Rátérdelhet-e a magyar rendőr az ember nyakára?

George Floyd halálát az okozhatta, hogy a vele szemben intézkedő rendőr, Derek Chauvin nyolc percen keresztül térdelt a nyakán. Floyd hiába könyörgött azért, hogy hagyja abba, mert nem kap levegőt, Chauvin csak térdelt rajta, mígnem Floyd meghalt.

Mindez az Egyesült Államokban történt. De felmerülhet a kérdés: vajon jogában áll-e egy magyar rendőrnek rátérdelni valakinek a nyakára? Ennek jártunk utána.

Nézzük meg ezt a kérdést kicsit alaposabban!

Magyarországon, a rendőrségi törvényben meghatározott feltételek megléte esetén, a rendőr alkalmazhat erőszakot az intézkedés során. Ugyanakkor kötelessége az arányosság elve alapján fellépni, tehát nem okozhat olyan hátrányt, ami nem arányos az intézkedés céljával. Ha például lehetősége van egy rendőrnek arra, hogy erőszak alkalmazása nélkül intézkedjen, akkor nincs választási lehetősége: erőszak, kényszerintézkedés nélkül kell fellépnie. Így tehát eleve törvénysértő egy olyan intézkedés, amikor az intézkedés alá vont ember nem tanúsít ellenállást, a rendőr mégis rátérdel a nyakára – ahogy ez történt Floyd esetében is. 

Más a helyzet akkor, ha valaki ellenállást tanúsít, ellenszegül, vagy számítani lehet arra, hogy az intézkedés közben magában vagy másban kárt tesz, esetleg megszökik. Ilyenkor a rendőrnek nincs más választása, erőszakhoz kell folyamodnia. Amikor például a rendőrség elfogóemberei meglepetésszerűen rátörik egy veszélyes bűnözőre az ajtót, és lerohanják, akkor erőszakot alkalmaznak, noha egyáltalán nem biztos, hogy a bűnöző ellenszegülne.

De számítani lehet rá (például egy olyan bűnöző esetén, akinél fegyver lehet), ezért a rendőröknek biztosra kell menniük. Ellenkező esetben tragédiába torkollhat az intézkedés, ahogy az történt a bőnyi esetben, amikor az ismert szélsőséges militarista Győrkös Istvánt nem kommandósok rohanták le, hanem civil nyomozók intézkedtek vele jóhiszeműen. A történet vége ismert: egy rendőr meghalt.

Sokan megmosolyogják azokat az akciókat, amikor egy hadseregnyi "kommandós" rohan le egy bűnözőt, mondván, hogy ez felesleges felhajtás. Pedig valójában csak a biztonságot szolgálja. Ha nem lenne megkérdőjelezhetetlen a túlerő, akkor fennállna a veszélye, hogy a bűnöző ellenszegül. Márpedig ha egy veszélyes bűnözőnek nincs veszítenivalója, akkor bármire képes lehet, akár az öngyilkosságra is, ezt pedig el kell kerülni.

Érdemes például megnézni ezt a videót, ami Portik Tamás 2012-es elfogását mutatja be. Látványos a rendőri (TEK-es) jelenlét, de ha belegondolunk, hogy Portik a börtönben azóta már öngyilkos akart lenni, és eleve nagyon súlyos gyilkosságokkal gyanúsították (és aztán ítélték el), érthető, miért küldtek rá egy „hadsereget”. De az is látható a videóból, hogy nem a megalázása és a megkínzása volt a cél, hanem az ártalmatlanná tétele: 

   

Az alábbi videóban pedig a NAV „kommandósai” fognak el bűnözőket. Ezeknél az eseteknél is látszik, hogy alkalmaznak ugyan erőszakot, de csak azért, hogy ártalmatlanná tegyék a célszemélyeket.

A rendőri erőszak (testi kényszer) célja tehát, hogy az önkárosítást, a támadást vagy a szökést megakadályozza, az ellenszegülést megtörje.

Az más kérdés, hogy az elfogóemberek jellemzően nem a nyakra, hanem az ember hátára, a lapockája alá térdelnek néhány másodpercig (és nem percekig). Így az illető rövid időre nem kap levegőt, nem lesz ereje ellenállni, azaz meg lehet bilincselni. A cél tehát nem lehet a kínzás (azt a törvény eleve tiltja), kizárólag az, hogy harcképtelenné, ártalmatlanná tegyék az embert. A gyakorlatban tehát ez néhány másodperc, majd amikor bilincs kerül a kézre, az illetőt például felültetik, falhoz állítják, beültetik egy rendőrautóba, a lényeg, hogy olyan helyzetet teremtenek, hogy ne jelentsen veszélyt se másra, se magára nézve. 

Azt tehát nem teheti meg egy rendőr, hogy amint lehetősége lenne például bilincset tenni az illető kezére, ő inkább térdel a nyakán, vagy megbilincseli ugyan, de tovább térdel a nyakán, esetleg más módon kínozza az embert. Egy ilyen intézkedéskor a rendőr nem lehet kegyetlen, embertelen, és nem is alázhatja meg azt, akivel szemben intézkedik. Eleve csak akkor lehet megbilincselni is valakit, ha fennáll a veszélye, hogy az illető elszökne, vagy magában, esetleg másban kárt tenne, netán ellenszegül. 

Az persze, hogy mit mond a törvény, és mi történik a való életben, két különböző dolog. A Helsinki Bizottság honlapján például több konkrét eset van, amikor rendőrök bántalmaztak valakit, de az ritkának számít, hogy valaki bele is hal a bántalmazásba.

Ám nem példa nélküli: 2013 áprilisában két izsáki rendőr egy lopás gyanúja miatt bevitt erdélyi magyar férfit bilincselt meg. Bevitték az őrsre, ahol bezárt ajtó mögött két órán át vallatták, verték. A férfinak több ütés érte a mellkasát. A székkel is felborult, de ezután is ütötték és gumibotozták. Később rosszul lett, majd elvesztette eszméletét. Megpróbálták újraéleszteni, és mentőt is hívtak hozzá, de ez már nem járt sikerrel. A férfi többek között tüdőzúzódást, szegycsonttörést és sorozatos bordatöréseket szenvedett, halálát zsírembólia okozta. A két rendőrt végül minősített emberölés helyett halált okozó testi sértés miatt marasztalták el, egyikük 12, a másikuk 10 évet kapott jogerősen.

(Borítókép: Rendőrök a Parlament előtt 2018. december 12-én a túlóratörvény elleni tüntetésen. Fotó: Huszti István / Index)