Nem csökken a lakhatási szegénység

A Habitat for Humanity Magyarország október 5-én, a lakhatás világnapján mutatta be kilencedik Éves jelentését a lakhatási szegénységről. A dokumentum a lakhatással kapcsolatos költségvetési kiadások és közpolitikai döntések, illetve a lakhatás megfizethetőségének legaktuálisabb kérdései mellett a befektetési célú ingatlanvásárlások ingatlan- és albérletpiacra gyakorolt hatását, továbbá az energiaszegénységet állította fókuszba.  

Nem a rászorultság a lakhatás költségvetési támogatásának alapja

Idén a központi költségvetés tizenegyszer annyit költ szociálisan nem célzott, mint rászorultság alapján adott támogatásokra. 2020-ban nem célzott lakástámogatásként 297 milliárd forintot terveztek elkölteni – ami az április végi adatok alapján 290 milliárd forintra csökkent – a rászorultsági alapon célzott támogatások viszont csak 28 milliárd forintot tesznek ki, amelyhez az intézményfenntartásra 23,5 milliárd forint társul. 2020-ban a családi otthonteremtési kedvezmény (CSOK) a legmeghatározóbb lakástámogatási eszköz, 2015-ben való indulása óta a legmagasabb, 145 milliárd forint tervezett kiadással. Bár a jogosultak és az igénybe vehető támogatások köre kismértékben bővült, e családpolitikai eszköz továbbra sem férhető hozzá mindenki számára, aki lakhatási szegénységben él. A babaváró hitel ugyancsak családpolitikai célt szolgál akkor is, ha az első évben 75 ezren, jelentős részben lakhatási célra vették fel. Elképzelhető, hogy 2021-re a babaváró hitel a családi otthonteremtési kedvezmény után a második legnagyobb lakáspolitikai eszközzé válik 67,7 milliárd forintos tervezett ráfordítással.

Közben az önkormányzati bérlakások száma tavaly tovább csökkent, nem is nagyon építenek újakat, így nem is csökkenti a lakhatási szegénységet (2019-ben mindössze 120 ilyen lakás épült országszerte, ami egyébként hároméves csúcs). 

Sokba kerül a lakhatás, rontja a szegények életszínvonalát

Laknia mindenkinek kell valahol. A lakhatási költségekkel összefüggő elszegényedés kapcsán a banki hitelek esetében a 90 napon túli, a közműdíjak esetében pedig a 60 napon túli hátralékokat rögzítő statisztikákat szokták idézni. (A magyar háztartások hatoda rendelkezik valamilyen közüzemi tartozással.) A konkrét hátralékok felhalmozásánál viszont jóval gyakoribb, hogy az emberek különböző spórolási stratégiákat kezdenek el alkalmazni, például kevesebbet költenek alapvető élelmiszerekre vagy elektronikai cikkekre.

Elég vészjósló az MNB felmérése, amely szerint gyakori a személyi kölcsönök lakás célú felhasználása azok körében, akik nem kapnának lakáshitelt. Azonban míg a 90 napon túli késedelmes jelzáloghitelek 85 százaléka eredetileg a 2008-as válság előtt felvett devizahitel volt, addig a nem teljesítő személyi kölcsönök 76 százaléka 2016 után folyósított hitel. A késedelmes személyi kölcsönök közel kétharmada nem banki pénzügyi vállalatoknál (ilyen például a Provident vagy a Cofidis) van, a lakáshoz jutás igen kockázatos reményében.

Nem meglepő, ha a fizetőképességi probléma lakásvesztéshez vezet. Magyarországon évente hozzávetőlegesen 3 ezer embert tesznek ki a lakásából, ennél azonban jóval magasabb az összes eladósodás miatti lakásvesztés, mivel sokan inkább saját maguk értékesítik lakásukat és költöznek el.

Befektetésként jó üzlet az ingatlanszerzés 

Az elmúlt évtizedben Magyarországon csökkenni kezdett a lakástulajdonosok száma, miközben a bérlakásban élők aránya 2010 óta folyamatosan növekszik. Kialakult egy „bérlői generáció”, ennek hatására pedig növekedésnek indult a jogi személyek aránya a lakástulajdonosok között, emelkedni kezdett a befektetési célú ingatlanvásárlás is. Ez a frekventált területeken lévő ingatlanok árát felhajtotta, így sokakat kizárt a tulajdonszerzésből, a maradék potenciális vásárlót pedig egyre magasabb összegű lakáshitelek felvételére kényszerítette.

Hiába a nagy mennyiségű befektetési célú ingatlan, az albérletek iránti kereslet is nőtt, másrészt ezeknek a lakásoknak valószínűleg csak egy része jelent meg a hosszú távú bérletek piacán. A megfizethető lakhatáshoz a lakásszektor szerkezeti átalakulása, a közösségi, önkormányzati, állami tulajdonú lakások és bérlakások nagyobb aránya kellene, mert a megfizethetőségi és szociális szempontok ekkor erősebben érvényesülhetnek.

A drága fűtés ördögi köre

A magyarországi lakásállomány nagyrészt elavult, rossz energiahatékonyságú, ami magas rezsiköltséget és légszennyezést is okoz. A hatvanas-nyolcvanas években épült, hőszigetelés nélküli „Kádár-kockák”  kifűtése akár kétszer annyi energiát is igényelhet, mint egy  panel, és négyszer annyit, mint egy 2000-es években épült (hőszigetelt) társasház. A legalsó jövedelmi ötödben a háztartások csaknem 40 százaléka fűt kizárólag szilárd tüzelővel, azaz a fatüzelés elsősorban a szegényebb rétegek energiahordozója. Az alacsony jövedelmű családokat kevésbé érinti a rezsicsökkentés, míg a tűzifa drágulása elsősorban ezt a réteget sújtja. Az energiaszegénység ördögi körének megtörése csak külső támogatással lehetséges. 

A 2014-ben indult Otthon Melege Program elvileg ugyan a lakosságnak nyújt állami támogatást lakóépületeik energiahatékonyságának javításához, hatékonyságáról azonban sokat elmond, hogy 2014 és 2017 között a lakások kevesebb mint 1 százalékán – 27 ezer lakáson – hajtottak végre efféle korszerűsítést. A szociális tüzelőanyag-támogatási program lehetőségével 2019-ben 252 kistelepülés önkormányzata élt.

A Habitat for Humanity Magyarország 2020-as, teljes lakhatási jelentése itt olvasható el.

(Borítókép: Önkéntesek ételt osztottak Budapesten a Hős utcában lakó rászorulóknak 2020. április 29-én. A Toxikomák konyha adományokból készít meleg ételt a rászorulóknak minden nap. A színészekből és önkéntesekből álló civil csoport ezen a héten a Kontúr Közhasznú Egyesület segítségével visz naponta 100 ételadományt a Hős utcába a koronavírus-járvány miatt még nehezebb helyzetbe került családoknak.

MTI/Balogh Zoltán)