Sarolta, Emese
17 °C
32 °C
Index - In English In English Eng

Strasbourg: Kövér László megsértette a sajtószabadságot

DSC 2379
2020.05.26. 10:02 Módosítva: 2020.05.26. 11:25

Az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) ma Strasbourgban egyhangú döntéssel kimondta, hogy az Országgyűlés elnöke megsértette hat magyar újságíró (köztük két indexes) szólásszabadsághoz fűződő jogát, amikor 2016-ban kitiltotta őket a Parlamentből.

Kollégáink, Fábián Tamás és Bakró-Nagy Ferenc 2016. április 25-én, egy hétfői ülésnapon arról kérdezték a Parlamentben a kormánypárti képviselőket, hogy mi a véleményük a friss botrányról: a jegybank alapítványai közpénzmilliárdokat osztogattak a haveri körnek. Pontosan ugyanezt tették a Hvg.hu, a Nol.hu és a 24.hu újságírói is, akik szintén az ügy panaszosai. Az Index kérdezősködésének ez a videó lett az eredménye:

Úgysem arra válaszolok, amit kérdez!

Másnap az Index és a többi lap főszerkesztője levelet kapott az Országgyűlés sajtófőnökétől:

kollégáinkat (ahogy a többi újságírót is) Kövér László határozatlan időre kitiltotta a Parlament épületéből (és a Képviselői Irodaházból),

mert olyan helyiségekben is forgattak (a Déli Társalgóban és a Kupolateremben), ahol nem szabad, és ezzel megsértették a házelnök 2013-as rendelkezését a parlamenti tudósítások rendjéről.

Kollégáink ugyanott próbálták elcsípni a képviselőket, ahol máskor is, ám a miniszterelnök jelenléte miatt aznap a parlamenti sajtóosztály sokkal komolyabban vette a képviselők kérdezését gyakorlatilag lehetetlenné tévő szabályok betartását. Az újságírók utóbb hiába kérvényezték, hogy júniusban tudósíthassanak az Alaptörvény 6. módosításának vitájáról, nem kaptak választ, és csak az őszi ülésszak kezdetekor, 2016. szeptember 12-én léphettek be megint a Parlamentbe.

Az országgyűlési sajtótudósítás sajátos rendjét az mutatja a legjobban, hogy

  • a szabályait Kövér László alkotta,
  • Kövér László bírálta el, hogy azokat valaki megszegte-e,
  • Kövér László döntött a szankcióról, de nem közölte, miért úgy döntött, ahogy,
  • a döntés ellen se Kövér Lászlónál, se bíróságon vagy más fórumon nem lehetett fellebbezni,
  • és persze mivel Kövér kormánypárti politikusként, a kormánypártok szavazataival lett házelnök, nemcsak jogi, de politikai garancia sincs rá, hogy a döntései nem önkényesek.

Hazai jogorvoslati lehetőség híján a hat újságíró a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) segítségével a strasbourgi EJEB-hez fordult. Beadványában, ahonnan az előző felsorolás is származik, a TASZ kifejtette, hogy

az indokolatlanul jogkorlátozó parlamenti sajtószabályzat működtetésével Magyarország megsértette az újságírók szólásszabadságát, a tisztességes eljáráshoz és a hatékony jogorvoslathoz való jogát,

mivel nem dolgozhattak a közügyek megvitatásának legfontosabb helyszínén, a Parlamentben, és az átláthatatlan döntés ellen nem élhettek jogorvoslattal.

Alapvető jogot ugyanis csak úgy lehet korlátozni, ha világos a cél, és a korlátozás módja megfelel a szükségesség-arányosság szigorú mércéjének. Kövér László rendelkezése azonban a TASZ szerint öncélú, mert a sajtó megrendszabályozásán túl (vagyis hogy a képviselőket megkímélje például a fenti videóhoz hasonló esetektől, amikor a média leleplezi a felkészületlenségüket, gyávaságukat) semmi egyebet nem próbál elérni, hisz az újságírók nem sértették sem mások jogait, sem a köz- vagy a nemzetbiztonságot. A házelnök egyedi ügyekben végzett eljárásai pedig, melyekről nem tudni, milyen megfontolások alapján születnek és nincs ellenük apelláta, nélkülözik a szükséges garanciális és kontrollelemeket.

A jogviták kimenetele Strasbourgban nagyban múlik a konkrét eset körülményein. A kormány képviselői azonban elsősorban azt a sommás érvet hozták fel, hogy az újságírók kitiltása azért volt jogszerű, mert nem tartották be a tudósítás szabályait. A szabályozás szükségességét egyebek mellett azzal próbálták alátámasztani, hogy a

parlament folyosóin olykor nemzetbiztonsági jelentőségű, titkosított iratokat is szállítanak, és aki nem megengedett helyen forgat, lefényképezheti azokat.

Felhozták, hogy a kitiltott újságírók

  • akadályozták a parlamenti munkát azzal, hogy politikusokat kérdezgettek,
  • más, a Parlamentben dolgozó emberek munkáját is akadályozták,
  • zaklatták a kormánypárti képviselőket.

Meghökkentő, de

az érveik közt a kitiltott újságírók munkájával kapcsolatos tartalmi kifogások is szerepelnek,

jóllehet ilyesmiről sem Kövér rendelkezésében, sem a kitiltásról szóló tájékoztatóban nincs említés: 

  • nem a parlamenti munkáról kérdezték a képviselőket,
  • nem tájékoztattak kiegyensúlyozottan, mert ellenzéki politikusokat nem próbáltak megállítani,
  • eleve olyan videót akartak forgatni, amelyben a képviselők nem válaszolnak, hogy a kamera elől menekülő politikusok lefilmezésével rossz színben tüntessék fel őket, aláásva a beléjük vetett közbizalmat.

A bíróság nem látta megalapozottnak, hogy az újságírók szenzációhajhászkodni mentek volna a Parlamentbe. Az indoklás szerint a jegybanki alapítványok közpénzköltésének politikai megítélése olyan ügy, amire a közvélemény okkal lehet kíváncsi. Ugyanakkor egyetértettek azzal, hogy a házelnöki rendelkezés a parlamenti munka háborítatlanságát szolgálja, és mivel azt az újságírók tudatosan megszegték, számolhattak azzal, hogy ezért szankció jár.

A bíróság azért adott mégis a panaszosoknak igazat, mert határozatlan időre szóló kitiltásuk nem állt arányban a tettükkel, és nélkülözte az eljárási garanciákat:

  • a döntés meghozatalába a házelnök nem vonta be őket,
  • nem kellett mérlegelnie, hogy az újságírók fontos ügy érdekében sértették-e meg a rendelkezését,
  • sem azt, hogy a kirótt szankciónak mik lehetnek a következményei,
  • és hiányoztak a jogorvoslati fórumok, ahol az újságírók is kifejthették volna az érveiket.

A bíróság tehát megállapította, hogy az újságírók kitiltása sértette az Európai Emberi Jogi Egyezmény 10., a véleménynyilvánítás szabadságáról szóló cikkét.

Mivel az indoklásban az EJEB az eljárás átláthatatlanságára és a jogorvoslat hiányára is hivatkozott, nem látták szükségesnek külön is vizsgálni az egyezmény a 6. és a 13. cikkének sérelmét.

Az államnak a per költségeiért 4574 eurót (1,6 millió forintot) kell fizetnie a panaszosoknak. A döntés ellen a bíróság Nagykamarájához lehet fellebbezni.

 A precedensjog alapján működő strasbourgi bíróság döntése azt jelenti, hogy mostantól minden, a Parlamentből hasonló indokkal kitiltott újságíró sikerrel perelhetné Magyarországot. Dojcsák Dalma, a TASZ jogásza az Indexnek azt mondta, hogy a bíróság döntése önmagában nem szünteti meg az újságírók kitiltásának gyakorlatát, de

a rendszerből az következik, hogy orvosolni kell a kitiltásra lehetőséget adó szabályozást, és az ítélet végrehajtásának része lesz a gyakorlat megváltoztatása.

A helyzetet némileg bonyolítja, hogy a konkrét kitiltási ügy óta, amely alapján az ítélet született, a szabályozás  több ponton is megváltozott. Tavaly októberben ugyanis Kövér László új házelnöki rendelkezést adott ki, amelynek látványos következménye lett például a kordonok felállítása, illetve az, hogy a parlamenti plenáris ülés folyosóján kamera nélkül sem tartózkodhatnak újságírók, vagyis fizikailag sem juthatnak a képviselők közelébe.

Az új rendelkezésben azonban megjelent több olyan jogintézmény, melynek hiányát a mostani beadvány kifogásolta: így például tavaly ősz óta már egyértelműbb, hogy mennyi időre szólhat a kitiltás, kiket érinthet pontosan, és sajátos jogorvoslati rendszert is bevezetett az új szabályozás (a sajtófőnök kitiltó rendelkezése ellen a házelnöknél lehet fellebbezni). Vagyis a magyar állam lényegében mutogathat arra, hogy a korábbi szabályozáshoz képest történt elmozdulás.

2011 óta 17 esetben tiltottak ki a Parlamentből újságírókat vagy éppen teljes szerkesztőségeket – főként azért, mert nem engedélyezett helyen zajlott forgatás. Az érintett újságírók és szerkesztők többször kifogásolták a gyakorlatot, de a magyar bíróságoknak és az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre vizsgálni ezeket az ügyeket.

(Borítókép: Sajtósok a Parlament folyosóján 2014-ben. Fotó: Bődey János/Index)