróság nemhogy nem független, de végletekig demoralizált. Bűnözőkkel van tele, akik nem államszolgálatra jelentkeznek, hanem üzleti lehetőségnek tekintik munkájukat. Ezt támogatja is a rezsim, ha cserébe megvan a lojalitás” – Torubarov szerint a helyzet azonban romlani fog. 

A rendőrség, az ügyészség, az FSZB tagjai, vagyis a szilovikok csoportja hozzászokott a jóléthez, de ahogy fogynak a bevételek, úgy esnek egymásnak. „Megindult az újraosztás, egymást kezdik felzabálni. Sokszor hallunk mostanában arról, hogy őrizetbe vettek bírót, ügyészt, de ez nem azért történik, mert elindult a megtisztulási folyamat, hanem, mert vita támadt a pénzek elosztásából.”

Torubarov szerint beszédes hogy néhány éve letartóztatták a rendőrség alezredesét, a korrupcióellenes ügyosztály vezetőjét, akinél csaknem 40 milliárd forintnak megfelelő összeget találtak készpénzben a házkutatás során. Az ügyet jelenleg is tárgyalják, többeket letartóztattak, de sokak szerint a történtek rendszerszintű korrupcióról árulkodnak. „Ezek félelmetes számok, ha ez van egy ezredesnél, mi lehet egy tábornoknál?” – kérdezi Torubarov.

Jobb, mint amikor a legrosszabb volt

Putyin politikai legitimációjának alapja, hogy az országot kihúzta a '90-es évek káoszából – 1998 augusztusa volt a mélypont a rubel összeomlásával, amikor egyetlen nap alatt harmadára csökkent a rubel árfolyama a dollárral szemben –, és Oroszország a stabil növekedés útjára lépett.

Azonban az ország gazdasági szerkezete nem változott, a bevételek ma éppúgy az kőolaj- és földgázexporttól függenek, mint húsz éve. A különbség annyi, hogy a 90-es években 8-20 dollár között volt az olaj hordónkénti világpiaci ára, Putyin alatt stabilan emelkedett, egészen a 147 dolláros csúcsig. Amióta esik, esnek a gazdasági mutatók is – ezt Hévíz is közvetlenül megérezte, az orosz turisták száma és még inkább az általuk elköltött pénz mennyisége megcsappant az elmúlt években. 

A nettó fizetések átlagosan nem érik el a magyarországiakat: a hivatalos statisztika szerint 44 ezer rubel (198 ezer forint), az ellenzéki Alekszej Navalnij vezette Korrupció Elleni Alap (FBK) adatai szerint ez inkább a 20 ezer rubelhez (90 ezer forint) van közelebb.

„A saját gazdagodásával foglalkozó orosz vezetés ezért sokat költ a saját védelmére: lakosságarányosan Oroszországban a legmagasabb a rendőrök száma, a börtönök tele vannak. Közben a technológiai fejlesztésekben elmaradunk, zuhan az egészségügy és az oktatás színvonala. Ami azt illeti, az FSZB színvonala is romlik, nem véletlen, hogy mennyi gyilkossággal buknak le, Alekszandr Litvinyenko megölésétől a Szergej Szkripal elleni kísérletig – mondta Torubarov, akit még Ausztriában ért késes támadás a fogdában, de az oroszországi támadó elvétette. – Ő is dilettáns volt, de azért ha valaki mögöttem jön, ma sem vagyok nyugodt.”

Kényszerből, de legalább kellemes helyen

Sokáig ezért nem kereste a kapcsolatot a külvilággal Magyarországon sem. „Féltem a támadástól, a provokációtól. Orbán és Putyin jó viszonya miatt az ország is nyilván tele van orosz ügynökökkel.” Torubarovnak a migránsellenes politika miatti törvénymódosítások sem kedveztek, hiszen emiatt nem tehet pontot ügye végére a magyar bíróság. Korábban ott mondhatták ki a végső szót a menedékkérelmekről, ma viszont mindenképp vissza kell utalniuk a BMH-hoz, így a hivatali pingpong a végtelenségig folyhat.

„Akik Budapesten döntenek az ügyemben, sosem láttak, nem beszéltek velem. Aki igen, az együttérzéssel, megértéssel hallgatott meg a BMH-ban is, és sajnálkozásukat fejezték ki az elutasításkor. A bíró is nagyon alapos volt mindig, az ügyemet olyan jól foglalta össze, hogy magam sem tudtam volna jobban – mondta Torubarov, aki szerint nagy különbség Oroszországgal szemben, hogy Magyarországon a rendőrség megbecsült szakma, itt nincs jele a korrupciónak. – Nekem csak jó tapasztalataim vannak. Oroszországban viszont ha azt akarod, hogy a rendőr lépjen az ügyedben, fizetsz. Ha nem akarsz büntetlenül is börtönbe jutni, fizetsz. Megszokott, hogy az ügyész pendrive-on viszi oda az ítéletet a bírónak. Felmentő ítéletek szinte soha nem születnek.”

Hévízen a kényszerű várakozás és a nyomasztó tétlenség ellenére nyugodtan él. A migránskampány közvetlenül nem hat rá, a hétköznapokban mindenki jól viszonyul hozzá, magyarok, oroszok egyaránt.  „Örülök hogy ilyen jó helyen vagyok, itt a Balaton, Hévízi-tó, gyönyörködöm a dombokban,  jó a klíma. Nyáron a barátaim is meglátogatnak. Szerényen élek, a családomtól kapott kis költségvetésből.

A család hiánya a legfájóbb: felesége és kisebbik fia Csehországban él, egy-két havonta látogatják meg, egyébként a kozmetikai szerekkel foglalkozó kisvállalkozásukat viszik. Torubarov nagyobbik fia munkája mellett profi táncos, akinek nemrég gyereke is született. 

„Az unokámat még csak Skype-on láthattam. Ha végre megkapnám a menekültstátuszt első utam hozzá vezetne. Aztán kezdenék dolgozni. Nem szeretnék mást, csak nyugodtan élni.”