30 éve olvassák a Fidesz fejére, hogy kivonult a trianoni megemlékezésről, csak a sztori másik felét nem említi senki

Trianon évfordulója körül rendszeresen felbukkan a sajtóban, az ellenzéki politikusok szónoklataiban és az ellenzéki tematikájú Facebook-posztokban, hogy a Fidesz 1990-ben bezzeg még kivonult a parlamentből az évfordulós megemlékezésről. Ez valóban így is van, a június 4-i ülésnap azzal indult, hogy Szabad György MDF-es levezető elnök az üléskezdési formalitások után azt mondta:

több oldalról fordultak hozzám képviselőtársaim, hogy a mai napon emlékezzünk meg a számunkra oly tragikus trianoni béke 70. évfordulójáról egyperces néma felállással. Kérem képviselőtársaimat, álljunk fel!

A jegyzőkönyv ezután úgy folytatódik, hogy

Eddig szokták idézni általában a történetet, pedig nem sokkal később az akkor még fideszes Fodor Gábor napirend előtti felszólalási lehetőséget kért, és azt mondta, a frakció megbízásából el akarja magyarázni, miért vonultak ki, vagy ahogy ő fogalmazott, miért "volt kénytelen" kivonulni a Fidesz.

Nem a téma iránt akartuk kifejezni ellenérzésünket, hanem a módszer iránt. Ugyanis tudnunk kell, hogy a most szabadon választott Országgyűlés tanulja a parlamentáris demokrácia szabályait. Itt különböző pártok ülnek, amelyek között helyenként bizony nagyon keskeny pallón mozog az egyensúly, amely megköttetik és amelyben egyetértenek a különböző politikai erők. Tudnunk kell azt is, hogy ez egy nagyon fontos kérdés, hiszen hetven év óta az ország számára tragédiát jelentett az 1920-ban kötött szerződés. Erről a dologról azonban, hogy ma ez történjen, nem volt előzetes megállapodás: nem volt szó róla a házbizottságban, nem tudtak róla a különböző frakciók tagjai, nem tudtak róla a frakcióvezetők. Így nem nyílott lehetőség arra, hogy az Elnök Úr által feltett javaslattal kapcsolatban mindenki kifejtse az álláspontját, illetve akinek differenciáltabb vagy más jellegű véleménye van az ügyben, az megjelenítse. Úgy gondoljuk, hogy az ilyen jellegű módszerek elnyomják a különböző véleményeket. Szeretnénk kérni az Elnök Urat, hogy ha legközelebb ilyen típusú javaslatot tesz, előtte mindenképpen valami parlamenti konszenzuson nyugodjon ez, tudjanak róla a különböző frakciók tagjai. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)

Mindehhez érdemes hozzátenni, hogy olyan óriási törés már csak azért sem lehetett a Fidesz és a többi párt között akkoriban, mert három nappal azelőtt a parlamenti pártok közös nyilatkozatot adtak ki a trianoni évfordulóról, ezt aláírta a Fidesz is (szöveg az alábbi lenyíló keretesben).

Szabad György is ezzel kezdte a válaszát Fodor Gábornak, azt mondta, "hadd jelezzem, hogy ennek a történelmi megemlékezésnek a kérdéskörében hat parlamenti pártunk közös nyilatkozatot tett közzé". Aztán azzal folytatta, hogy "egyesek a különböző oldalakról megkeresték az elnököt egy néma gesztus megtételének érdekében. Az elnök saját felelősségére lehetőséget nyitott arra, hogy ez valósággá váljék mai ülésünk kezdetén."

- mondta Szabad György.

A kivonulásról az MTI aztán külön meg is kérdezte Fodort, aki nagyjából ugyanazt elmondta a hírügynökségnek, mint a felszólalásában. 

Úgy gondoltuk, hogy az ilyen aggasztó precedensteremtést mindenképpen szóvá kellett tennünk. A hozzászólásomban is elmondtam, hogy nem maga a téma ellen volt a fideszeseknek kifogásuk, hiszen a trianoni döntés egy olyan, valóban tragikus esemény, amivel valamit tényleg kezdenünk kell. Ám azt is mindannyian tudjuk, hogy a Parlamentben különböző pártok, politikai szervezetek ülnek. Alapvető nézeteik ebben a kérdésben nyilván megegyeznek, s mindannyian szörnyűnek találják ezt a békeszerződést. Ugyanakkor részletkérdésekben nyilvánvalóan lehetnek különbségek álláspontjukban. A kérdés feltevésének formája az Országgyűlésben viszont gyakorlatilag azt eredményezte, hogy egy valakinek, jelen esetben az Országgyűlés megbízott elnökének az akarata érvényesült, függetlenül attól, mit gondolnak a különböző politikai erők Trianonról. Elképzelhető ugyanis, hogy differenciáltabban gondolkodnak a témáról, másképpen kívánják kifejezni akaratukat és szándékukat. Szabad György azonban - immáron többedszer - ráerőltette akaratát az Országgyűlésre azzal, ahogyan a javaslatot beterjesztette. A Fidesz-frakció tulajdonképpen ez ellen az aggasztó jelenség ellen kívánt tiltakozni a kivonulással.

Fodor hozzátette ugyanakkor, hogy ő a témát sem nevezné azért teljesen mellékesnek. "Véleményem szerint ugyanis Trianon esetében olyan kényes kérdésről van szó, amiről nem lehet elhamarkodottan, egyik pillanatról a másikra olyan típusú demonstratív döntést hozni, amilyet az Országgyűlés hétfőn hozott". 

Aznap Magyar Bálint SZDSZ-es képviselő is nyilatkozott a témában az MTI-nek, és nagyjából ő is így látta a dolgot. Ő benn volt az ülésteremben, de ülve maradt. Úgy fogalmazott, "Szabad Györgynek nincsen joga - mint az üléseket levezető elnöknek - ilyen indítványokat tenni és olyan kényszerhelyzetbe hozni a képviselőket, hogy minden előzetes megállapodás, minden előzetes tárgyalás nélkül belekényszerítse őket egy ilyen vagy-vagy jellegű állásfoglalásba. Én egyszerűen elképzelhetetlennek tartom azt, hogy ilyen puccsszerűen, ilyen nyomást lehessen gyakorolni a képviselőkre. Ezért nem is voltam hajlandó egyáltalán ebben a ceremóniában részt venni."

Emellett ő is megemlítette a hatpárti nyilatkoztatot. Az szerinte "egy kiegyensúlyozott tartalmi állásfoglalást jelentett, szemben egy ilyen demonstratív, mondhatnám fenyegető jellegű fellépéssel".

(Borítókép: Fodor Gábor az Országgyűlés ülésén 1990-ben - fotó: Szalay Zoltán / Fortepan)