Hét évet kapott a feleségét feldaraboló darnózseli hentes

Hét év börtönbüntetésre ítélték másodfokon a darnózseli hentest, akit azzal vádoltak, hogy megölte feleségét, a holttestet pedig a házukban lévő húsfeldolgozóban feldarabolta, ledarálta, maradványait elégette, majd szétszórta. Az ítélet szerint a vádlott testi sértés bűntettében bűnös. A büntetésbe beleszámít a korábban előzetesben töltött huszonkilenc hónap is. Emellett nyolc évre eltiltották a közügyek gyakorlásától. Az ítélet nem jogerős, mert az ügyész és a védő is fellebbezett. 

A vádlott otthonról érkezett a Győri Ítélőtáblára, mivel szabadlábon védekezhetett. A bíróság korábban bizonyíték hiányára hivatkozva ugyanis kétszer már felmentette. Az ítélethirdetésen a sértett teljes családja ott volt, ahogy a vádlott és az áldozat egyik gyereke is.

Látták, ahogy szétszór valamit a réten

A vád szerint a házaspár kapcsolata 2011-ben megromlott. A férfi egy alkalommal bántalmazta is a feleségét, aki nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedett. A férfit ekkor próbaidőre engedték. A nő válópert kezdeményezett, elköltözött otthonról, de hiányoztak a gyerekei, és bejelentette, hogy visszaköltözik, amíg a válás le nem zajlik. Erre már nem került sor, a nő 2014 májusában eltűnt. Utoljára a mosonmagyaróvári munkahelyén látták. A mobiladatok szerint eltűnése éjszakáján egy helyen volt a férjével: Mosonmagyaróváron, majd darnózseli otthonuknál.

A vád szerint a férfi megölte feleségét, majd autóba tette, hazavitte, és megvárta, amíg a gyerekük elalszik. Ezután beállt az autóval a garázshoz, kivette a holttestet, és a ház alatti húsfeldolgozóban azt feldarabolta, ledarálta.

A nő eltűnését a testvére jelentette be. Miután a rendőrség felhívta a vádlottat, a maradványok egy részét elégette, egy részét elrejtette vagy szétszórta, később pedig sósavval fertőtlenítette a húsfeldolgozó eszközöket.

Másnap a vádlott bement a kórházba kézközépcsont töréssel, de azt nem tudta megmondani, mikor vagy hogy tört el az a csont. Pár nappal később a nyomozók megtalálták a réten az el nem égett darabokat a nő szív-, máj-, tüdő-, bőr- és izomszöveteiből, alig néhány kilométerre a vádlott házától, az egyezést később DNS-teszt is bizonyította.

A tárgyalássorozat alatt a bíróság tanúkat is meghallgatott. Egyikük azt állította, hogy látta, ahogy a vádlott a gyilkosság éjszakáján kivesz valamit az autó csomagtárolójából, és a beindított füstölő felé viszi. Egy másik tanú pedig azt mondta, a gyilkosság másnapján látta, ahogy a férfi egy zsákból valamit szétszór egy réten. 

Az ügyész korábban a perbeszédében azt mondta, a vádlott a holttestet azért tüntette el, hogy ne legyen bizonyíték a bűnösségére. Közvetlen bizonyítékok viszont szerinte vannak: a vádlott és a sértett viszonya, a folyamatban lévő válóper, a férfi indulata a nő felé, hogy az áldozat egészséges volt, így a természetes halál valószínűleg kizárható, a férfi ott várta aznap este a nőt a munkahelye előtt, és a telefonok cellainformációi szerint is egy helyen voltak. A sértett családját képviselő ügyvéd szerint pedig szerint fontos lenne megtalálni a választ arra a kérdésre, hogy a vádlott miért hazudott többször is, például arról, hol volt a gyilkosság estéjén.

A férfi végig ártatlannak vallotta magát.

Kétszer már felmentették

Első fokon és a megismételt eljárásban a férfit korábban már kétszer felmentették. A  másodiknál a bíró úgy indokolt , nincs bizonyíték az emberölésre, és nem derült ki, hogy a sértett mikor és hogyan veszítette életét. Az viszont szerinte bebizonyosodott, hogy a vádlott kétszer nem mondott igazat. Valótlanul állította, hogy a gyilkosság időpontjában a testvérénél volt, és az sem volt igaz, hogy nem járt azon a réten, ahol a felesége maradványait megtalálták. 

A törvényszék bizonyítottnak látta, hogy az anyagmaradványokat a férj szórta ki, a telefonok cellainformációi pedig igazolták, hogy a férfi és a nő egy helyen tartózkodott. A bíró viszont azt is mondta, a történet kezdő- és végpontja igazolt, de semmi nem bizonyítja, hogy a vádlott megölte az asszonyt, nem derítették fel a halál idejét és okát sem. Az nem tekinthető bizonyítéknak, hogy a vádlottnak lett volna indoka a felesége halálát kívánni. A bíró azt mondta, a vádlott közreműködött a sértett testének megsemmisítésében és maradványainak szétszórásában, de ez önmagában az emberölés vádját nem alapozza meg. Így akkor végül felmentették.

Brutális kegyeletsértés 

A vádlott másodfokon hét év börtönbüntetést kapott. A bíró indoklásában azt mondta, a tényállások hiánya miatt nem lehet teljes bizonyossággal kimondani, hogy a vádlott szándékosan okozta felesége halálát, ezért ítélték el testi sértés bűntettében, nem pedig gyilkosságban. Súlyosbító körülmény az ítéletben a családon belüli erőszak egyre gyakoribbá válása, és hogy ez is ennek az esete, valamint a nő halálának körülményei és a brutális kegyeletsértés is.

A bíró szerint a vádlottat azt mozdíthatta ki a nyugvópontjából, hogy felesége a gyerekelhelyezés befejeztéig és a válás lezártáig haza akart költözni, ekkor pedig a férfi valamiféle megoldást keresett. Azt is mondta, a korábban felmerült ellentmondásos kérdésekben nem arról van szó, hogy a vádlott zavart lett volna, vagy emlékezetkiesése lenne, hanem a férfi hazudott. Például arról, hol volt a bűncselekmény idején, de az áldozat nyomait is megtalálták autójának csomagtartójában. Ezek a bíró szerint bizonyítottak, ahogy az is, hogy a nő maradványait a vádlott szórta szét a réten. A bíró itt hozzátette, megpróbálja visszaszorítani a „felkavaró részleteket”, hiszen a teremben van az áldozat családja.

A bíró szerint kizárható, hogy bárki más részt vett volna az áldozat testének eltüntetésében, elrejtésében, szétszórásán a réten, vagy a megsemmisítésében. Csak a vádlott lehetett az. A bíró feltette a kérdést: ha a sértett halálához nincs köze a vádlottnak, akkor „milyen gondolat mentén” cselekedhette a vádlott azt, amit? Miért tette a kocsi csomagtartójába a nőt, miért szórta szét a maradványokat? „Ezen a ponton megbukott a vádlott” –  mondta a bíró, mert például „tettenérésszerű fejlemény” az, hogy tanú látta, ahogy a réten szórja szét azokat. Az is kizárható a bíró szerint, hogy a vádlott valamilyen kóros elmeállapotban lett volna a bűntény elkövetésekor. Újra megismételte, emberölésért nem lehet elítélni a tényállások hiánya miatt.

Az ügyész ezután a büntetés súlyosbítását kérte, a vádlott védője pedig a hentes felmentését kérte. Az ügyész ezután a vádlott letartóztatását kérte. A vádlott ezután felszólalásában azt mondta, a bűncselekmény óta eltelt öt évben már bizonyította, hogy nem veszélyes a társadalomra, és a két gyerekétől sem akar elszakadni, akikkel jó kapcsolatban van. A bíró a letartóztatási kérelmet elutasította.

(Borítókép: A vádlott 2019. október 15-i tárgyalásán. Fotó: Kaszás Tamás / Index)