Családtervezés címén oktatott abortuszellenesség és nőhibáztatás az állami biológiakönyvben

Világosan abortuszellenes az állami 12.-es biológiakönyv, derül ki a momentumos Tölcsér Borbála által megosztott képből:

Az is világos, hogy

Arra viszont, hogy a férfiaknak milyen felelősségük van a fogamzásgátlásban és a nem kívánt terhességekhez vezető szituációkban, nem tér ki a szöveg. Ahogy arról sem olvashatnak a biológiakönyvből tanuló diákok, hogy milyen egészségügyi okokból lehet szükség művi terhességmegszakításra.  

Fontos természetesen a kontextus is, nem véletlen, hogy a közösségi médiában pörgő eredeti képek alatt is többen kérték kommentben, hogy valaki ossza meg azt is, hogy milyen szövegkörnyezetben jelenik meg az abortuszról szóló, lefotózott rész. Mi ezért összeszedtük, hogy miről olvashatnak még a diákok ugyanebben az alfejezetben, íme:

• Érintőlegesen szó van a hőmérőzéses fogamzásgátló módszerről és az úgynevezett naptármódszerről, de egyik módszer alkalmazása és működése sincs kifejtve, ráadásul sem a (vélt) előnyeik, sem a veszélyeik nem jelennek meg a szövegben.
• A gumi óvszerről megtudhatják a diákok, hogy „olcsó, könnyen beszerezhető és szinte százszázalékos biztonságot jelent”, de a tankönyv arra például nem tér ki, hogy milyen szerepe van a kondomnak a szexuális úton terjedő fertőző betegségek megelőzésében.
• A fogamzásgátló tablettákról elolvashatják a végzős gimnazisták, hogy bár a használatuk elterjedt, nem veszélytelenek, ezután következik egy lista a tabletták kockázatairól, anélkül hogy a hormonális fogamzásgátlás más (nem tablettás) formái, illetve esetleges előnyei akárcsak felmerülnének.
• Az alfejezet definiálja a meddőséget, felvázol néhányat a meddőség kiváltó okai közül, és végül a lombikprogram eljárását ismerteti.

Az abortuszról szóló részt azzal vezeti be a könyv szövege, hogy leszögezi: „Hazánkban rendkívül gyakori a terhesség mesterséges műtéti megszakítása”, ezt pedig rögtön egy felkiáltójellel végződő figyelmeztetés követi, amely szerint

Ezt nem is vitatja senki.

Tényleg muszáj az összes gimnazistának ebből a könyvből tanulnia?

A momentumos Tölcsér Borbála posztjában „egyentankönyvnek” nevezi ezt a dr. Lénárd Gábor-féle biológiakönyvet, és számonkéri rajta, hogy nem gondolkodni tanítja a gimnazistákat, hanem megmondja nekik, hogy mit gondoljanak egy olyan, társadalmi szinten is megosztó kérdésben, ahol „minden vitázó félnek az elvi álláspontja érvényesül a pragmatikus gondolatok felett”.

Ennek kapcsán a kommentszekcióban többen kíváncsiak arra, hogy tényleg ez a tankönyv az, amiből minden végzősnek tanulnia kell vagy legalább kellene. 

A rövid válasz erre a késésre az, hogy nem, nem muszáj ebből a könyvből oktatni a biológiát. Bár valóban olyan állami, az OFI által kiadott tankönyvről van szó, amely szerepel a 2019/2020-as hivatalos tankönyvjegyzékben. Választható ugyanakkor az a dr. Molnár Katalin, Mándics Dezső-féle, szintén OFI-s kiadású, úgynevezett „új generációs” tankönyve is.

Amint erre egy olvasónk felhívta a figyelmet, a Molnár-Mándics-féle biológiakönyv sorozat egy évvel korábban, a 11. évfolyamon foglalkozik a családtervezéssel, a fogamzásgátlással és a terhességmegszakítással. Ebben a könyvben A szexualitás című fejezetben szerepelnek ezek a részek a témák, abortuszellenes felhang nélkül.

Fontos ugyanakkor tudni azt is hogy az abortuszról szóló, heves vitákat kiváltó, valóban egyoldalú tananyag egy állami tankönyvben jelent meg azon a tankönyvpiacon, amelyet 2013-tól kezdődően szisztematikusan felzabált az állam. 

Azt nem lehet pontosan tudni, hogy mennyien tanulnak jelenleg a Lénárd-féle biológiakönyvből, amely szerint „etikai szempontból” a nőket a saját testük felett való rendelkezés sem jogosítja fel „egy leendő élet elpusztítására”. Az viszont biztos, hogy az állami tankönyvek egyre kevésbé népszerűek.

Bár a jelenlegi rendszerben az állami iskolák kizárólag az állami Könyvtárellátó Nonprofit Kft. (Kello) kínálatában elérhető könyvekből rendelhetnek hivatalosan, vannak kiskapuk, amik segítségével a tanárok magánkiadók könyveiből is tudnak tanítani. 

A 2015-ben még 74,4 százalékos piaci arányról 2018-ra 68 százalékra esett vissza az állami kiadású tankönyvek rendelési aránya. Ráadásul, ahogy arról az Index is beszámolt, ezekben az uniós pályázati pénzekből összerakott állami tankönyvekben már korábban is annyi hibát találtak a tanárok, hogy ahová mégis megrendelték, ott sem nagyon használják ezeket a könyveket. Tárgyi tévedések és sajtóhibák mellett a legtöbb kritikát a botrányos, nem egyszer propagandával is felérő politikai tartalmak, pontatlanságok és szakmai hibák kapták az OFI-könyvekben.