Ha rákkeltő lehet a titán-dioxid, miért fertőtlenítenek vele a BKV-n?

Nemrég számoltunk be arról, hogy a koronavírus-járvány terjedésének megakadályozása miatt titán-dioxidos higiéniai védőbevonatot kaptak a metrók, és a mozgólépcső-kapaszkodók, valamit a nagy forgalmat bonyolító nagykörúti villamosok is.

A titán-dioxiddal kapcsolatban azonban már az elmúlt években kétségek merültek fel. Az anyagot a WHO és az Európai Vegyianyag-ügynökség (ECHA) is (belélegezve) feltételezett rákkeltő hatásúnak nyilvánította. Ezt követően idén februárban az Európai Bizottság is közzétette döntését, ami a titán-dioxidot 2-es kategóriába tartozó, feltételezhetően rákkeltő anyagként definiálja. Ezért az ezt az anyagot (több mint egy százalékban, por formájában) tartalmazó termékeknek rákkal kapcsolatos figyelmeztetéseket kell tartalmazni címkéjükön.

A titán-dioxid (TiO2) alapjában egy fehérítőszer, ami festékek, műanyagok, tabletták és fogkrémek számos formájában megtalálható, és amelynek globális forgalma évente 13 milliárd dollárra (9,8 milliárd font, 4200 milliárd forint) becsülhető. A figyelmeztetési kötelezettség elsősorban a belélegezhető szprékre, permetekre vonatkozik (festékszórók, pumpás kozmetikumok, napolajak).

De mi van a BKV-járművek fertőtlenítő bevonatával? 

A metró-, a villamos- és a mozgólépcső kapaszkodókra felvitt titán-dioxidos felület nagy igénybevételnek van kitéve, ezért természetszerűleg folyamatosan kopik. A kérdés, hogy a kopással a titán-dioxid nanorészecskék bekerülnek-e a levegőbe és a tüdőnkbe? 

Simon Gergely, a Greenpeace vegyianyag-szakértője szerint a titán-dioxid részecskék belélegezve rákkeltőek lehetnek. A kérdés szerinte is az, hogy a kapaszkodókról úgy kopik-e a bevonat, hogy ezek a részecskék a levegőbe kerülnek-e. Simon Gergely véleménye szerint erre kicsi az esély.

Részletesebb válaszért megkerestük a gyártó Resysten Hungary Kft.-t is az ügyben. Pintér János, a cég fejlesztési igazgatója elmondta, hogy a titán-dioxid bevonat a felülethez kötött és csak nagyon erős fizikai hatásra lehet eltávolítani a felületről. Ilyen például a fűrészelés, vagy a vésés. 

Pintér elmondta, hogy a bevont felületek alkalmankénti tisztítása során az esetlegesen leporlódó szemcsék bekerülnek a tisztító/mosó vízbe, vagyis a takarítással mindig biztosítható a kompakt és tömör felület. Azok a szemcsék pedig, amik így lekophatnak, nem nanorészecskék, mert ezek önálló nanoegységként nem léteznek sem a felületen, sem a levegőben, ugyanis a felvivő kötőanyaggal nagyobb méretű, (mikrométeres) polimer aggregátumokat képeznek. Ezek nem veszélyes anyagok a koncentrációból adódóan, nano alakban pedig semmiképpen nem kerülnek a környezetbe.

Pintér hozzátette, hogy a Resysten Hungary Kft. kérésére a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal laborvizsgálatokat folytatott le különböző anyagmintákon. A vizsgálatoknak az volt a célja, hogy megállapítsák: a titán-dioxid bevonattal kezelt felületek, többek között a környezetbe való visszaoldódás szempontjából megfelelnek-e az előírásoknak. A vizsgálatok eredménye szerint a kezelt felületeken tapasztalható kioldódás mértéke jelentősen a határértéken belül maradt, hasonlóan például az egyes, titán-dioxidot tartalmazó élelmiszerek (pl Orbit rágó, Neocitran) kioldódási mértékéhez.

Vannak, akiknek már nincsenek kérdéseik,
És vannak, akik az Indexet olvassák!
Támogasd te is a független újságírást, hogy ebben a nehéz helyzetben is tovább dolgozhassunk! Kattints ide!