Hét órára fogdába zárták egy rokkantkártya miatt, ártatlanul

Az elmúlt években számos horrorsztorit lehetett arról hallani, hogyan rabosít a rendőrség órákra fogyatékkal élő hozzátartozójukra váró autósokat, mondván, jogtalanul használják a  mozgáskorlátozott parkolási engedélyt, hétköznapi nevén a rokkantkártyát. A most következő történet is ilyen, sőt, talán egy kicsit horrorisztikusabb, mint a többi. Viszont van egy csavar a végén: ebben az esetben a rendőrség kénytelen volt elismerni, hogy jogtalanul zárt el 7 órára egy mozgássérült párjára váró férfit. 

Történetünk főszereplője Gábor, aki még tavaly nyáron ment el az I. kerületbe párjáért, Éváért, hogy hazavigye autóval. Éva egy idegi alapú mozgásszervi betegségben szenved, így néha jól van, máskor viszont nem tud mozogni, ezért kapott egy mozgássérült parkolási engedélyt.

Aznap Éva elment, a rendőrségi papírok szerint azért, hogy egy masszőrt fölkeressen, és megbeszélték Gáborral, hogy utána a Roham utca és a Pauler utca sarkán találkoznak. Gábor meg is érkezett a megbeszélt időpontban, kitette a szélvédőhöz a rokkantkártyát, és hívta volna párját, amikor

Gábor kezdte elmondani, hogy mi a helyzet: a párjáé a kártya, ő érte jött, fölhívja telefonon, és mindjárt itt lesz. A rendőrök viszont erősködtek, hogy Gábor jogtalanul használja a kártyát, mert azzal csak akkor parkolhatna, ha a kártyatulajdonos is ott van a kocsi közvetlen közelében.

Gábor elmondta a rendőröknek, hogy szerinte rosszul ismerik a vonatkozó jogszabályt, majd kihangosítva telefonját fölhívta Évát, és megkérdezte, merre jár. Mikor ezt megtette, és kiderült, hogy Éva egy közeli parkban várta Gábor hívását, Gábor elmondása szerint az egyik rendőr kivette a kezéből a telefont, és szigorú hangon követelni kezdte, hogy Éva mondja meg, hol van.

Válasz nem érkezett, a hívásnak vége lett, Gábor pedig tudta, hogy ez rosszat jelent, ilyen helyzetekben párja hajlamos megijedni és rosszul lenni. Követelte, hogy keressék meg az élettársát, a rendőrök viszont nem engedték. Végül egy arra járó járőrt kértek meg, hogy nézzen utána Évának, Gábornak viszont nem engedték, hogy a járőrrel tartson, ehelyett rabosították, elvették a telefonját, és bevitték az I. kerületi kapitányságra.

Időközben viszont a járőr visszajött, és elmondta, hogy

Gábornak ekkor már elvették a telefonját, és a rendőrségen sem engedték meg, hogy felhívja a kórházat, és megtudja, mi van az élettársával. Ehelyett kihallgatták közokirat-hamisítás gyanújával, és csak hét óra elteltével engedték ki a fogdából. 

Az ilyen esetekben a rendőrség arra hivatkozva jár el, hogy ha nincs jelen a kártyatulajdonos, akkor a kártyát használó a saját céljaira használja a mozgássérülteknek szánt parkolóhelyet, vagy a kártyával saját hasznára kerüli el a fizetést a parkolásért. Korábban már számos ilyen esetet lehetett olvasni, például arról a férfiról, aki látássérült fiát várta egy II. kerületi parkolóban, amikor elvitték a rendőrök, vagy arról az anyáról, akit szintén az I. kerületben kaptak el, még mielőtt fizethetett volna amúgy a parkolásért, mert ki volt ragasztva a szélvédőjére a gyermek nevére szóló kártya. Ez ugyanis tilos, jogszerűen csak akkor lehet kitenni a kártyát, ha annak tulajdonosa érdekében parkol az autó. Az anya arra hivatkozott, hogy máskülönben mindig a szélvédő és a motorháztető közé csúszott a lap.

Ahogy ezekben az esetekben is, Gábor ellen szintén nyomozás indult, ám a rendőrség az ő esetében végül augusztus végén megszüntette az eljárást, mondván, nem volt bizonyítható a bűncselekmény elkövetése.

Gábornak viszont ez nem volt elég, ő ugyanis ragaszkodott hozzá, hogy ő nem is követett el semmilyen bűncselekményt, teljesen rendeltetésszerűen használta a kártyát, hiszen a kártyatulajdonosért ment, aki, ha nincs az egész rendőri mizéria, nem köt ki a sürgősségin. Így panaszt tett a döntés miatt az ügyészségen, amely neki adott igazat, vagyis kimondta, hogy Gábor ellen nem bizonyíték hiányában, hanem bűncselekmény hiányában kellett megszüntetni az eljárást. 

Az ügyészség megfogalmazása szerint Gábor

nem követett el semmit, ami a mozgáskorlátozott parkolási kártya használatáról szóló jogszabály tiltana, a törvénnyel ellentétes jogosulatlan használat sem történt.

Mindez azért lehet fontos a hasonló ügyeknél a jövőben, mert a rendőrségi gyakorlat, ahogy a fenti eset is mutatja, az, hogy ha nincs a közvetlen, látható közelben az igazolvány tulajdonosa, akkor már intézkednek. Az ügyészség döntésének értelmében viszont rendeltetés- és jogszerű használatnak minősül, ha valaki leparkol, hogy fölvegye a mozgássérült, kártyatulajdonos hozzátartozóját, aki nincs fizikailag jelen, de a közelben van. 

Az persze alapvetően jó dolog, hogy a rendőrség fellép a mozgássérültkártyával való visszaéléssel szemben. Dr. Pátkai András Gyula, a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége (MEOSZ) jogásza korábban azt mondta egy hasonló üggyel kapcsolatban az Indexnek, hogy a rendőrség fellépése valójában a mozgássérültek érdekében történnek. Igaz, azt rendőröktől is több ilyen esetben lehetett hallani, hogy a kollégák egy kicsit túlreagálják a helyzetet. A rendőrség hivatalos álláspontja viszont a korábbi ügyeknél mindig az volt, hogy a szigorú intézkedés jogos és indokolt volt. 

Az ügynek itt viszont még nincs teljesen vége, Gábor ugyanis kártérítést követel a rendőrségtől, és pert indított. Azt mondja, akár Strasbourgig is hajlandó elmenni – ha pedig nyer, a pénzt a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetségének ajánlja fel.