Iskolabusszal vonulnak ki Magyarországról

Levente minden reggel fél hétkor indul el, hogy Sárvárról előbb a rendes Volán-járattal Szombathelyre, majd onnan iskolabusszal menjen tovább. Az ország más részein élő általános iskolásoknak furcsa lehet, hogy itt a gyerekek minden tanítási nap kétszer átlépik az országhatárt: reggel nyolckor már egy osztrák tanítási padban ülnek. A nyugati határszélen ez elég megszokott: csak Szombathelyről napi három szerződéses járat viszi a magyarországi gyerekeket Oberwartba, a többi közeli burgenlandi településre még jó pár.

„A német memoriterek az elején nehezek voltak, de bele lehet jönni, az iskola légköre pedig sokkal jobb kint” – meséli Levente családja. A hatodikos fiú este fél hatra ér haza, ezután megy szolfézsra, trombitára, de még így is szeret osztrák iskolába járni. Édesanyja szerint

így is sokkal mosolygósabb, mint a magyar oktatásban megtaposott gyerekek”.

Ők már kint képzelik el a jövőt: Levente általános után zenei irányba menne tovább, de mindenképpen Ausztriában folytatva.

Körülbelül 2000 magyarországi gyerek tanulhat Ausztriában. A pontos számot nem tudni, ilyen magyar statisztikák nincsenek, a burgenlandi adatokból azonban lehet következtetni. Nagy részük ingázik: bár van, akinek van kinti lakcíme (arra, hogy ez miért jön jól, még kitérünk), egy részüket a hétköznapok még Magyarországra kötik. A tanulási ingázásnak nevezett jelenség Szombathely környékén különösen meghatározó: a határ csak néhány perc, kint pedig sok a kistelepülés, melyeknek fontos, hogy megmaradjon az iskolájuk. Ehhez is jól jönnek az átíratott magyar tanulók.

„Rengeteg olyan család van, amelyik úgy dönt, hogy nem Magyarországon járatja a gyerekét iskolába, hanem Ausztriában. Először csak divatjelenségnek tűnt, de az utcán és a személyes ismerősök között is egyre több ilyet láttam, és érdekeltek a tapasztalataik” – mondja Langerné Buchwald Judit, az ELTE PPK szombathelyi adjunktusa. Az oktatáskutató könyvet is írt a jelenségről; kutatásai szerint a magyar szülők fő motivációja a nyelvtanulás.

Nagyon nincsenek megelégedve a magyar nyelvoktatás színvonalával, látják, hogy még a nyelvi tagozaton tanuló gyerekek is nehezen szólalnak meg idegen nyelven. Inkább kiviszik célnyelvi környezetbe a gyereket, ahol az irodalmi német mellett megtanulják a helyi dialektust is, ráadásul az angol oktatás is jóval hatékonyabb Ausztriában. A távlati cél, hogy a gyerekek kint helyezkedhessenek el, tökéletes nyelvtudással, kinti bizonyítvánnyal, szakképzettséggel.

Itt hatékonyabb is az idegennyelv-tanulás. Magyarországon erősebb a természettudományos oktatás, de úgy gondolom, a későbbiekben nem ebből fognak profitálni a gyerekeim, hanem az idegennyelv-tudásukból

– mondta az egyik meginterjúvolt szülő Buchwald Juditnak.

Kevesebb tananyag, kisebb stressz

Az osztrák gyerekek jobb eredményeket érnek el a PISA-felmérésekben, mint a magyarok, igaz, a különbség nem túl jelentős. Kevesebb lexikális tudás, jóval gyakorlatibb képzés, innovatívabb pedagógiai módszerek, több gyerekközpontú tanár van az osztrák iskolákban, amit hívei szerint az életre nevelés jellemez, erős idegennyelv-oktatással. A magyar szülők a kisebb lexikális elvárást sem tekintik gyengeségnek, inkább az hangsúlyozzák, hogy szerintük nincs annyi értelmetlen anyag, mint a magyar közoktatásban.

„Ott nincs ez a fajta görcsösség, semmi olyan dolog nincs, amin a gyereknek stresszelnie kéne. Nincs olyan, hogy hirtelen jön egy röpdolgozat. Be van írva pontosan, hogy mikor van dolgozat, és halálosan nyugodtan éljük az életünket. Nem az érdekli őket, hogy mit nem tudsz, hanem az, hogy mit tudsz” – mondta kinti tapasztalatairól egy szülő.

Andrea három gyermeke közül a két kisebb járt Ausztriában. Itthon kipróbálták előbb a német nemzetiségi iskolát, de az nem jött be, hatodikban évismétlőként íratták át a fiút Ausztriába. „Bár német nyelvű iskolába járt itthon is, az első három hónapban kint meg sem szólalt. De úgy szívta magába a nyelvet, mint a szivacs.” Andrea azt tapasztalta, hogy az osztrák iskolákban mindenre van idő, nem 500 oldalas tankönyvek vannak, mindenki a saját tempójában haladhat. Az is tetszett nekik, hogy a természetismeret- és biológiaórákat gyakran kint tartják a természetben, sok tematikus nap van, és projektmunka.

Nem tanulnak olyan sok hülyeséget, azt viszont stresszmentesen.

Az ő gyermekei az általános iskola után is kint folytatták: a fiú most közgazdaságtant hallgat Bécsben, a lány pedig fordító-tolmácsnak tanul Grazban. Szerinte ők már biztosan kint fognak dolgozni. Azt mondja, nem is engedné őket haza, ha rajta múlna.

Az osztrák iskolát választó magyar szülők általában a gyerek egész oktatási pályafutását kint képzelik el. Eleinte még jellemző volt, hogy magántanulóként itthon is megcsinálták a különbözeti vizsgákat, egy-két év után azonban ezt a többség feladta. A szülők úgy érzik, már úgysem térnének vissza a magyar közoktatásba. Persze nem mindenkinek jönnek be a számításai. Vannak, akik nyolcadik osztály után mégis visszatérnek, mert kint nehezebben ment nekik, vagy mert belekóstoltak, de elég volt – de ez a ritkább eset.

Bekeményítés osztrák módra

A kutatásokban résztvevő szülőknek általában pozitív tapasztalatai vannak, a többség nem érez hátrányos megkülönböztetést. Azt mondják, a legtöbb helyen az osztrák gyerekekkel is jó a viszony, vannak azonban kivételek. Eberauban az iskola előtt készséges magyar kislány segít nekünk, miközben arról mesél, hogy ők pont nincsenek túl jóban a párhuzamos osztályba járó helyiekkel. Másik iskolában olyan szülő is akad, aki szerint „egy-két tanár, aki nem szereti a magyarokat, kivételezik az osztrákokkal és elnyomják a magyarokat”, a gyerekek között pedig előfordulnak természetes rivalizálások – például a foci-Eb alatt, amikor nem nézték jó szemmel, hogy miután megvertük az osztrákokat, a magyar osztálytárs piros-fehér-zöld arcfestéssel jön be az osztályba.

A burgenlandi falvak a magyar kistelepülésekhez hasonló létszámgondokkal küzdve próbálják fenntartani az iskolákat, így jól jött nekik a magyar gyerekek beíratása. Néhol viszont ez már olyan méreteket öltött, hogy a helyi szülőket zavarta a túl nagy magyar gyermeklétszám, és finanszírozói oldalról is kifogások merültek fel. 2012-ben ezért megszigorították az állami Volkschulékban (ez a magyar alsó tagozatnak felel meg) a bemenetelt: azóta csak ausztriai lakcímmel rendelkező gyerekek járhatnak ebbe az iskolatípusba. Több magyar család, hogy emiatt ne kelljen visszajönniük a magyar iskolarendszerbe, pótmegoldásokat keresett: voltak, ahol maguk a tanárok vállalták, hogy névlegesen a saját címükre íratnak be néhány magyar tanulót. A hasonló adminisztratív megoldások már nem működnek, az életvitelszerű tartózkodást is ellenőrzik a hatóságok.

Azóta jellemzően 5. osztályban mennek osztrák iskolába a magyar gyerekek. Ha csak nem már óvodában, igaz, az nehézkesebb, hiszen az ovisokat még a szülőknek kell furikázni. Az egyes óvodák maguk döntik el, hány magyar gyereket vesznek fel. Általában négy-ötnél többet nem vállalnak egy csoportban, attól tartanak, hogy ezt már az osztrák gyerekek anyanyelvi nevelése sínylené meg. Óvodában a nem ausztriai családoknak anyagi hozzájárulást is kell fizetniük, igaz, ez nem túl magas összeg.

Egy buszbérlet ára

A kinti iskola mindenesetre jellemzőbb, és az nem is jelent túl nagy anyagi terhet. Az oktatás mellett minden tankönyv is teljesen ingyenes Ausztriában, így a fő tétel a buszoztatás, de a havi buszbérlet 15-20 ezer forintos ára sokaknak bőven megéri. „Ahelyett, hogy itthon járatnánk némettanárhoz, ennyiért kapunk egy anyanyelvi képzést és valódi integrációt” – hallottuk mi is szülőktől.

A gyerekek többsége nulla vagy minimális német nyelvtudással kerül ki, be vannak dobva a mély vízbe – ezt Buchwald Judit kutatásai is megerősítették. Az osztrák szövetségi irányelvek szerint nyolc idegen anyanyelvű gyereknél már kötelező lenne megszervezni a nyelvi előkészítő és fejlesztő kurzusokat, de míg ez például Bécsben jól működik, a burgenlandi iskolákban nem jellemző.

Vannak családok, amelyek éppen az ausztriai oktatás lehetőségéért költöztek a határ közelébe. Több kinti intézmény toboroz is Magyarországon, a nyugat-magyarországi sajtóban osztrák iskolák hirdetései is megjelennek. Két intézmény különösen népszerű: Oberwartban két tannyelvű állami gimnázium működik, a magyar–német képzésre a burgenlandi diákok mellett nagyobb számban már magyarországiak járnak. Nekik nagy extra, hogy itt mindenki öt nyelven tanul.

Az eberaui Josefinum, egy katolikus magániskola az osztrákok mellett magyar osztályokat is indít. Ide jár a trombitásnak készülő Levente is az egyik 15 fős osztályba. Itt minden főtárgyat két tanár tanít. Ez az intézmény kifejezetten a magyarországi diákok integrálására, nyelvi fejlesztésére helyezi a hangsúlyt, hogy innen már felvértezve mehessenek tovább Oberwartba, Pinkafeldbe, Stegersbachba, Güssingbe vagy valamelyik másik osztrák középiskolába. Most már tudnak válogatni is a gyerekek között, csak négyes-ötös tanulókat vesznek fel. Heti három órában van magyar anyanyelvi óra is, de a nyelven kívül ők is főleg a praktikus tudást hangsúlyozzák.

Nyugalom nyugaton

„A magyar számonkérés sokkal stresszesebb, itt viszont eleinte túlságosan megnyugszanak a magyar gyerekek. Meg kell mutatni nekik, hogy azért itt is folyamatosan kell tanulni” – meséli Oswald Krisztina, az iskola egyik magyartanára, és a projektalapú oktatásról, felzárkóztatásról, az egyéni tanulási utak fontosságáról beszél.

A frontális osztálymunka már nem működik a mai gyerekeknél. A tananyag Ausztriában kicsit kevesebb, mint Magyarországon, de azért nem könnyű idegen nyelven tanulni

– hangsúlyozza, és a határ menti multikulturális közeg előnyeit ecseteli.

„Előfordul, hogy egyes tanulók beilleszkedése sikertelen az osztrák iskolarendszerbe. Nem érzik jól magukat, ennek egyaránt okai lehetnek az idegen nyelvi környezet, a nyelvi készség elégtelensége és a mentalitásbeli különbségek” – mondja az eberaui iskola tanára. Mások könnyen veszik az akadályokat: ha előre tudják, hogy így fog menni a nyelv és a beilleszkedés, még hamarabb kimennek, vagy már az első gyereket is osztrák iskolába vitték volna – hallottuk több szülőtől is.

A többség úgy érzi, azt kapta, amit várt: gyakorlatorientáltabb, stresszmentesebb, gyermekközpontúbb oktatást. Választásuk mögött a magyar oktatás kritikája is megjelenik. Nem annyira a Klik vagy az elmúlt évek oktatási reformjai, inkább gyakorlati szempontból nézik a helyzetet: a magyarországi nyelvoktatást katasztrofálisnak tartják, feleslegesnek érzik itthon az elméleti tudás itthoni mennyiségét, miközben az osztrák pedagógusok hozzáállását dicsérik.

Az osztrák iskoláztatás extra lehetőséget jelent azoknak a szerencséseknek, akiknek földrajzi okokból ez nyitva áll, vagy éppen a költözést is bevállalták, hogy a gyerek itthon élve is kinti intézményben tanulhasson. Majdnem ingyen kapnak egy alternatívát a magyar állami oktatással szemben, és ők lábbal, illetve iskolabusszal szavaznak. A többség nyilván politikától függetlenül dönt így, és valószínűleg akkor is ezt tennék, ha a magyar iskolák valamivel jobbak lennének – az ausztriai karrier lehetőségével a hazai pálya akkor sem tudna versenyezni, ha lenne szabad tankönyvválasztás, vagy jobb állapotban lenne a pedagógusi kar. A jellemzően középosztályi családok egy része Nyugat-Magyarországon mindenesetre a kivonulás mellett döntött, ők már nem fognak belülről nyomást gyakorolni a hazai oktatási rendszerre, hogy az valamivel jobb legyen, nagy többségüket azonban ezzel a magyar közeg hosszú időre vagy egy életre elvesztette.

A közeg már elfogadta őket, és boldogok. Nem tették tönkre a gyerekeket. A második gyermekem annyit mondott, olyan furcsa, hogy ott mindenki nyugodt.

(Borítókép: Magyar gyerekeket szállító busz az eberaui Josefinum iskola előtt. Fotó: Németh Sz. Péter / Index)