Egységes Magyarországot akarnak

Májusban a Mi Hazánk mozgalom vonulást hirdetett Törökszentmiklósra, mert elterjedt egy videó a neten, amin az látszik, hogy egy férfi megver két másikat egy dohányboltban. A Mi Hazánk aztán cigányterrort és cigánybűnözést emlegetve demonstrált a településen. Erre reagálva indították az 1 Magyarország Kezdeményezést, mit akartak elérni?

Rácz Béla: Jó páran, demokraták, romák és nem romák azt gondoltuk, hogy az újbóli vonulás, megfélemlítés ellen fel kell lépni, hogy hangot kell adnunk annak, hogy nem ismétlődhet meg ugyanaz a történet, ami a romák elleni sorozatgyilkosság során a gárdával.

Rézműves Szilvia: És persze jött a kampányidőszak, számítottunk arra, hogy lesznek olyan szélsőséges beszédek, közhangulatkeltések, amelyek egyértelműen a romák ellen irányulnak. Pedig azt éreztük, hogy a közhangulat a Fidesz-kormány alatt egy picit - hogy is mondjam -, lazult azzal, hogy a menekült-migráns kérdést tették inkább napirendre.

Tehát fellélegezhettek az utóbbi pár évben egy kicsit a romák, azt mondja ezzel ?

RSZ: Azt nem mondom, hogy ez történt, de abból indultunk ki, hogy a választás környékén változás történhet és lennének, akik nekimennek a romáknak. És a Mi Hazánk el is ment Törökszentmiklósra félelmet kelteni, az valójában nem volt meglepetés.

RB: A Jobbik úgy tesz, mintha megváltozott volna, ugyanakkor a Mi Hazánk Mozgalom meglátta a politikai teret, ahova be tudott lépni. Láttuk mi ezt a folyamatot, és ezért azt mondtuk, hogy jöjjünk össze, és aki úgy gondolja, hogy ebben tenni akar, az vállaljon feladatokat.

Milyen alapelveket fogalmaztak meg?

RSZ: Abból az egyszerű, ugyanakkor sokat jelentő felvetésből indultunk ki, hogy tényleg csak egy Magyarország létezik, és hogy ez az ország mindenkinek az országa. Ez a mi országunk is, mi is itt élünk. Fura, hogy még mindig ezt kell bizonyítani, pedig 600 éve itt vagyunk, és még mindig azon kell dolgoznunk vagy az ellen küzdenünk, hogy ne legyenek szélsőséges hangok ellenünk, és béketeremtő közhangulat legyen végre.

RB: Arról szeretnénk beszélni, milyen Magyarországot szeretnénk, és felülemelkedünk azon, hogy szimplán reagálunk a rasszistákra. Megoldásokat szeretnénk a problémákra, és a problémák megoldásában szeretnénk oldani az ellentéteken. Az önkormányzati választások előtt jártunk, és arra jutottunk, nem arról kell beszélni, hogy milyen pártok indulnak és kire kell szavazni, hanem arról, hogy helyben mit mondanak a helyi közösségek, mely ügyek a legfontosabbak és milyen megoldásokat várnak az induló jelöltektől.

25 településen jártak az ország hányattatott régióiban. Csak roma közösségeket kerestek meg?

RB: Alapvetően mi egy roma kezdeményezésnek gondoljuk magunkat, viszont a romákra, mint magyarokra tekintettünk, problémáikat helyi lakosokként fogalmazták meg, ezért a nem romáknak nagyon könnyű volt ehhez csatlakozni.

Borsod, Szabolcs, Csongrád megyékben jártunk, a 200 fős településtől a kisvárosig volt közte, és két megyeszékhely is.

Melyek voltak a legfőbb problémák?

RB: A romákra a települések lakosaiként tekintettünk, és a problémákat szintén a romák és nem romák közös ügyeiként fogalmaztuk meg. Majdnem mindenhol jelen van a drog. De ez nem kimondottan roma problematika, viszont a hátrányosabb helyzetű közösségeket jobban érintik. Nagyon kevés az olyan családoknak a száma, akiket nem érintett volna valamelyest a drogprobléma. Szintén általános probléma a szolgáltatásokhoz való hozzáférés a településen: a közlekedés, a busz, vagy van-e bolt helyben. Vagy hogy használhatják-e a romák a közösségi tereket.

RSZ: Olyan is előfordul, hogy nem engedik be őket, meg olyan is, hogy a szórakozóhelyre kell a polgármester engedélye, vagy egyfajta ajánlása.

RB: Minden településen felmértük a problémákat kérdőívekkel, aztán a helyiek a saját településeikre megfogalmaztak egy-egy saját nyilatkozatot, amiben leírták, hogy milyen települést szeretnének, mik a legfőbb ügyek, problémák. Ezután - még a választások előtt - lakossági fórumot szerveztünk, amire meghívtuk az önkormányzati választáson induló összes jelöltet, romákat, nem romákat is, és aki akarta, aláírhatta a települési nyilatkozatokat.

Volt, ahol 4-500-an is aláírták a nyilatkozatokat, volt, ahol csak nagyon kevesen, 50-60-an, ez változó volt. De minden településen rajta volt a képviselőjelölteknek, polgármester-jelölteknek az aláírása, hogy ezzel ők is foglalkozni szeretnének.

Mennyire örültek a települési vezetők, hogy Budapestről odamennek és kívülről beavatkoznak?

RB: Először bizalmat kellett építeni és megértetni, hogy amit mi szeretnénk, az az, hogy egy asztal körül meg lehessen beszélni azt, hogy mik helyben a megoldásra váró ügyek a településen, ahogy egy normális, demokratikus országban kellene. Habár a választásokon induló jelöltek egyike mögé sem álltunk be, a jelenlétünk miatt a 25 településből három-négyben esetben tapasztaltuk, hogy a regnáló hatalom kifejezetten akadályozta a kezdeményezésünk megvalósulását.

Volt olyan település, ahol a fórum napján reggel a polgármester megtiltotta, hogy használjuk a kultúrházat. De olyat is láttunk, hogy a fórum reggelén a polgármester meg a helyi roma segítője egy autóból pénzeket adnak ki, 5-10 ezer forintokat a kocsiablakon, hogy a helyiek ne vegyenek részt a rendezvényen. Az az 50-60 ember, aki elindult oda, megfordult és hazament.

Hol volt ez?

RSZ: A helyiek, az érintettek nagyon is függőségi helyzetben vannak a falu vezetésétől, azért nem mondunk településneveket, mert annak valószínűleg következménye lenne.

RB: A jelenségen nem rökönyödtünk meg, láttunk már ilyet. Én is vidéki vagyok, látom, hogy a megfélemlítés, megvesztegetés, maga az, hogy függőségi rendszerben élnek közösségek, az nagyon szembetűnő. Mert van a közmunka, ahol meg lehet fogni az embereket és meg lehet mondani nekik, hogy mit csináljanak, de valójában sokkal-sokkal többfajta eszköz van a helyi döntéshozók és helyi elitnek a kezében.

Mert a politikai elit meg a gazdasági elit eggyé vált sok helyen. Az, hogy a polgármesteré, meg a képviselő testület tagjaié, meg az orvosé, a helyi értelmiségé az összes föld és erdő a település környékén. Sokszor ők a munkáltatók is. Tehát én olyannak látom az egészet, mintha a feudális Magyarországon lennénk. Mindezek ellenére az embereken azt láttuk, hogy szeretnének a kezdeményezésünkben részt venni.

Az amerikai politikában ismert ez a jelenség, amivel próbálkoznak, ott is hasonló fogadalmakat (pledge-eket) íratnak alá civil szervezetek, lobbisták a választások előtt jelöltekkel, rendszerint megosztó témákban, például az abortuszról vagy fegyvertartásról. Onnan vették az ötletet, hogy előre megígértessenek dolgokat az esetlegesen megválasztott jelöltekkel?

RSZ: Nem volt mintánk, csak azt láttuk, hogy ez a logikus lépés. Hogy a képviselők, helyi politikusok tegyenek számonkérhető vállalásokat, hogy aktívan járuljanak hozzá ahhoz, hogy alakítsák a települést úgy, ahogy a lakók szeretnék. A helyi ügyek mellett alapvető emberi jogi értékek és demokratikus értékek is elhangzanak ezekben a nyilatkozatokban.

RB: Eddig az volt mindig, hogy szóban tettek ígéreteket az indulók, de az írás azért csak erősebb ettől. Ami még ilyen pozitív visszajelzés volt, és mindenhol ezt mondták az emberek, romák, nem romák egyaránt, hogy 20 éve nem ültek le az emberek beszélgetni egymással. Mintha nem nagyon lettek volna működő közösségek. Az emberek között távolságtartás alakult ki. Az, hogy nem beszélgetünk egymással közügyekről, az szerintem nagyon nagy probléma, és amikor meg beszélgetünk, akkor meg azt látjuk, hogy vannak ügyek, amik összehoznak minket. Mert téged is, engem is érint, és ebben neked is meg nekem is szereped kell, hogy legyen, hogy ezt megoldjuk.

Nem pusztán problémalistákat csinálunk, hanem a megoldásokat keressük, hogy az önkormányzatnak, a kormányzatnak mi a felelőssége, és hogy aktív állampolgárként nekünk mi a felelősségünk. Mi azt gondoljuk, hogy az első szint az az, hogy diskurzus van. És ha már van diskurzus, akkor abból biztos, hogy lesznek olyan emberek, akik átmennek cselekvő emberekké, és ez segíti a közösséggé formálást. Hogy közösséggé váljanak a településeken az emberek.

2955-en írták alá a nyilatkozatokat, de hány olyan van az aláírók között, aki azóta megválasztott településvezető vagy képviselő lett és a fentiek szellemében irányít majd?

RSZ: 125 aláíró volt képviselő- vagy polgármesterjelölt, közülük nyolcan lettek polgármesterek, hatvanan képviselők.

A Facebook-oldalukon elérhető 1 Magyarország nyilatkozat egy általános, "minden ember egyenlő" - típusú hangzatos szöveg. A tények, például a romákkal szembeni előítéleteket vizsgáló szociológiai felmérések szerint viszont egyáltalán nem egységes Magyarország. Iszonyatosan erősek az előítéletek a roma emberekkel szemben Magyarországon. Miért gondolják, hogy bárki olyan odafigyel majd a kezdeményezésre, aki eleve sem ért egyet ezekkel a hangzatos emberijogi gondolatokkal?

RB: Alapvetések szerintem kellenek, a kiindulópontként megfogalmazott szöveg, amely keretezi azt, hogy mi miben hiszünk, és milyen Magyarországot szeretnénk. Ez nem naivitás, hanem egyszerű megfogalmazása a hitnek, ami szerintem mindannyiunkban ott van.

Ezen túl a mi hitvallásunk az, hogy egy Magyarország van. A helyi nyilatkozatok viszont arra fókuszálnak, hogy milyen települést szeretnének a helyi lakosok. Hozzáállásunk az, hogy partnerként érkezünk, és a tudásunk, lehetőségünk mentén szeretnénk közösen a helyiekkel azon dolgozni, hogy ne legyen drog a településen, hogy legyen mindenhol víz, megfelelő hozzáférés a szolgáltatásokhoz, mert ez Magyarország érdeke. 

Most 25 településen jártak, és mind a 25-ön született nyilatkozat. Viszont 3200 település van Magyarországon. Hogy folytatják? Ellenőrzik a nyilatkozatokat aláíró polgármestereket és képviselőket, hogy tényleg a dokumentumnak megfelelően politizálnak-e?

RB: Erre a 25 településre koncentrálunk most. Fontolva szeretnénk bővülni, nem tehetjük meg, hogy ezeket a közösségeket magukra hagyjuk. Szeretnénk a 25 települést hálózatba rendezni a közös témáik mentén.

A választás után Egerben volt egy nagy értékelő találkozónk, minden településről eljött 1-2 ember, ahol abban egyeztünk meg, hogy amellett, hogy a közösségek elkezdik egymást segíteni ötletekkel, modellekkel, egy közös hálózatban érvényesítjük a helyi lakosok érdekeit.

(Borítókép: Csomor Ádám / Index)