Orbán–Áder-klímavita: 2030 igen, 2050 nem

Magyarország teljesíteni fogja a klímavédelem ügyében 2030-ra vállalt kötelezettségeit – jelentette ki Áder János köztársasági elnök pénteken a Kossuth rádió Jó reggelt, Magyarország! című műsorában, ahol sokféle adattal büszkélkedett el:

• 1990 és 2017 között a magyar szén-dioxid-kibocsátás 31,9 százalékkal csökkent, ugyanannyival, mint az emberek fejében klímabajnoknak tartott Dániában.
• Magyarországon nő a szén-dioxid elnyelésében segítő erdők területének nagysága, és az erdősítési program folytatódni fog.
• Azon kevés állam közé tartozunk – 21 ilyen ország van az egész világon –, amely 1990-hez képest úgy tudta növelni a gazdasági teljesítményét, hogy közben csökkentette a szén-dioxid-kibocsátást és az energiafelhasználását is. Ennek csak egy része adódott a szocialista nagyipar 1990-es összeomlásából, e teljesítmény másik, nagyobbik része a 2000 utáni technológiaváltás eredménye.
• A jövőben folytatódik a naperőművi kapacitás bővülése, és ha megépül a paksi beruházás, akkor 2030-ra a magyarországi áramtermelés legalább 90 százaléka szén-dioxid-mentes lesz.

Eközben Brüsszelben

A lelkes klímavédő Áder nyilatkozatával aligha van szinkronban, hogy közben Brüsszelben múlt csütörtökön a magyar, a cseh, a lengyel és az észt küldöttség megvétózta azt a 2050-es célkitűzést, hogy minden ország csak annyi szén-dioxidot bocsát ki, amennyit ki is tud egyenlíteni, azaz ekkora kellett volna elérni a karbonsemleges energiatermelést. A magyar kormány a rezsicsökkentés megvédésével magyarázta a vétót,   és kijelentette, hogy

a 2050-re kitűzött klímasemlegesség (szén-dioxid-semlegesség) óriási kiadásokkal járna és hatalmas terheket róna a magyar ipar számára. Az említett javaslatot felelősen addig nem lehet támogatni, amíg nem tudjuk, hogy az Európai Unió mekkora forrásokat tud rendelkezésre bocsátani az ipar modernizálására. Magyarország kormányának felelőssége, hogy alacsonyan tartsa a magyar családok rezsikiadásait, hiszen a hazai rezsiköltségek Európában a legalacsonyabbak között vannak. Azonban, ha az áramtermelést a megadott szempontok szerint kell kiváltani, úgy a magyar családok áramszámlája 30-40 százalékkal emelkedne "

Áder kontra Orbán?

Mi történik? Két klímapolitikai műhely működik párhuzamosan? Áder János fontosnak tartja a klímacélokat, Orbán Viktor pedig nem? Nos, nem erről van szó. A köztársasági elnök nem arról híresült el, hogy erős ellenpontot képezne a kormányfőnek, valójában most sem ez történik.

Áder János számára valóban fontos ez a téma, régóta pozicionálja magát úgy, mint egy nemzetközi szintű klímavédő, és a Fideszben is teljesen elfogadják, hogy ez a téma az ő "játszótere". Legalábbis addig, amíg nem érint fontosabb célokat.

És mi lehet a fontosabb cél? Természetesen az, amit Orbán Viktor annak tart. Valójában aktív cselekvésre csak Orbán képes, a köztársasági elnöknek nincsen igazi befolyása ezekben a célokban. Vagyis nincsen két pólus, a valódi lépéseket Orbán Viktor határozza meg.

De miért akasztunk be?

A Fidesz mainstreamjében a klíma  valójában nem igazán fontos kérdés, nem is feltétlenül azért, mert a politikusok ne fognák fel a fontosságát, biztos ilyen politikusok is vannak, hanem inkább azért, mert 2050 nagyon messze van. Majd ha elérünk a hídhoz, átmegyünk rajta.

Igen ám, de felmerülhet a kérdés, hogy ha ez messze van, ma még nem fontos, akkor miért nem lehetett támogatni a mag-Európának fontos 2050-es célokat, aztán majd három évtized alatt valahogy megoldjuk a vállalásokat? Hát, éppen ez az, azért nem lehetett támogatni, mert a mag-Európának fontos.

Egyszer majd kérni fogunk valamit

Tartalmilag valóban könnyedén vállalható lett volna a karbonsemlegességi előírás, de a magyarok a szokásos uniós szabadságharc, nemzeti érdek mentén zajló politizálás miatt eleve szeretnek vétózni, elsősorban azért, mert a makacskodás, az ellenszegülés jó alkupozíciót teremt,

Állítólag Brüsszelben is nagyon győzködtek minket a németek, csak aztán, amikor látszott, hogy több olyan ország is vétóz, amelyik egyedi kompenzációt szeretne, mi sem akartunk kimaradni.

Tényleg nemzeti érdek?

Valójában az asztalon van nemzeti érdek (tárgyalási pozíció az újabb uniós forrás lehívási ciklusra), de van nem feltétlenül nemzeti, inkább fideszes érdek is (az Európai Néppárt tagsággal kapcsolatban), ezek fontosabbak, mint a szakpolitikai érvek, a magyar álláspontról aligha szakemberek, sokkal inkább politikusok döntöttek.

A szakmaibb érvek amúgy úgy szólnak, hogy könnyű egy fejlett iparú országnak emissziót csökkenteni, de a fejletlenebb gazdaságok növekedését nem illik visszafogni, vagyis a gyorsabban növekvő országoknak kompenzáció jár.

Ebben van némi igazság, de a fontosabb az, hogy a tárgyalásokon legyenek aduk, jolly jokerek a kezünkben? De egyáltalán miért nyerőlap az, hogy Magyarország mit gondol a klímáról?

Az európai választásokon a zöld kérdések sokkal fontosabbak, mint itthon. A menekültkérdés kint ma már sokszor másodlagos a klímakérdés mögött, egy sikeres nyugati kormányzat ebben eredményeket ér el. Ha a Fidesz ebben hátráltatja a vezető európai politikusokat, viszont később tud engedni, akkor ez valóban alkualap lehet.

Áder nyilatkozatának részletei

Visszatérve a köztársasági elnök rádiónyilatkozatára, a köztársasági elnök jó iránynak nevezte a kormányzati célt, hogy a geotermikus energia használatára több forrást biztosítsanak. Azt is fontosnak tartja – tette hozzá –, hogy a szennyezőbb tömegközlekedési járműveket környezetbarátabbakra cseréljék.

Néhány irigyelt országnak is beszólt,  elmondta hogy Kanadában a parlament klímavészhelyzetről döntött, majd egy nappal később az észak-amerikai ország kormánya egy közel 1200 kilométer hosszú olajvezeték kapacitásának megháromszorozásáról határozott. Az egy főre eső szén-dioxid-kibocsátás egyébként Kanadában háromszorosa a magyarnak – jegyezte meg az államfő.

Arra a kérdésre, hogy a nagyobb cégeket rá lehet-e venni a klímavédelemre, Áder János azt felelte: egyrészt meg lehet győzni, üzletileg érdekeltté lehet tenni a vállalatokat, másrészt viszont ha ezt nem akarják, akkor jogszabályokkal kényszeríteni is lehet őket. Mindegyik eszköz elfogadható a cél érdekében, de nagyon sok a jó példa a vállalati világból, a magyar gazdasági szereplők nagy részénél megtörtént a szemléletváltás – hangsúlyozta.