Szökőnap
4 °C
9 °C
Index - In English In English Eng

A pesti gettó felszabadítására emlékeztek a Dohány utcai zsinagógában

2020.01.19. 15:27

A pesti gettó felszabadításának 75. évfordulója alkalmából tartottak megemlékezést vasárnap Budapesten - írja az MTI.

Frölich Róbert, a Dohány utcai zsinagóga főrabbija arról beszélt: a magyarországi zsidóság tragédiája nem úgy kezdődött, hogy elindultak az első vonatok Auschwitzba. A zsidóüldözés szavakkal, ideológiákkal, írásokkal, a közbeszéd megváltozásával kezdődött, olyan gondolatokkal és indulatokkal, amelyek kijelölték az utat a gettó felállításáig. Megjegyezte: sokan felteszik a kérdést, hogy nem viszik-e túlzásba az emlékezést a holokausztra?

De túlzásba lehet-e vinni az emlékezést arra, hogy apáinkat, nagyapáinkat ki akarták irtani, hogy el akarták tőlünk venni a megszületésünk jogát, hogy 600 ezer zsidót csak úgy kiradíroztak ennek az országnak a társadalmából? Nem tehetjük meg, hogy nem emlékezünk, mert akkor mi leszünk feledésre ítélve", akkor semmi sem szab gátat annak, hogy megismétlődjön a múlt

- tette hozzá.

Szalay-Bobrovniczky Vince, a Miniszterelnökség civil és társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára kiemelte: minden generációnak el kell gondolkodnia a múlt bűnein, hogy "meg tudjuk érteni és tovább tudjuk adni elődeink fájdalmas áldozatát".  Megjegyezte, a 75 évvel ezelőtti helyzettel ellentétben ma a magyar zsidóság - ha a közösség töredéke is egykori méretének -, de mégiscsak számottevő fővárosi közösségként éli mindennapjait.  

Hozzátette, optimizmusra ad okot, hogy a The Jewish People Policy Institute jelentése szerint ma már a világon több zsidó ember él, mint a holokausztot megelőzően. Ugyanakkor hátradőlni sem szabad, hiszen a Nyugat-Európában egyre növekvő fenyegetettség és a zsidó közösségeket folyamatosan érő atrocitások aggodalomra is okot adnak - figyelmeztetett. Reményei szerint azonban hosszú távon mindenki kiáll az igazi értékek mellett, és Magyarország szerint ilyen érték a nemzet, amelynek a zsidó közösség is része.

Mester Tamás, a Budapesti Zsidó Hitközség elnöke felidézte: 1945. január 18-án az akkor kilencéves édesapja egy Wesselényi utcai ház lépcsőházában szovjet katonákkal találkozott, és jelezte nekik, hogy a szemközti ház tetején ellenséges géppuskafészek van. A szovjet katonák az ő instrukciói alapján likvidálták a géppuskást. A katonáktól cserébe két szelet rozskenyeret kapott, amire úgy emlékezett, hogy ez a kenyér volt élete legfenségesebb lakomája.

Háromnegyed évszázad telt el a pesti gettó felszabadítása óta, és ahogy fogynak a túlélők, "ahogy halad az idő, úgy erősödik a kötelességünk, hogy őrizzük az áldozatok emlékét és ellenálljunk a felejtés növekvő nyomásának" - fogalmazott Mester Tamás.

Jákov Hadasz-Handelszman, Izrael budapesti nagykövete arról beszélt: 75 évvel ezelőtt 70 ezer üldözött zsidó élt a budapesti gettó falai között, és több mint 20 ezer zsidó bujkált rettegve szerte a városban. Legtöbbjük számára a Vörös Hadsereg érkezése és a gettó felszabadítása a haláltól való megmenekülést jelentette. Megemlítette, hogy a gettó területén született korábban Herzl Tivadar, a zsidó állam megálmodója, és a gettó felszabadulása után Budapestről is sokan mentek Izraelbe, hogy felépítsék a saját országukat. Azoknak, akik úgy döntöttek, hogy Magyarországon maradnak, szembe kellett nézniük a kommunizmus borzalmaival, mégis sikerült átmenteniük zsidó identitásukat a következő generációknak, így ma újra virágzó zsidó élet van Magyarországon.

De ma sem nyugodhatunk meg, hiszen az "ördög nem alszik" és az antiszemitizmus újra és újra felüti a fejét a világ különböző pontjain. Ezért kell emlékezni, hogy ami Budapesten történt, ne történhessen meg újra

- mondta a nagykövet.

A budapesti "nagy" gettó határait megszabó belügyminiszteri rendelet 1944. november 29-én jelent meg, a Dohány utca, Nagyatádi Szabó (ma Kertész) utca, Király utca, Csányi utca, Rumbach Sebestyén utca, Madách Imre út, Madách Imre tér és Károly körút által határolt területet december 10-én zárták le. 

A gettó 4513 lakásába 40 ezer embert telepítettek a városban elszórt csillagos házakból. Ez a szám gyorsan emelkedett, a következő év elejére elérte a 70-80 ezret. Az összezsúfolt embereknek a Vöröskereszt erőfeszítései ellenére is csak napi 700-800 kalória élelem jutott (a kenyérfejadag 15 deka volt), amikor pedig december végén bezárult a szovjet ostromgyűrű, a helyzet még kritikusabbá vált. A gettóban az egészségügyi viszonyok minősíthetetlenek voltak, az emberek tömegesen haltak meg, decemberben naponta 80-120 halottat vittek ki onnan.

A gettó 1945. január 18-i felszabadulásakor csak a Klauzál téren több mint 3000 temetetlen holttestet találtak.