Bence
18 °C
32 °C
Index - In English In English Eng

A Fenyő-ügy vége: két férfi, egy eset

C  MI19980211051
2019.07.10. 07:12
Több mint húsz éve gyilkolták meg Fenyő János médiavállalkozót, és noha hosszú éveken át több rendőri szerv is nyomozott az ügyben, az elkövetőt már el is ítélték, de csak most jött el az ideje annak, hogy a két lehetséges felbujtó ellen vádat emeljenek. Egyikük, Gyárfás Tamás hosszú ideig a médiában, míg Portik Tamás az alvilágban számított emblematikus figurának. Sem Gyárfás, sem Portik, sem a vád nincs könnyű helyzetben, és megeshet, hogy a védelem a már elhunyt bankár, Princz Gábor irányába próbálja majd tolni az emberölést, merthogy ő is Fenyő haragosának számított.

Most akkor tényleg Gyárfás ölette meg Fenyőt? 

Ismerőseim körében ez a leggyakrabban elhangzó kérdés, amikor a Fenyő-ügy szóba kerül. Fenyő Jánost 1998 februárjában ölték meg Budapesten, az utcán. Ez volt az első, és ez ideáig az utolsó alkalom, hogy egy befolyásos embert ölnek meg ennyire látványos módon Magyarországon. Amikor Fenyőt profi módon lelőtték, az efféle emberölés nem számított ritkaságnak idehaza, hiszen 1996 novembere óta egymást követték az ilyen típusú, nyílt leszámolások. Ami mégis kiemelte a többi közül, az az áldozat személye: Fenyő - ha nem is éppen korrekten üzletelt - nem az alvilághoz tartozott, mint például az 1996-ban lelőtt Prisztás József vagy a Rákóczi téri striciként ismertté vált Cinóber. Velük ellentétben Fenyő nagyvilági üzletemberként befolyásos körökben mozgott, politikusokkal, kormányzati emberekkel barátkozott, milliárdosként pedig nagypályásnak is számított. És ha nem is ismerte az alvilágot, Prisztás és az ő halála között akad egy közös pont, egy ember, akit úgy hívnak: Portik Tamás.

Portik Tamásról könyvet lehetne írni, ehelyett most megpróbálom összefoglalni röviden, ki is ő és mi köze a Fenyő-ügyhöz, és legfőképpen Gyárfás Tamáshoz.

Az ember, akire nagy lett a kabát

A szegény sorból származó, tanulatlan Portik a nehéz sorsú gyerekek életét élte a hetvenes-nyolcvanas években, aztán sorra jöttek azok az "iskolák", amiket sok bűnöző végigjárt. Nevelőintézet, a tököli fiatalkorúak börtöne. A '80-as években, amikor Gyárfás Tamás riporterként dolgozott, Portik még telefonfülkéket fosztogatott. Nem ismerték egymást. Portik élete akkor változott meg, amikor a nyolcvanas években a börtönben összeismerkedett egy akkor már nagymenőnek számító betörővel, Drobilich Gáborral. Igaz, ekkor még csak képbe került, a nagy áttörésre még várnia kellett. Amikor a kilencvenes évek elején Drobilich és társai olajozni kezdtek (ez volt az Energol Rt.), és kellett valaki, aki összefogja az alvilági katonákat és megcsinálja azokat az erőszakosabb balhékat, amelyekkel le lehet terelni a rendőrség figyelmét az olajozásról, Portik kéznél volt. Amivel viszont nem számoltak azok, akik az alvilág aljáról kiemelték őt, hogy a kilencvenes évek elején is még csak huszonéves fiatalembert megszédíti a pénz és az azzal járó hatalom. 

Portik - másokkal, például mentorával, Drobilich Gáborral ellentétben - arra is vágyott, hogy a felsőbb társadalmi körök elismerését is kivívja. Kapóra jött neki, hogy mentora rábízta a belvárosi Művészinast, ahol olyan nagy emberek is megfordultak, mint Princz Gábor vagy éppen Hofi Géza. Ahogy az is jól jött neki, amikor már pénzes emberként és az Energol Rt. egyik vezetőjeként azt a Gellért hegyi ingatlant vette bérbe a kilencvenes évek közepén, amelyet Gyárfás Tamás tulajdonolt. Az a Gyárfás Tamás, aki a rendszerváltás után a hazai média egyik fő szereplője volt, a Napkelte nevű műsor producereként-tulajdonosaként kevés nála befolyásosabb embert ismert annak idején a közélet. Portik és Gyárfás tehát a '90-es évek közepétől ismerte meg egymást, mint bérlő és tulajdonos - évekkel Fenyő halála előtt.

A Fenyő-ügy egyik nagy kérdése, hogy milyen viszonyban álltak egymással azon túl, hogy egy ideig Portik bérlőként fizetett Gyárfásnak. Az biztos, hogy megismerésük idején az Energolról még szinte semmit nem tudott a közvélemény, így hihető az is, hogy Gyárfás sem volt tisztában, kicsoda Portik. Az viszont Gyárfás később tett vallomásából tudható, hogy azzal már akkor nagyon is tisztában volt, hogy Portik nem az a "tisztes" vállalkozó. Ha máshonnan nem, onnan tudhatta ezt, hogy a Gellért hegyi ingatlanból Portik szabályos erődítményt csinált. De Gyárfás nem csak a kifejezetten rejtőzködő életmódot élő Portikot ismerte, hanem még valakit, akiről viszont ország-világ tudta, hogy egy hétpróbás csibész: Tasnádi Pétert. És hogy hogy jön ide Tasnádi? Úgy, hogy a Fenyő-ügyben ő is felbukkan, mint szereplő. Vallomása szerint Gyárfás megbízást adott neki arra, hogy ölje meg Fenyőt. Ő ennek ugyan nem tett eleget, de azért a pénzt felvette a munkáért, miután Fenyőt likvidálták. De erre még visszatérünk.

Csak egy kis szívesség?

Most kanyarodjunk vissza a kilencvenes évek második feléhez. Portik és Gyárfás még azután is találkozott egymással, hogy az energolos "vállalkozó" már nem bérelte a Gellért hegyi ingatlant. Legalábbis erre utalt védekezésében Gyárfás Tamás. A Napkelte egykori tulajdonosa azt elismerte, hogy Portiktól kért egy szívességet még akkor, amikor Fenyő élt. Folyt ugyanis Gyárfás ellen egy büntetőeljárás Kaposváron egy gazdasági ügy miatt. Portik felajánlotta Gyárfásnak, hogy utánanéz, van-e ott (rendőrségi) kapcsolata.

Ez a kaposvári ügy is kulcsfontosságú a Fenyő-ügy miatt. A Portik és a Gyárfás elleni vád ugyanis főleg olyan hangfelvételeken alapszik, amiket Portik Tamás rögzített titokban még a kétezres évek közepén. Nemrég ezeket a felvételeket a rendőrök megtalálták - részben annak köszönhetően, hogy az ekkor már más ügyek miatt elítélt és börtönben ülő Portik környezetében ezekkel a felvételekkel kezdték el zsarolni Gyárfást 2017-ben. A hangfelvételeken található párbeszédek ellentmondásosak: éppúgy lehet fegyver a vád, mint a védelem kezében. A felvételek között ugyanakkor van olyan tartalom, ami bizonyítja, hogy Portik annak idején (értsd. a '90-es években) szívességet tett Gyárfásnak. Gyárfás ezért hozza fel a kaposvári ügyet, mondván: kizárólag abban fogadta el Portik segítségét, noha a maffiózó amúgy nem tudott segíteni neki.

A kaposvári ügy emellett annyiban tartozik a Fenyő-ügyhöz, hogy arról a Népszava rendszeresen tudósított. Az a Népszava, ami Fenyő János tulajdonában állt. Fenyő természetesnek tartotta, hogy az általa tulajdonolt lap újságíróit olyan ügyekre állítja rá, amelyek az üzleti ellenfeleinek kínosak. És Gyárfás Fenyő egyik üzleti ellenfele, haragosa volt. Merthogy Fenyő meg akarta szerezni a Napkeltét, saját tévét akart, ez pedig Gyárfás érdekeivel ütközött. Gyárfás védekezése szerint ez a vita Fenyő halála előtt jóval korábban véget ért (1996. október 11-én a választott bíróság a tévévitában Gyárfásnak) kedvező döntést hozott, így indítéka se lett volna a gyilkosságra. Az más kérdés, hogy vannak olyan vallomások, amelyek arról árulkodnak: bár papíron megegyeztek, a békéről mindketten tudták, hogy törékeny. 

Az is igaz, és nyilván erre is épít majd Gyárfás védelme, hogy Fenyőnek szinte mindenki haragosa volt, annyira agresszívan üzletelt. Nem csak Gyárfás, de például az a Princz Gábor Postabank-vezér is, aki akár ugyanúgy kapcsolatban állhatott Portikkal. És akinek szintén érdekében állhatott megöletni Fenyőt. Princz már meghalt, de tény, hogy van olyan vallomás, ami arról szól, hogy Portik egyik "embere" egy Postabank fiókból 120 millió forintot vett fel. 

Ami a Fenyő-ügy egyik érdekes kérdése, hogy ki állta a számlát, ki fizette ki a bérgyilkost, merthogy a nyomozók szerint Portik és Gyárfás is a felbujtó, az elkövető Jozef Rohac volt. Ahhoz, hogy erre ésszerű választ adhassunk, érdemes egy kicsit megint visszakanyarodni Portik személyiségéhez és ahhoz a pozíciójához, amit a gyilkosság idején a hazai alvilágban betöltött.

Megtette, mert megtehette?

1998-ban, amikor Fenyőt megölték, Portik már bujkált, szökésben volt. Az energolos ügy, azaz gazdasági jellegű bűncselekmények miatt körözték, ekkor hivatalosan még képbe sem került az 1996-tól elkövetett alvilági leszámolásos ügyekben. Valójában persze néhány jól informált rendőr és bűnöző tudta, hogy több gyilkosság hátterében is Portik áll, de egészen sokáig még az a Kovács Lajos sem gondolt rá, mint a Fenyő-ügyben érintett szereplőre, aki megszállottan próbálta megoldani a médiavállalkozó gyilkossági ügyét. Amikor Portikot körözték, még volt pénze. Több százmillió forint, ami akkoriban többet ért, mint most, és talán azoknak az energolos társainak a pénzéhez is hozzáfért, akik előzetes letartóztatásba kerültek. A bujkálás sok pénzét felemészthette, de az a pénz csak a kétezres évek elejétől kezdhetett kifogyni, így Portikot a kilencvenes évek végén nem akadályozta semmi abban, hogy embereket ölessen azzal a Jozef Rohac-csal, akit még szintén az energolos időkből ismert. (Rohac az Energol vidéki telephelyét őrizte.) Ne feledjük: több olyan, megoldatlan gyilkossági ügy van, amelyben vallomások vannak arra, hogy Portik a megbízó. Ezeknek a gyilkosságoknak egy része akkor történt, amikor Portik elvileg még bujkált: Seres Zoltán 1999-es likvidálása, a Radics-család eltűnése. 

Ha igaz, hogy Portik mindent megtett azért, hogy a felsőbb körökhöz tartozhasson, egyfajta felsőbb védelmet is remélve ezáltal, akkor még az sem életszerűtlen, ami elsőre valóban különösnek tűnhet: Fenyőt szívességből ölette meg. Azért, hogy lekötelezetté tegye Gyárfást. Ha azonban ez így történt, akkor sorra jönnek olyan újabb kérdések, amelyekre jó lenne választ kapni, de egyelőre nincsenek rá biztos válaszok. Ha Portik szívességből ölette meg Fenyőt, hogy ezzel megszerezze Gyárfás kegyeit, de Gyárfás nem adott utasítást erre neki, nem bízta meg, akkor a Napkelte egykori vezére felbujtónak számít-e? De persze ezt a kérdést tovább is lehet fűzni: ha Gyárfásnak semmi köze nincs Fenyő halálához, de sejtette, hogy Portiknak igen, akkor miért nem szólt erről a rendőrségnek?

A két férfi kapcsolata ellentmondásos. Azt, hogy Portikot egyáltalán ismeri és rendszeresen találkozott is vele a kétezres években, Gyárfás titkolta. Olyannyira titkolta, hogy ez a kapcsolat csak a kétezres évek közepén vált a Fenyő-ügyön dolgozó nyomozók számára ismertté. Aztán amikor a hangfelvételeket a rendőrség hosszú évekkel később megtalálta, Gyárfás magyarázkodni kényszerült. 

Gyárfás kezdetben azzal érvelt, hogy nem tudta, kicsoda Portik, de később arról is vallott, hogy tartott tőle - tehát tudnia kellett, kicsoda. Van olyan magyarázata, ami szerint Portikkal szeretett beszélgetni, de olyan is, ami arra utal, hogy csak azért tartotta vele a kapcsolatot, mert félt tőle. Gyárfás egyik fő védekezése, hogy neki semmi köze a Fenyő-gyilkossághoz, de tudta, hogy ha Portiknak rosszat tesz vagy magára haragítja, akkor az egykori olajos be fogja őt sározni a rendőrségen. Ezért aztán - egyfajta védekezésképpen - igyekezett jóba lenni vele, nehogy baja legyen abból, ha elutasítja a társaságát. És itt ismét visszakanyarodhatunk a hangfelvételekhez: akár ezt a narratívát is ki lehet az eddig ismert szövegekből olvasni. De akár azt is, hogy a két férfinak van, volt egy közös titka, ami összekötötte őket. Ez pedig lehetett Fenyő János halála is. 

Miután Gyárfás gyanúsított lett, ellentmondásos nyilatkozatok sorát tette, ezzel is erősítve azt a gyanút, hogy vagy köze van az ügyhöz vagy többet tud annál, mint amit elmond. Portikot is meggyanúsították, de ő hallgatott. A nyomozók szerint a képlet egyszerű, a történet kerek: Gyárfás megbízta a gyilkossággal Portikot, az olajos pedig megbízta a bérgyilkost, Rohácot. De egy dolog állítani valamit és bizonyítani. 

Sem a védelemnek, sem a vádnak nem lesz könnyű

A vádat erősíti, hogy az elkövető, Rohác DNS-t megtalálták a helyszínen. Az is a vádat erősíti, hogy Rohác bizonyíthatóan Porikkal állt kapcsolatban. Kérdés, hogy Gyárfáson kívül volt-e még Fenyőnek olyan haragosa, aki szintén kapcsolatban állt Portikkal? A védelem valószínűleg arra épít majd, hogy akár Princz Gábor is kapcsolatban lehetett a gengszterrel. Az is a vádat erősíti, hogy Tasnádi vallomása szerint őt is megbízta a gyilkossággal Gyárfás (méghozzá 1997 nyarán), és volt is pénzmozgás kettejük között, ami Gyárfás szerint csak kölcsönt jelentett és jóval Fenyő halála után. Az is gyengíti a Tasnádi-szálat, hogy az egykori maffiózó és a köréhez tartozó emberek vallomásai ellentmondásosak. 

A védelmet erősíti, hogy az eddig ismert hangfelvételek leiratai alapján nem lehet egyértelműen bizonyítani a felbujtást. A leiratokban nincs szó megbízásról, a bérgyilkosnak kifizetett összegről vagy egyéb ellenszolgáltatásról. Sőt, néha éppen arról beszélnek a felek, hogy egyiküknek sincs közük az ügyhöz. Gyárfás védelmét erősíti, hogy noha a felvételeken Portik sokszor rá akarja tolni a Fenyő-gyilkosságot (ki nem mondva, de utalva rá), Gyárfás ezt többször vissza is utasítja. 

Ha a bíróság elé kerül az ügy, számítani lehet arra is, hogy a védelem egy, a váddal eltérő narratívát épít fel. Ezek egyike lehet az, hogy Portik azzal érvel majd: azért vette fel a beszélgetéseket, mert egy magas rangú rendőri vezető be szerette volna sározni Gyárfást, ehhez kellett az ő segítsége, közreműködése. A védelem érvelhet majd azzal, hogy noha a rendőrök a kétezres években már gyanították, hogy Gyárfásnak köze lehet az ügyhöz, de nem volt ellene bizonyíték, ezért kellett Portik "segítsége". De egy ilyen védekezés is ellentmondásos lenne, hiszen ha Portik rendőri kérésre cselekedett volna, azzal magát is bajba sodorta volna, mivel most is éppen az általa rögzített beszélgetések miatt lett gyanúsított.

A vádnak az lenne tehát a könnyebbség, ha valamelyikük beszélne: Portik, Gyárfás vagy Rohác.  Portikot ugyan kihallgatták, de nem nyilatkozott és tagadta, hogy köze lenne a Fenyő-gyilkossághoz. Gyárfás szintén tagad, és Rohác sem beszél. Utóbbi természetét ismerve nem is valószínű, hogy kinyitja majd a száját. 

(Borítókép: Rendőrségi helyszínelés Budapesten a II. kerületi Margit utcában 1998. február 11-én. Fotó: MTI Fotó: Mihádák Zoltán)