Ha Jack megharagszik, azt senki nem köszöni meg

Eléggé meglepődött K., amikor négy évvel ezelőtt egy kellemes tavaszi hétvégén beugrott az újlipótvárosi munkahelyére, mert valami el akart hozni onnan. Egy szekrényméretű fickó éppen fúróval próbálta kinyitni az iroda ajtaját. K. meglepődött, mert ismerte a nagydarab pasast, a cég tulajdonosának egyik sameszát. "Segíthetek? Van kulcsom!" - javasolta neki, de aztán rájött, hogy itt valami nem stimmel. "Baj van" - hívta fel K. a kollégáit, akik hamarosan az irodában már a tulajdonos másik megbízható emberével, L. Jack ügyvéddel egyezkedtek. 

A cég tulajdonosa, J. Tibor különös módját választotta annak, hogy megszabaduljon az akkor már nagyon jól működő, milliárdos forgalmat bonyolító társaságnak dolgozó emberektől. A Hollán Ernő utca környékén található irodában ekkoriban hatan-heten dolgoztak. Akadt köztük, aki a nemzetközi hírleveleket készítette, valaki az új termékek dizájnját találta ki, más a termékeket, tárgyakat fotózta és így tovább. Több mint negyven projekt futott egyszerre, látszólag minden sínen volt. L. Jack ügyvéd eredeti terve az lehetett, hogy kizáratja az ott dolgozókat, akik így a saját tulajdonukban lévő számítógépeiknek is búcsút mondhattak volna, végül legalább azt visszakapták.

A jelenet végén még a szekrényméretű samesz is csak csóválta a fejét, hogy hogyan lehet így kiszúrni az emberekkel. Bár a nem mindennapi kirúgást Jack hajtotta végre, a dolgozók tudták, hogy az ügyvéd tényleg csak végrehajtó és valójában a tulaj, Tibor akar megszabadulni tőlük. A tulajdonost ekkor már rég nem érték el a munkavállalók telefonon, csak e-mailben küldtek neki naponta jelentéseket, és amúgy is, mindig mindent Jack intézett. A kopasz ügyvéd éneklő, idegesítően kedves hangon, mégis vérfagyasztóan gátlástalanul tudott elintézni ehhez hasonló dolgokat. Ő ekkora már Tibor bizalmasának, jobbkezének számított.

A messziről jött ember

Pedig Tibor nem volt mindig ilyen - állítják azok, akik még a kétezres évekből ismerték. Bár szereti magát feltalálóként feltüntetni, ismerősei és azok szerint, akik az ügyeit közelről ismerik, erős túlzás a klasszikus értelemben vett feltalálóként tekinteni rá. "Másfél éven keresztül háromnaponta voltak új ötletei" - emlékezett rá egy ismerőse, aki a kétezres évek közepén találkozott vele rendszeresen. Ő olyan üzletembernek jellemezte Tibort, aki mások "találmányaiban" látta meg a lehetőségeket, a vevőkört és azt, hogyan lehetne azokat értékesíteni. 

Kínai őssejtmaszk, nanorostos béltisztítók, vízlágyítás, lábvíz, ami kiszívja a mérget a testedből"

- sorolta egy másik ismerőse, milyen termékekkel kereskedett az üzletember, aki mindig ugyanolyan hangszínen, kissé motyogósan beszélt az éppen aktuális portékájáról. "Jófej, kedves ember volt. Ha megkért egy munkára és megcsináltam, mindig korrektül kifizetett" - mesélte róla egy ismerőse, aki sokáig dolgozott neki.

Az üzletember remek kapcsolatot alakított ki olyanokkal, akik valóban feltaláltak valamit, ő pedig egy kreatív stábbal terméket csinált belőle: dizájnt, hihető szöveget, egyszóval eladhatóvá tette az árut, ehhez értett. 

És hogy miért lényeges ez a történet szempontjából?

Azért, mert Tibor pontosan tudta, mennyit is érnek valójában ezek a termékek, vagy éppen mi igaz azokból a csodás gyógyulásokból, amikkel egy-egy leírásban találkozhattak a vevők mondjuk egy vidéki termékbemutatón. És miután ezek a kozmetikai termékek a fogyasztóvédelmi hatóságok vagy éppen a versenyhivatal számára is figyelemreméltóak lehetnek, Tibor igyekezett radar alatt maradni és nem bajba kerülni az idővel sok pénzt hozó termékei miatt. Mert bár a 2008-as válság után kissé elült az üzlet, 2013-2014 környékén nagyon beindult annak a bonyolult multilevel marketinges rendszernek köszönhetően, amelyre építette azt. Egymást érték a vidéki termékbemutatók, a közösségépítő akciók. 

Híre ment a csodának

A gyógyulást ígérő szerek híre szájról szájra terjedt, a feltaláló Tibort sokan felkeresték, akik ezekben a termékekben látták a megoldást. A céget közelről ismerő forrásaink szerint ezután még jobban felpörgött a bolt, megesett, hogy havi egymillió eurós forgalmat bonyolított. De ez már azért alakult így, mert időközben az MLM-rendszer az interneten bonyolódott, jutalékos rendszerben. Abban, hogy MLM-rendszerben értékesítsen, Tibornak egy P. Mihály nevű figura segített, akit a multilevel-marketing egyik gurujának tartanak. P. Mihály volt az, aki Tibor termékei alá a rendszert adta. 

Így aztán Tibor a termékeket hamarosan már a nemzetközi piacra adta el, különösen erős eladásokat produkált Németországban. Több terméke volt, a vezértermék egy égési sérülések elleni spray, ki tudja milyen hatóanyaggal. 

Egy ismertetőben úgy írtak Tiborról, hogy "feltalált egy nano méretű hordozót (10 a mínusz kilencediken méret, ez akkora, mint a DNS spirál két foka közötti távolság) aminek a tartószerkezetébe több mint 100 növény komplex energia lenyomatát tudja beletenni".

A termékismertető pedig így szólt: "A sejtek tudják, hogy mire van szükségük, ebből a svédasztalból leveszik, amire szükségük van, és elkezdenek jobban működni. Nem kell túldozionálni a testet, és nem terheli szintetikus anyagokkal. Ezenfelül oda kerül, ahol szükség van rá, mivel spray formátumú, és oda fújható, ahol baj van. Nem kell átküzdeni magát a tápcsatornán és a véráramon. A testben lévő szabadgyököket használja hajtómotorként, és nagyon gyorsan áthatol a testen. Karra fújva 30 másodperc és egy perc közötti idő alatt jut el a csontvelőig."

Jack a nevem

2013-2014 környékén jelent meg a színen Jack, az ügyvéd. A megoldó-és végrehajtóember. Jack egy magyar ügyvéd, ez a valódi keresztneve. "Édesded, de nagyon rámenős, maffiózó habitusú fószer" - valaki így jellemezte az ügyvédet, aki idővel Tibor bizalmasa lett. Jack vitte a cégnél az ügyvédi feladatokat. Bőven akadt munka, mivel idővel legalább egy tucatnyi offshore cég épült a milliárdossá váló biznisz köré, de Tiborhoz legalább hét, Magyarországon is bejegyzett kft. volt köthető. Az üzletember MLM-birodalma nagyjából évi 7 milliárd forintnyi forgalmat bonyolított, volt olyan év, hogy ennél többet is. Igaz, a termékeket nem adták olcsón, az 50 ml-es "bőrregeneráló, kondicionáló, frissítő" spray-ért 10 ezer forintot, a 200 ml-es samponért hétezret is elkértek.

"Tibor észrevette, hogy túl sok az intelligens ember körülötte, ezért dobathatta ki Jackkel a neki dolgozókat 2016 tavaszán" - vélekedett az egyik érintett az Indexnek. Példának hozta fel, hogy egy idő után a dolgozók átlátták a szélhámosságot és volt olyan, Tibor érdekeltségébe tartozó cégvezető, aki annyira nem tisztelte már a "feltalálót", hogy mások előtt röhögve beszélt róla. Mielőtt kirúgta a kreatívok többségét, a logisztikai, pénzügyi, kereskedelmi részleg legjavát is elbocsátotta. 

Az elbocsátásoknak azonban áruk volt: a nagy titkok kitudódtak. Nem sokkal azután, hogy 2016 tavaszán Tibor - Jack segítségével - megvált a nekik dolgozók nagy részétől (ez volt az a bizonyos irodai incidens, amiről a cikk elején írtam), az akkor még független Figyelő hetilapban megjelent egy cikk a feltaláló üzleti birodalmáról. A Figyelő utánajárt, és kiderült: a szabadalmi hivatal adatbázisában van ugyan egy antiguai lakcímmel bejelentett védjegyoltalom, de az csak a Tibor cége által forgalmazott terméket és annak logóját védi, a termék tulajdonságait nem.

A lap újságírója észrevette azt is, hogy 2015-ben valóban beadtak egy szabadalmi igényt, de ezt sem a csodasprayre vagy krémre, hanem egy szerves molekulák spektrumának a mérésére szolgáló berendezésre, amely ideiglenes oltalom alatt áll. "Érdekesség, hogy a feltaláló ezt már egy zalaegerszegi címről adta be, ami sem a védjegynél, sem a cégnyilvántartásban nem szerepel" - írta akkor a lap, ami annyiban volt figyelemreméltó, hogy Tibor (legalábbis ekkoriban) egy gyenesdiási birtokon élt a feleségével. Úgy tudjuk, hogy az üzletember Gyenesdiáson több telket is megvásárolt, majd összevont, ezeket az ingatlanügyeit is Jack intézte. 

A Figyelő még 2016-ban megpróbált utánajárni a magát következetesen feltalálóként aposztrofáló Tibor szakmai pályafutásának is, de a férfi múltjáról mindössze annyit tudtak meg, hogy Veszprémben 1988-ban és 1991-ben vegyipari mérnöki diplomákat szerzett. Tudományos munkáknak, publikációknak online nem leltek a nyomaira. 

Ennél is fontosabb, hogy noha a termékeket hivatalosan kozmetikumként árulták, ám az internet csodás gyógyulást ígérő beszámolókkal, anyagokkal volt tele. Ez a Gazdasági Versenyhivatalnak is feltűnt, akik emiatt 50 millió forintra büntették az angol és a magyar forgalmazó céget, de a Figyelő akkori cikke szerint egyik társaság sem fizetett akkor, ráadásul a brit cég kényszertörlés alatt állt. (Mint megtudtuk, a bírságot később kifizették.) Sőt, az újság akkor arról is írt, hogy 2015 januárjától a NAV Közép-magyarországi Bűnügyi Igazgatósága költségvetési csalás miatt nyomozott, de gyanúsítottja nem volt az ügynek. Érthető tehát, hogy Tibor okkal tartott a hatóságoktól, és így már érthető, miért juthatott el ez a történet egészen addig, hogy Jacket és társait a TEK emberei vitték el egy nagyszabású akcióban. 

A bosszú

"Ha Jack megharagszik, azt senki sem köszöni meg" - mondta az ügyvédről egy ismerőse, aki szerint valójában kódolva volt, hogy idővel Tibor és a jobbkeze is összerúgta a port. Jack ráadásul a nyomozók gyanúja szerint zsarolni is kezdte kenyéradóját, hiszen pontosan átlátta, hogyan működik a rendszer, ami az üzletembert milliárdossá tette. Azt is megtudtuk, hogy Jack még Tiborral együtt dolgozott, amikor az üzletember szakított azzal a P. Mihállyal, aki az MLM-rendszer kiépítésében segítette és aki - hasonlóan Jackhez - ismerte a "feltaláló" üzleti titkait. Miután Jack és Tibor útjai különváltak, az ügyvéd összeállt P. Mihállyal és a multilevel-marketing piacon próbáltak érvényesülni - ahogy Tibor, ők is csodakozmetikumokat kezdtek el árulni. 

Hogy aztán mindeközben mi zajlott le Jack és Tibor között, az részben a főügyészség közleményéből rekonstruálható. Eszerint

Bár az ügyészségi közleményben nincsen benne, hogy mindez mikor történt, de az előzmények ismeretében ez valamikor 2015 környékén történhetett, hiszen akkor valóban folyt egy NAV-os nyomozás, ami érintette Tibor bizniszét, de gyanúsítottja nem volt. 

Az ügyészségi közlemény arra utal, hogy mindazt, ami utána történt, már valójában Jack, nem pedig Tibor irányította. Az ügyvéd hozott létre különféle cégeket, ahová saját (és nem Tibor) bizalmi embereit ültette és így legalább százezer eurót lopott el a főnökétől. De ha hinni lehet a nyomozóknak, akkor nem ez a százezer euró volt a lényeg, hanem az a több százmillió forint értékű vagyonelem (gyémánt, készpénz, ingatlan), amit 2017 után nyúlt le Jack egykori gazdájától, akit - miután összevesztek - megzsarolt, vélhetően azokkal az "üzleti" titkokkal, amivel a "feltalálónak" ártani tudott volna. De hogy pontosan mivel, nem tudni, mivel Tibor cégei tisztának tűnnek, rendezettek.

Az ügyészség nem nevezte meg, de Tibor megkopasztásában Jack társa volt egy olyan személy is, aki először semleges közvetítőként jelent meg kettejük között, majd azt mondta az üzletembernek: ha nem működik együtt, "indul a vendetta". Nem tudtuk kideríteni, ki lehet ez a közvetítő, azt viszont igen, hogy egy alvilági körökben is ismert magyar gyémántkereskedő, aki Tiborral is jóban volt, közvetített a felek között, a leírás tehát illik rá. Rajta kívül egy, a cégcsoportnak dolgozó informatikus is összejátszott Jackkel és megzsarolta Tibort: ő 100 ezer eurót kért, hogy visszaadja neki az érzékeny adatokat.

Most mindhárman gyanúsítottak,  a Fővárosi Nyomozó Ügyészség gyanúsítottként hallgatták ki Jacket – többek között – csalás, zsarolás, ügyvédi visszaélés bűntette miatt, míg két társát zsarolás bűntette miatt. 

És hogy mi van most Tiborral? A koronavírusjárvány kirobbanása után a feltaláló megint hallatott magáról. Egy biotechnológiai kutatóintézet tulajdonosaként nyilatkozott egy lapnak kutatóként. A koronavírusról.