A kórházban koronavírusos lett és meghalt a nagymamám

Több mint egy hónapja – a látogatási tilalom bevezetése óta – gyakorlatilag minden kapcsolata megszakadt nagymamájával, mondta az Indexnek az a Pest megyei nő, akit még április 14-én, kedden azzal hívott fel a Péterfy Kórház Szövetség utcai belgyógyászatának intézményvezetője, hogy idős rokona koronavírustesztje – a látogatási tilalom ellenére – is pozitív lett. Két nappal később, április 16-án pedig már azért telefonáltak neki, hogy

Azt, hogy az idős asszony halálát pontosan mi okozta, a család azóta sem tudja, a halottvizsgálati bizonyítványt még nem kapták meg. „A telefonban nem mondtak semmit. Nem árulták el, hogy a koronavírus miatt halt-e meg, hogy szenvedett-e, hogy kellett-e lélegeztetni” – mondta az Indexnek az idős asszony unokája. A nő április 20-án, hétfőn járt a kórház Szövetség utcai tömbjében, ahol egy ügyintézőnek adhatta le a pénzt, és tőle vehette át rokona iratait, de orvossal akkor sem beszélhetett. Megkapta viszont a zárójelentést, amely szerint hozzátartozója 

Az idős nő állapota viszont nem javult, április 15-én reggel meghalt, és – a zárójelentés szerint – halálához hozzájárulhatott a koronavírus-fertőzés. Unokája az Indexnek azt mondta, hogy többször érezte ellentmondásosnak a kórház tájékoztatását, amit a hivatalos irat most alá is támasztott. A családnak nem említették, hogy idős rokonuk lázas, nem április 16-án, csütörtökön, hanem már egy nappal korábban meghalt, és csak négy nappal ezután, április 19-én került fel arra a listára, ahol a koronavírus-fertőzésben elhunytakat tartják számon.

A 90-es éveiben járó asszonyt tavaly ősz óta kezelték a Péterfy Sándor Utcai Kórház Szövetség utcai III. Krónikus Belgyógyászati Osztályán. Demenciában és Alzheimer-kórban is szenvedett, de március elején – korához és állapotához képest – unokája szerint még jól volt.

Zavart volt, de önjáró. Önállóan ment ki vécére, és felügyelet mellett el tudta látni magát

– mondta az idős nő unokája.

A család hetente háromszor látogatta a dédnagymamát, februártól a szigorúbb látogatási rend bevezetése miatt már csak heti egyszer tudtak találkozni vele, március 8-tól pedig már egyáltalán nem láthatták. Állapotáról eleinte semmilyen információt nem kaptak. „Az orvosok elérhetetlenek, a nővérek leterheltek voltak. Végül csak azért kaptam felvilágosítást az állapotáról, mert elmaradtam a havi ápolási díj befizetésével, és az intézményvezető március végén személyesen hívott fel emiatt” – mondta az unoka.

Akkor mondta, hogy az intézményben több fertőzött van. Azzal nyugtatott, hogy annak ellenére, hogy náluk is megjelent a vírus, a nagymamám nincs rossz állapotban, nincs láza, vannak nála válságosabb állapotban lévő betegek.

Ettől kezdve a nő rendszeresen hívta az intézményvezetőt, hogy rokonáról érdeklődjön. „Amikor az intézményvezető közölte a hírt, hogy meghalt, azt mondta, hogy a nagymamám az utolsó napokban nehezen volt kezelhető, mindenáron haza akart menni.

Az operatív törzs tájékoztatóin arról jellemzően nem számolnak be, hogy az egyes kórházakban hány fertőzöttet kezelnek, és arról sem esik szó, hogy az egyes intézményekben hányan haltak meg a koronavírus miatt. Jelenleg mindössze annyi tudható, hogy összesen 850 koronavírusos beteget ápolnak a kórházakban és 61-en lélegeztetőgépen vannak.

Mivel több olvasónk is állította, hogy a Péterfy Sándor Utcai Kórház Szövetség utcai osztályán az elmúlt napokban többen is meghaltak, kérdéseinkkel kerestük az Emberi Erőforrások Minisztériumát (Emmi) és az operatív törzset is. Utóbbitól semmilyen reakció nem érkezett, a minisztérium Budapest Főváros Kormányhivatala Népegészségügyi Főosztályához irányított, innen négy napja nem kapunk választ. Még április 18-án telefonon elértük a kórház Szövetség utcai telepvezetőjét. Jármai Valéria a kórház igazgatójához irányított, mondván, ő nem nyilatkozhat. Sásdi Antal azt üzente, emailen küldjük el kérdéseinket. Neki és az Állami Egészségügyi Ellátó Központnak (ÁEEK) is elküldtük, de egyik helyről sem válaszoltak.

A család a dédnagymamát egyébként március közepén költöztette volna át egy önkormányzati fenntartású idősotthonba, de a korlátozások miatt erre már nem kerülhetett sor. Átmeneti megoldásként tekintettek a Szövetség utcai osztályra, ahol „a nővérek és ápolók emberfeletti munkát végeztek”, de az osztályon annak ellenére is sokszor kritikus állapotok uralkodtak, hogy ez a család ápolási díjként havonta 120 ezer forintot fizetett a háromágyas szobáért, szigorúan készpénzben. Az összeget pedig még a járvány ideje alatt sem lehetett a Magyar Államkincstár számlájára átutalni, személyesen, a kórház recepcióján egy adminisztrátornak adhatták le.

Borítókép: Ajpek Orsi / Index