Átgondolatlanul akarták megmenteni, életveszélyes sérülés lett a vége

Életveszélyes sérülésekkel szállították kórházba azt a siklóernyőst, aki, miután sértetlenül landolt egy magas fa tetején, a később a segítségére érkező MI-8-as honvédségi mentőhelikopter rotorszele miatt 15-20 méter magasról lezuhant.

A tragédia előtt volt, aki jelezte a tűzoltóknak, nagyon kockázatos egy ilyen hatalmas géppel belekezdeni a mentésbe, a lehető legjobb, ilyen helyzetekben kipróbált segítség is úton volt, és kényszerítő körülmény sem volt a gyors mentésre, ám a hasonló mentési helyzetek ismerői szerint eleve rosszul végiggondolt helikopteres akciót mégsem sikerült megakadályozni.

Pedig volt már hasonló veszélyhelyzet, amikor kiderült: az MI-8-asok ilyen érzékeny beavatkozásra nem valók.

Amikor meghallottam, hogy jön a MI-8, mondtam, itt sajnos ránk is szükség lehet, bár nem vagyok egy vészmadár típus

– mondta az Indexnek Molnár Péter. A balatonfüredi légimentő bázisról a helyszínre rendelt légi mentő orvos szerint a riasztási láncba bele volt kódolva egy ilyen tragédia – az ezt megerősítő hasonló esetre még később visszatérünk.

O. Zs. hétfőn Vértesszőlős közelében repült, amikor a siklóernyője becsukódott, majd a csukott szárnyvég a szemtanúk szerint befűződött a zsinórok közé, így végül a mentőernyőt is használva, a fákon tudott csak landolni. „Én felette repültem, rádiózott nekem, hogy menjek tovább, ő rendben van, majd hívja valamelyik fáról mentős embert, aki leszedi” – mondta a férfi sporttársa.

Illés Viktor részletes posztjában leírta, hogy nem volt veszélyhelyzet, a fára szállás szerinte igazán balesetnek sem tekinthető, ha a siklóernyős nem sérül meg. „A két ernyő fennakadt a 20-25 méter magas fákon. Behúzta magát az egyik fához, rögzítette a beülőjét mielőtt kiszállt, és lemászott egy Y ágba, kb 15-20 méter magasan. Nem tudott lejjebb jönni, nagyon csenevészek voltak lejjebb az ágak”.

Illés leszállt a közelben, telefonon is kapcsolatban maradt O.-val, amikor a helyszínen megjelent egy rendőr, akihez a 112-n keresztül jutott el a riasztás arról, hogy baleset történt. A riasztás nyomán kiérkeztek a tűzoltók, és egy magas fokozatú mentőegység autóval, mellette pedig Molnár Péter a balatonfüredi mentőegységgel. Az üresen több mint 7 tonnás, 3900 lóerős MI-8-hoz képest az EC-135 a maga alig 1,4 tonnájával és 848 lóerejével egy szúnyog. Elvileg alkalmas fáról mentésre is, a gyakorlatban azonban hiányzik hozzá itthon az a kiképzés és a technika, amely alapján csörlőzéssel egy ilyen manőver végrehajtható, bár a magyarországi terepviszonyok mellett erre a gyakorlatban ritkán lenne szükség. Nem is ezért hívták ki, hanem, arra, hogy szállítsa a sérültet. Igaz, a riasztás után kiderült, hogy sérült nem volt – legalábbis akkor még nem.)

O. ugyan jelezte, hogy jól van, és a gyakorlatban ilyen esetekre bevont segítség is úton van, amely pár óra múlva leszedi őt, a tűzoltók révén képbe került Katasztrófavédelem azonban már értesítette a Honvédelem Légi-kutató Mentőszolgálatát, amely Pápáról el is indult az MI-8-assal.

A fára szállásnál rutinszerűen, bár nem feltétlenül helyesen, légi mentő és sajnos a HM légi-kutatómentő szolgálati is ki szokott menni.

Tudomásom szerint ebben a szolgálatvezető főorvosnak nincs döntési lehetősége, siklóernyős eseménynél kötelessége az értesítés beérkezése után hozzájuk fordulni” – mondta Molnár.

A honvédségi helikopter először nem kezdett a mentésbe, hanem a tűzoltókat vitte fel a hegyre, ami kétségtelenül meggyorsította feljutásukat, bár autóval 500 méterre megközelíthető volt – ahogyan a mentőautó is feljutott ilyen közelségbe az akkor még sértetlen, fán függő férfihoz.

Hiába volt tudható, hogy O. nem sérült és biztonságosan rögzítve ül a fán, így nem sürgető a beavatkozás, az MI-8-as mégis fölé repült, egy nagyjából 15 méteres kötelet lógatva a fák közé.

De ha nem lett volna rotorszél, sem világos, mi volt a honvédségi mentők elgondolása:

• a pilóta nem tudott kommunikálni O.-val, így – ha láthatta egyáltalán a lombok között – nem tudhatta, sikerült-e – és eszközök híján hogyan – biztonságosan rögzítenie magát a belógatott kötélhez. Ilyen esetben egy képzett alpinista mentőre lett volna szükség a kötél végén, hogy segítsen a bajba jutotton.
• Ha mindez sikerült volna, sem világos, hogyan húzta volna ki a helikopter az ágak fakoronán lévő sikló- és mentőernyő, valamint annak számtalan zsinórja között a férfit.

miután a mentőhelikopternek még megmutatta, hol tud leszállni.

Életveszélyes sérült, vérző fejű mentőtiszt

„Amikor felértem, láttam, hogy mentőtiszt arca, feje, keze csupa vér. Rázuhant egy faág, megvolt az esélye, hogy agyrázkódást és kéztőcsonttörést is szenvedett, így – miután szállítható állapotba hozta az élet-halál között lebegő O.-t – mi repültünk vele a tatabányai kórházba” – mondta Molnár az autós mentőegység mentőtisztjéről. Estek ágak a tűzoltókra is, de nekik volt sisakjuk. „Még azután is estek le ágak, hogy a honvédségi gép elszállt.”

Mindezt úgy, hogy Molnár a tragédia előtt jelezte a tűzoltóknak: próbálják meg visszamondani a katonai helikoptert. „Talán a tűzoltók sem mondhattak semmit, nem tudom, de ha tűzoltó lennék, a hátam mögött a korábbi hasonló akciók tapasztalatával, akkor biztosan megpróbálnám jelezni, hogy ne jöjjön ide a MI-8-as, mert itt az egy elefánt a porcelánboltban” – mondta a siklóernyőzést ismerő, de elsősorban a hegymászásban és a barlangászatban barlangi mentősként is jártas Molnár.

A Magyar Barlangi Mentőszolgálat (MBM) úgy kerül a képbe, hogy az Országos Mentőszolgálattal korábban volt megállapodásuk az együttműködésre ilyen helyzetben, és a siklóernyős klubok is őket hívják, vagy – még inkább – a fáról mentésben gyakorlott ipari alpinistákat, akiknek az elérhetősége kint van a Magyar Szabad Repülők Szövetsége honlapján is. Egyiküket hívta O. is. Az alpinista jelezte is, hogy messzebbről ugyan, de úton van, három órán belül megkezdheti a mentést, ami azt jelentette, hogy O.-t még bőven világosban le lehetett volna hozni a magasból.

Ezt közölte a tűzoltókkal a már idézett Illés Viktor, O. siklóernyős társa is. Ezt azonban valamiért sem a tűzoltók, sem a honvédségi légi mentő-kutató szolgálat MI-8-asa nem akarta megvárni.

„Érthetetlen, hogy miért nem lehetett várni. Rendben, hogy a jó szándékú 112-es riasztásra kijött rendőr, tűzoltó, mentő, katona, de mindenkinek elmondtam, hogy Zsolt jól van – beszéltek is vele telefonon –, biztonságban van és úton van a segítség. Minek kellett beavatkozni, abba, amihez nem értenek” – értetlenkedett Illés, felidézve, hogy voltak hasonló helyzetben Olaszországban. Ott a kiérkező rendőr türelemmel megvárta, hogy a magyar siklóernyőssel kint lévő alpinista leszedje az ernyőt és a fára akadt siklóernyőst.

A helikopterrel kiérkezett Molnár egyébként az MBM-et is értesítette, akik készenlétben álltak, de hivatalos megkeresés nem futott be hozzájuk, így végül nem mehettek a helyszínre, ráadásul az alpinista is készen állt a segítségre. (Ő a földről indulva oldotta volna meg a mentést: a fán standot épít, a fára akadt pilótát rögzíti, majd ágról ágra kifűzik az ernyő zsinórját, leszedik az ernyőt, ledobják, végül leeresztik magukat. Ha a bajba jutott siklóernyős maga is alpinista és biztonsággal tud mozogni a kötélen, akkor ő is kap egy beülőt, és együtt szedik le az ernyőt. O. kérte is, hogy kötelet és beülőt juttassanak fel hozzá, és megoldja maga a lejutást.)

amely után a protokoll az ilyen mentésben kevésbé gyakorlott tűzoltók és végül a honvédség helikopterének megjelenéséhez vezetett. A hívás persze nem látszott indokolatlannak: egy siklóernyős látta az ernyő összecsukódását, a mentőernyő kinyitását, a fára szállást, így onnan nézve kézenfekvő volt a segítség kérése. „De ha nincs sérülés, ilyenhez nem szoktuk a 112-t hívni” – mondta egy siklóernyős, részben épp amiatt, mert az operatív segítség nem ezen a vonalon a legoptimálisabb.

„Küldjék el a helikoptert, mert meghalunk!”

Hogy a honvédségi légi-kutató mentőszolgálat nem való ilyen mentésekre, azt egy három és fél évvel korábbi ügy is megmutatta. A Pilisben a Vadálló-köveknél szenvedett súlyos sérülést egy nő a barlangban, ahonnan a barlangi mentők hozták ki. A hegygerincen voltak, amikor megjelent a HM Légi mentő-kutató szolgálatának MI-8-asa. „Hallottam a rádión, ahogy kérik, valaki küldje el onnan a helikoptert, különben mind meghalnak” – mesélte Molnár. A bajt ismét a rotorszél miatt letöredező ágak és a leomló kövek okozták. A géppel – amellyel, mivel honvédségi, nem is olyan egyszerű kommunikálni, ami szintén komoly probléma egy mentésnél – végül a tűzoltók léptek kapcsolatba és kérték a távozásra. Akkor szerencsére senki sem sérült meg.

• A találkozó tényéről a Légimentő Kft vezetője telefonon végül nem kívánt nyilatkozni, majd az írásos kérdésünkre sem reagált.
• A HM, ahová a Komárom-Esztergom Megyei Katasztrófavédelem irányított, cikkünk megjelenése után annyit közölt, hogy "a kutató-mentő szolgálat a mentési protokollnak megfelelően, a mentésirányító által meghatározottak szerint járt el." Illetve, hogy mivel a baleset körülményeit a Budapesti Regionális Nyomozó Ügyészség vizsgálja, az eset további körülményeiről nem áll módjukban tájékoztatást adni. 
• A hírek szerint a katasztrófavédelem hívta ki a MI-8-ast, ezt azonban a katasztrófavédelem illetékes megyei szóvivője nem tudta megerősíteni – bár jelezték, volt erre példa korábban is.

Ha már vannak, repüljenek?

Igaz, arra is volt példa, hogy a Magyar Barlangi Mentőszolgálatot hívják, így egyelőre nem világos az sem, miért a HM-hez futott be a segítségkérés, és nem az alpintechnikás mentésben jártas szervezethez. A helyzetet ismerők utaltak arra, hogy ha már itt vannak  a MI-8-asok, igazolni kell létüket, ráadásul a repült órák száma sem mellékes a pilóták gyakorlatának fenntartásához, ezért érdemes minden alkalmat megragadniuk, hogy repülhessenek.

A szervezetben név nélkül közölték: ha hívják őket, mennek, volt is rá példa, hogy a Katasztrófavédelem a szolgálat segítségét kérte.

Jelenleg hivatalosan csak a katasztrófavédelem hívhatja segítségül a barlangászokat, akik szerint a tűzoltók is gyakran presztízskérdést csinálnak belőle, hogy a barlangi mentőszolgálat nélkül oldják meg a helyzetet – ebből adódott a 2013-as tragédia, amikor egy fiatal tűzoltó zuhant le 23 méteres mélységbe a Rám-szakadékban.

A barlangi mentőszolgálat ismerője szerint Bakondi (akkor még a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság vezetőjeként) ezután rendelte el, hogy rajtuk kívül más nem fordulhat a barlangi mentőszolgálathoz. Így megszűnt az MBM és az OMSZ között korábban érvényes szerződés, amelynek híján most lehetőségük sem volt a mentőknek, hogy kihívják a köteles mentésben jártas barlangászokat.

Borítókép: Index Fotós: Olvasónk, Tamás