Orsolya
5 °C
18 °C
Index - In English In English Eng

Megölni mind a kettőt, aztán rájuk gyújtani a lakást

2
2019.09.30. 15:51
Bűnösnek mondta ki a bíróság azt a 19 éves fiatalembert, aki az év elején arra próbálta felbujtani ismerőseit, hogy öljék meg a szüleit. A székesfehérvári törvényszék hétfői ítélethozatala előtt bemutatták azokat a messengeres üzenetváltásokat, amik a szülők megöléséről, majd a ház felgyújtásáról szóltak. Gy. Kristóf szerint azonban mindezzel csak a nagyzoló barátait akarta próbára tenni.

Súlyos csönd telepedett a tárgyalóteremre, amikor hétfőn a Székesfehérvári Törvényszéken Borbály Attila bíró belekezdett a kettős emberölés előkészületével vádolt Gy. Kristóf telefonbeszélgetésének leiratának a felolvasásába:

Gy.: - Mára tervezted?

M.: - Micsodát?

- Amit írtál

- Még nem tudom. Ha hazaértünk, majd kiderül.

- Azért kérdezem, mert akkor felkészülök.

- Jól van.

- Ha bejössz, megvan a két gyilkosság, még tudok kutakodni, hova rejthették még pénzt.

- Mit kéne velük csinálnom?

- Megölni mind a kettőt, aztán rájuk gyújtani a lakást.

- Biztosan ezt gondolod?

- Biztosan.

- Majd hazaérek, akkor még beszélünk.

A fenti telefonbeszélgetésrészlet az egyik bizonyíték arra, hogy Gy. Kristóf arra akarta rávenni az egyik ismerősét, hogy ölje meg a szüleit. A messenger-beszélgetéseket, illetve egy telefonbeszélgetést azért rögzítette Gy. ismerőse, mert akkor már széles körben ismert volt, hogy mire készül. Gy. ismerősei egyre nagyobb elképedéssel tapasztalták, hogy a fiatal többüket is arra akarja rávenni, hogy segítsenek a szüleit eltenni láb alól. 

Gy. Kristóf 19 éves, a család csak néhány éve költözött a Fehérvár melletti Gyúróra, ahol a település szélén vettek telket. Felépítették fel a házukat. Gy. itt élt édesanyjával és mostohaapjával. A szülők hétköznapi dolgos emberként élnek, az anya egy gyárban dolgozik, az apa sofőr, fizetésük a megélhetésre elég, de megtakarításuk nincs, a házuk és egy autó a mindenük.

A vád szerint a szülők és a gyerek kapcsolata konfliktusokkal volt terhelt, ami persze ebben a korban igencsak jellemző a családokra, de ez azért még messze nem ok arra, hogy valaki végezni akarjon a szüleivel.

Gy. azonban a haverjai szerint éppen erre készült. Ki tudja, mikor pattant ki a fejéből az ötlet, de a tanúk szerint az egész mostani ügy szilveszterre vezethető vissza, amikor Gy. többükkel megismerkedett. 

Megölni a kettőt, majd rájuk gyújtani a lakást. Ebben mi a vicc?

Gy. Kristóf nem volt jó tanuló, nem volt szorgalmas sem. Bár cukrász végzettséget szerzett, de azt meg nem szerette, nem is dolgozott a szakmájában. A bíró szerint Gy. olyan ember, aki dolgozni nem akar, de jelentős jövedelemre szüksége lenne. Érdekek és indulatok határozzák meg a viselkedését, habitusa pedig türelmetlenséggel párosult. Gy. ügyeskedni kezdett, egy újdonsült ismerősével hamisított jövedelemigazolásokkal sorra járta a megye bankjait, hogy kölcsönhöz jussanak. Sikertelenül.

Amikor azon a szilveszteri estén megismerkedett M.-mel, rájött, hasonló cipőben jár mint ő, azaz pénztelenséggel küzd. 

A bíró szerint Gy. szeretett volna leválni a szüleitől, de pénz hiányában csak lázadni tudott ellenük, eközben pedig az érzelmi kapcsolata fellazult.

GY. KRISTÓF „ÚJ ÉLETET AKART KEZDENI, ÉS ARRA JUTOTT, HOGY EHHEZ A SZÜLEI HALÁLÁN VEZETHET ÚT."

Megpróbált mérget szerezni, és bár az nem derült ki, hogy milyen céllal, de a bíró szerint ezzel mégiscsak valamit megpróbált elkövetni.

Szilveszter után felvetette M.-nek, hogy nem vállalná-e el a szülei megölését. A bíró szerint M. maga adott okot a felhívásra, hiszen magát a maffia emberének festette le, aki már ölt is. Mindez azonban csak kitaláció volt, amivel M. csak keményebbnek akart látszani, Gy. azonban elhitte a történetet.

Ki akarta ugrasztani a bokorból a nyulat? 

Gy. a bíróságon ugyanakkor a védekezését erre a fordulatra építette, és azt állította, hogy átlátott a szitán, és az egész felbujtással csak ki akarta ugratni a nyulat a bokorból. Kíváncsi volt, meddig tudnak a szülei meggyilkolásában odáig jutni, hogy M. elárulja magát, hazudott a maffiakapcsolatáról.

Ez a védekezés azonban a bírót nem hatotta meg, szerinte olyan sok más mindennel lehetett volna elérni, hogy Gy. leleplezze M.-et, a szülők meggyilkolása korántsem alkalmas erre.

M. látszatra elfogadta Gy. ajánlatát, de aztán nem történt semmi. Gy. aztán megkereste egy másik ismerősét, akiről tudta, hogy a párja szerb, és Budapesten van kocsmája. Mindebből Gy. arra következtetett, hogy biztosan fegyvert is tudna neki szerezni. Felkereste az ismerősét, de az elutasította a kérést.

Nem adta fel, nem viccelt

Gy. továbbra sem adta fel, és további lehetőségek után kezdett kutatni. Megismerte a fiatalkorú, de koránál lényegesen idősebbnek kinéző D.-t is, akitől előbb kölcsön akart kérni, de aztán amikor észrevette D. airsoft fegyverét, arra jutott, hogy D. képes lenne a gyilkosság elkövetésére. D. eleinte tréfának vette a felkérést, és viccből egymilliót kért a szülők megöléséért, aztán amikor Gy. elkezdett a pénz átadásának részleteiről beszélni, D. arra jutott, hogy Gy. nem viccel.

D. rögtön jelezte az ismerőseinek, mit kért tőle Gy., amire a többiek is elmondták, hogy őket is megkereste ezzel, és már egyikőjük sem látta tréfának a dolgot. A társaság arra jutott, hogy bizonyítékot szereznek, és ezért lementették a messenger- és egy telefonbeszélgetésen elhangzottakat, amelyekben Gy. megerősítette szándékát, hogy szüleit meg akarja öletni.

A messengeres üzenetet is felolvasta a bíró:

M.: - Na, akkor te komolyan gondolod a gyilkosságot? Átgondoltam, és benne lennék, ha komoly. :) Mondd el részletesen, hol a pénz, ki, mikor ér haza?

Gy: - Apa most feküdt le aludni, anya 11-re ér haza

- Tényleg ezt akarod? Remélem, nem szopatás megint. :)

- Tényleg.

- Rendben. :) Hogy jutok be?

- Végigjössz a ház mellett, a teraszajtót nyitva tudom hagyni. Sőt addig fent tudok maradni, amíg bejössz, és beengedlek az ablakon.

- Ez ma lesz vagy mi?

Ezután M.-től már nem érkezett több üzenet. Gy. 11 után még egy üzenetet küldött, amikor hazaérkezett az édesanyja. Rácsetelt M.-re, hogy: 

- Na mi a szitu?

Gy. a messenger-üzenetre azt mondta:  

„megijedtem, hogy mégiscsak komolyan mondták. Miután anya hazaért, ráírtam M.-re, hogy mi a szitu, hogy abbahagyjuk a gyerekes viselkedést. Nem kaptam választ, nem válaszoltak, ebből arra következtettem, hogy nem gondolják komolyan. Nem tudunk olyan barátságot kialakítani, ami évekig tart, ha egymás szemébe hazudunk. Én ilyen emberekkel nem foglalkozom. Nyugodt szívvvel feküdtem le aludni.”

A tanúk ezután értesítették a szülőket, akik szembesítették fiukat az üzenetekkel. Gy. először letagadta, és azt mondta, valaki belépett a Facebookjára, és visszaélt a nevével. A szülők ezután fordultak a rendőrséghez. Később viszont, amikor az ügy komolyra fordult, megpróbálták visszavonni az egészet, és azt mondták, hogy tényleg vicc volt az egész, de bíró szerint csak azt tették, amit a szülők évszázadok óta tesznek: szeretik a fiukat, segíteni próbálnak, védelmezni próbálják, és ez így helyes.

De szerinte ők sincsenek meggyőződve arról, hogy a vádlott mindezt ne komolyan gondolta volna.

Németh József, Gy. védőügyvédje szerint védence egy fiatal ijedt gyerek, aki nem büntetőjogászként taktikázott. Amikor a szülők szembesítették, egyszerűen megijedt, és tagadott, ahogy a rendőrségen is.

Ez nem taktika, hanem őszinte vallomás.

Az ügyben korábban tartottak egy előkészítő tárgyalást. Erre lehetőséget adnak az új szabályok, ilyenkor az ügyész ad egy szerinte elfogadható büntetésre ajánlatot, amit ha a vádlott elfogad, és bevall mindent, akkor nem kell tárgyalásokat tartani: Ezen az előkészítő tárgyaláson Gy. Kristóf el is fogadta az ügyész által felajánlott két éves börtönbüntetést, de aztán az ügyész kérdésére már nem volt képes kimondani, hogy tényleg meg akarta öletni a szüleit. Ezért a bíró tárgyaláshoz folyamodott.

A védőügyvéd szerint azért nem tudta kimondani Gy., mert nem vitte rá a lélek, mert nem volt igaz. 

Nehezen viselte a fogva tartás körülményeit. 19 éves, és hogy minél előbb szabaduljon, beismerte és elfogadta az ügyész által kért kettő esztendőt, aminek a fele letöltése után szabadlábra lenne bocsátható. De nem vitte rá a lélek arra, hogy a szülei előtt kimondja, hogy meg akarta őket ölni. Azért nem tudta kimondani, mert nem igaz. Lelkiismereti dilemmáját a bíró is tapasztalta.

Szerinte a szülők nem azért mentek a rendőrségre, mert komolynak tartották a fiúk üzeneteit, hanem mert elbizonytalanodtak, megijedtek, „mert idegen volt a fiúktól ez, és nem volt előzménye sem, sem anyagi, sem más konfliktusban”.

A védő szerint a messenger-üzenet provokáció volt. „Nincs terv, csak őrületek, amiket megosztanak egymással”. Nincs anyagi motívum, egymást heccelő gyerekek őrülete van az ebben az ügyben, semmi más.

Gy. a védő szerint megbánta, amit tett, és bocsánatot kért a szüleitől, és mindenkitől, akinek az ügy problémát okozott . Gy. az utolsó szó jogán azt mondta, hogy  gyereknek mondaná magát.

Ha tudok, a családommal erősebb kapcsolatot akarok kialakítani.

A bíró első fokon négy évre ítélte Gy.-t, és négy évre eltiltotta a közügyektől. Bár a védelem szerette volna legalább azt elérni, hogy szabadlábon védekezhessen, és bemutatták a nagymama nyilatkozatát, aki befogadta volna unokáját, a bíró úgy döntött, Gy.-nek továbbra is letartóztatásban van a helye.

A bíró ítélethirdetésére a szülők nem léptek be a tárgyalóterembe, hanem a folyosón várták meg, amíg vége van a tárgyalásnak. Ezután Gy. azt kérte a bírótól, hogy hagy beszélhessen velük pár percet, amire a bíró lehetőséget adott. Ott ültek egymás mellett néhány percig, majd a megbilincselt kezű és lábbilincses Gy.-t visszavitték a börtönbe.

(Borítókép: Bohus Péter / Index)

Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem tartjuk etikusnak reklámok elhelyezését.
Részletes tájékoztatást az Indamedia Csoport márkabiztonsági nyilatkozatában talál.

Indamedia Csoport