Márki-Zay Péter: Én a testi fenyítésnek is szükségét érzem
További Belföld cikkek
- Kemény üzenetet küldött David Pressmannek lehetséges utódja: Hagyd abba ezt az ostobaságot
- Parázs vita alakult ki Magyar Péter és Fülöp Attila között
- 60 milliós Merci, vagy nincs mit enni? – Anyagi különbségek karácsonykor
- Hamarosan megszólal Orbán Viktor, évértékelő interjút ad a miniszterelnök
- Jön a havazás Budapesten is, figyelmeztették a lakosságot
Márki-Zay Péter, Hódmezővásárhely ellenzéki polgármestere szülőként a gyermekek testi fenyítésének híve, aki nevelési szempontól helyesli, ha a gyerekkel szemben néha testi kényszert alkalmaznak, még ha a veréssel nem is ért egyet. A politikus ezzel kapcsolatos gondolatait a Radio Color városi internetes rádió családi magazinműsorának múlt hét szerdai adásában fejtette ki – vette észre a 444.hu.
Márki-Zay Péternek hét gyermeke van. Legkisebb fia most tízéves. A Kilincs című műsorban előbb a feleségével, Vincze Felícia bába és szülésznővel beszélgetett a műsorvezető a szülésről és a születésről. Ezután a hódmezővásárhelyi polgármester arról beszélt, hogy ahol hét gyerek van, ott soha nem tudnának elindulni sehova, ha az egyik gyerek nem engedne a kérésnek, és többszöri felszólítás ellenére sem lenne hajlandó otthagyni a játékot, felvenni a cipőjét. Felidézett egy esetet, amikor hosszas várakozás után az egyik gyereke nem akarta bekötni a biztonsági övét az autóban.
Ilyen egyszerűen nem fordulhat elő, mert pláne hét gyerekkel az ember soha nem jutna el sehova, egy bevásárlást nem tudnánk elintézni, hogy ha én ráhagynám a gyerekre (...) Tehát nekem az mindig fontos volt, hogy a gyerekek szót fogadjanak. Ilyen szempontból én a testi fenyítésnek is szükségét érzem. Persze ahogy a gyerekek nőnek, ez teljesen kikopik.
Testi fenyítésen természetesen ő sem azt érti, hogy ököllel, agyba-főbe kell verni a gyereket, hangzik el az interjúban.
Kicsi gyerekekről van szó, a legkisebbekről. (...) A gyermeket az ember fölkapja, és elviszi, és nem érdekel, hogyha sír. Most én azt mondtam, hogy megyünk, akkor megyünk. Nem kell bántani a gyermeket. Egyszerűen arról van szó, hogy ha ő nem akar jönni, akkor húzom. Akkor fölveszem. Akkor viszem. És nem fogadom el neki. Ha hisztizik, akkor kiviszem onnan.
Később azt mondja:
De arról szó van igen, hogy egy adott esetben az ember például az utcán egy kézszorítással is jelzi a gyereknek, ha valami nem oké, ha valami nem elfogadható. És nem érdekli, ha sír, sőt.
A politikus ezután abba is belebonyolódik, hogy például Kanadában
nagyon szigorúan szabályozva van az, hogy a gyermeket semmilyen külsérelmi nyom nem érheti, nem lehet a fején ütni, nem maradhat nyoma, csak nyitott kézfejjel, stb. Tehát nagyon pontosan, korrektül le van szabályozva, hogy hogyan lehet fenyíteni egy gyermeket. És azt gondolom, hogy ez a helyes út.
A hódmezővásárhelyi polgármester szerint erre a törvényi hozzáállásra van szükség, és ez a gyereknevelésben is így van. Márki-Zay az interjú korábbi részében azt mondja: a gyermekkel törődni kell, a gyermeket nevelni kell. A szülőnek, főleg az apának, szigorúnak is kell lennie, de feltétel nélkül is szeretnie kell gyerekét, még akkor is, ha bünteti. Ez nem majomszeretetet jelent, ami mindent megenged. A polgármester szerint ugyanakkor a gyerekek is rendkívül leleményesek, és hamar megtalálják a módját annak, hogy manipulálják a szülőt.
A legkisebb korban már ki kell alakítani azt, hogy a szülőnek a tekintélye meglegyen, hogy a szülő hozza a döntéseket. Persze a gyerek előadja, hogy szeretne csokoládét, aztán jó esetben nem kap csokoládét. Van, amikor kap, van, amikor nem kap, de azt a szülő dönti el. Hogy ha a gyermek hisztijének engedünk, akkor a szülő nem nevelője, hanem rabja lesz a gyermeknek.
A Márki-Zay Péterrel készült beszélgetés ezen a linken hallgatható meg. A vonatkozó részek 1 óra 04-től hallhatók a felvételen.
Frissítés: Márki-Zay Péter a Facebook-oldalán tette közzé álláspontját, miszerint kiragadott és félremagyarázott részleteket tett közzé a sajtó. A hódmezővásárhelyi polgármester azt írta: a magyar szabályozással szemben a kanadait helyesebbnek tartja, az ugyanis nem utasítja el a testi fenyítést a gyermeknevelésben.
Fenntartom ugyanis, hogy senki nem lett amiatt traumatizált felnőtt, mert az édesanyja ráütött egyet a fenekére, amiért kiszaladt egy autó elé az útra, a kistestvérét püföli a játszótéren, vagy vendégségben eltörte a házigazda kedvenc vázáját. Ezzel szemben az teljes mértékben elfogadhatatlan számomra, ha valaki az indulatait a gyermekén tölti ki, gyermekét bántalmazza, neki szenvedést okoz.