Lazított az Alkotmánybíróság, hamis tényállítás is lehet politikai vélemény

Az elmúlt évben több mint kétmilliárd forint értékben történt intézményfelújítás ebben a városban, amelyet a székesfehérvári ellenzék soha, soha nem támogatott

- idézi HVG egy székesfehérvári iskola várható felújítása kapcsán felszólaló ottani fideszes jelöltet. 

Ez azért érdekes, mert a helyi MSZP ezt erősen kifogásolta, arra alapozva, hogy ez ellenőrizhetően nem igaz, hiszen az ellenzéki képviselők minden esetben, így a videóban megnevezett Kodály Zoltán iskola esetében is a felújítás mellett szavaztak. Ezután csak ennél keményebb fejlemények jöttek a lap szerint. 

A helyi választási bizottság nem azzal utasította el kifogásukat, hogy a tényállítás valójában igaz, hanem, hogy bizonyos kontextusba most az is belefér, hogy nem igaz. Igazából a képviselő azt a véleményét fejtette csak ki, hogy az ellenzéki képviselők általában nem támogatták az intézményfejlesztéseket, "

a megnyilvánulásnak a tényközlési eleme csak kisebb súlyú.

Ezután a területi választási bizottsághoz és a bírósághoz mentek, arra alapozva, hogy a fideszes jelölt egy konkrét szavazás során leadott „igen” szavazatukat vonta kétségbe, ami alkalmas a választópolgárok megtévesztésére.

A Győri Ítélőtábla is arra jutott, hogy a kifogásolt mondatot nem lehet önmagában megítélni”. Vagyis „a kifogásolt nyilatkozatnak valójában nem az volt a jelentése, hogy az ellenzék nem támogatta a megnevezett iskola felújítását.”

Erre az Alkotmánybírósághoz mentek szocialisták, de ott is teljesen egyetértettek az eggyel korábbi ítélettel. Az alkotmányjogi panasz elutasítása során olyan, filozófiai mélységet felnyitó állításokat tettek, ami szerint a közügyek vitájában elhangzó tényállításoknak lehet egy valódibb jelentése is az objektív módon ellenőrizhető valóságnál. A messzire vezető megállapításik álljanak ezért itt pontosan, ugyanis az Alkotmánybíróság Varga Zs. András vezette öt tagú tanácsa a következőket szülte meg az ügyben: 

Először is összefoglalóan rámutatott, hogy a választási kampány során a tényállítások meghatározása nem történhet önmagában a bizonyíthatósági teszt automatikus alkalmazásával, azaz a vizsgálat nem szorítkozhat kizárólag a kijelentés szó szerinti tartalmának értékelésére. A közügyek intenzív vitájában résztvevők jogi felelősségre vonásához nem elegendő annak kimutatása, hogy a vizsgált megszólalás bizonyos elemei ténylegesen, objektív módon cáfolhatók. A vitatott kijelentés értékelését arra is figyelemmel kell elvégezni, hogy az a választási kampány speciális szituációjában milyen valódi jelentést hordoz a választópolgárok számára. Ennek fényében és az eset összes körülményét vizsgálva az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy a sérelmezett kifejezés – a benne foglalt tényszerűnek tűnő állítás ellenére – összességében (politikai) véleménynek minősül, amely annak bemutatására irányul, hogy az ellenzéki képviselők, illetve képviselőjelöltek mennyire voltak konstruktívak a helyi intézmények fejlesztését elősegítő közgyűlési tárgyalások, illetve szavazások során. Az Alkotmánybíróság ezért helyesnek találta az ítélőtábla alapjogi mérlegelését és az alkotmányjogi panaszt elutasította.

Pontosítás

Mostani döntésével az AB valójában nem lazított a korábbi gyakorlaton, hanem hű maradt ahhoz. 2014-ban már született egy, a mostanihoz tartalmilag nagyon hasonló döntés. Akkor a fideszes Tuzson Bence perelte be a Jobbikot a párt egyik választási plakátja miatt, melyen Tuzson fotója mellett az a szöveg szerepelt, hogy "Az Ön képviselője; Tuzson Bence 2014 óta egyszer ejtette ki Fót nevét az Országgyűlésben". Hiába bizonyította Tuzson, hogy az állítás valótlan, a választási bizottságos körök után a Kúria elutasította a panaszát, és ezen az Alkotmánybíróság sem változtatott. Az indokolás lényege az volt, hogy a választási kampányban zajló közéleti vita során tett kijelentések a szólásszabadság szempontjából különösen védettnek minősülnek, mert a választók az ilyen  közléseket a kampány során valószínűleg nem szó szerint, hanem az érintett alkalmasságára vonatkozó politikai véleményként értelmezik, az illetőnek pedig lehetősége van a cáfolatra.