Harminc éve, hogy taxik vitték el a rendszerváltás eufóriáját
További Belföld cikkek
- Gázolt a vonat Velencén, Törökszentmiklósnál pedig kamionnak ütközött egy autó
- Megszólalt az ügyészség K. Endre nyomozásának ügyében
- Nehezen tart lépést az orvosbéremeléssel a magánegészségügy
- Nem akármilyen interjú ment az ATV-n: Magyar Péter ismét leült Rónai Egonnal
- „Még a szirénahangra is ugranak” – elképesztő kihívás elé állítják az ukrán menekült gyerekek az iskolákat
Az úton keresztbe fordított konténeres Ifák, darus Tatrák és puttonyos Roburok, meg persze Zsiguli taxik végtelen sora. Ilyen képet mutatott Budapest és a legtöbb hazai nagyváros harminc évvel ezelőtt. És hogy miért?
MERT A KORMÁNY 65 SZÁZALÉKKAL MEGEMELTE A BENZIN AKKOR MÉG HATÓSÁGI ÁRÁT.
Így került egy liter normál üzemanyag 56 forintba. Mielőtt visszasírnánk az akkori árakat, nem árt egy kicsit számolni.
- 1990-ben havi 13 446 forint volt az ötmillió magyarországi alkalmazott átlagkeresete.
- Ebből 370 liter benzint lehetett vásárolni.
- Ezt egy tízliteres fogyasztású Zsiguliba töltve eljuthattunk volna Moszkvába, igaz, visszafelé már csak Kijevig. (Azt most hagyjuk ki a számításból, hogy a Szovjetunióban ennek a töredékéért tankolhattunk volna, meg azt is, hogy arrafelé ismeretlen fogalom volt az autós turistáskodás.)
- A megemelt áron viszont már csak 220 liternyi naftára futotta, ami épp hogy csak Moszkváig lett volna elegendő.
A matek másik oldala, hogy a benzinár nagyobbik része akkor is és most is (1990-ben éppen 74 százaléka) adó, tehát a megnövelt árral a kormány túlnyomórészt a saját bevételeit gyarapította. Viszont a szovjet olajszállítások akadoztak, és a nem sokkal azelőtt kitört öbölháború miatt a kőolaj világpiaci ára az egekbe szökött. Októberre Magyarországnak minimális, alig néhány napra elegendő üzemanyag-tartaléka maradt. A kabinet már a kuponrendszer bevezetését fontolgatta.
A helyzet azzal fenyegetett, hogy összeomlás következhet be: nem lesz villany, nem lesz semmiféle energiaforrásunk, és elszabadul az infláció. Ugyanakkor jogos volt a fuvarozók felvetése is, hogy
a benzináremelés vonzataként minden szállított áru drasztikus drágulása várható.
Fel is szökött a pénzromlás 36 százalékra. De ha a teherfuvarozókat kivesszük a körből, azt látjuk, hogy taxisból irreálisan sok volt akkoriban: Budapesten húszezren taxiztak, amivel még New Yorkot is lepipáltuk.
A taxisblokád csak a szovjetekre nem vonatkozott
Ma már szinte elképzelhetetlen lenne egy ilyen, de akkor egyik napról a másikra 65 százalékkal emelte a kormány az üzemanyagok árait. Ráadásul még a döntés előtti napokban is tagadták, hogy emelésre készülnének. Meg is lett az eredménye. 25 éve volt az egész országot megbénító taxisblokád.
Mindenesetre pár hónappal az első szabad választások és néhány nappal a második szabad október 23. után még volt erő és akarat a magyar népben, hogy kiálljon az érdekeiért.
Miután ez volt a demokratikus Magyarország első nagy tömegtüntetése, senki sem tudhatta, miként fog reagálni az új államhatalom.
- Antall József miniszterelnök kórházi kezelése miatt a belügyminiszterre hárult a feladat, hogy a politikai krízist kezelje.
- Horváth Balázs utasította a honvédséget arra, hogy tisztítsák meg és tegyék járhatóvá a csomópontokat, a fuvarozók ellenállása esetén pedig a rendőrséget is bevetette volna.
- Ekkor aktivizálta magát Göncz Árpád államfő, aki a hadsereg főparancsnokaként leállította a katonaságot. Barna Sándor rendőrfőkapitány is szembeszállt a kérdésben a vezetéssel, amiért később menesztették is.
Annyi bizonyos, hogy a kormányfő helyettese nem birkózott meg a feladattal. Így amikor az utcákon megjelentek a kormánypárti ellentüntetők is, Horváth Balázs örömében majd kiesett az Országház ablakából. Viszont a Magyar Közvélemény-kutató Intézet közvetlenül az „októberi sajnálatos események” után készült felmérése azt mutatta, hogy a polgárok 78 százaléka szerint a többség az autóvezetőket támogatta, és mindössze 7 százalékuk vélte úgy, hogy a többség az ország vezetői mögött állt.
Így az a kormányzati narratíva, miszerint a benzináremelés csak alkalmat adott arra, hogy az 1990. áprilisi választási vereség után a baloldal elkaszálhassa a hatalomra került konzervatív kabinetet, nem állta meg a helyét.
Tény, hogy az autókból emelt barikádokon az akkori legnagyobb ellenzéki párt, a Szabad Demokraták Szövetsége politikusai voltak a legaktívabbak. Viszont a kormánykoalícióban részt vevő Kisgazdapárt főügyésze, Torgyán József például annyit tüsténkedett a taxisok körül, hogy megkapta a tiszteletbeli taxis címet. A tárgyalások főhőse pedig a fuvarozók érdekeit a Vállalkozók Országos Szövetségének elnökeként képviselő Palotás János volt, aki maga is az MDF színeiben politizált.
A taxisblokád mindazonáltal törvénytelen volt. Nem jelentették be az előírt módon és időben. A főváros, pláne az ország megbénítása még a legliberálisabb gyülekezeti törvénybe sem fér bele. Csurka István szerint azonban a lázadás mögött szervezett ellenforradalmi erő állt. Az MDF jogi bizottsága ennek apropóján még az ellenzéki pártok feloszlatására is talált jogalapot. Végül mégis győzött a józan ész, és
az állam törvényt hozott a közkegyelemről, lemondva a felelősségre vonásokról.
A taxisblokád után pár héttel távozott a kormányból a belügyminiszter és a pénzügyminiszter. A lábadozó miniszterelnök is levonta a tanulságokat.
Antall József az emlékezetes pizsamás interjúban – ténykedése során először és utoljára – elismerte, hogy a kormány hibázott.
Míg párttársai puccsról és terrorizmusról beszéltek (az államfőt vádolva ennek támogatásával), ő az események ellenzéki narratíváját követte: polgári engedetlenségi mozgalomról beszélt, amellyel kapcsolatban fel sem merülhet a büntetőjogi felelősségre vonás. Ahogy az interjúban fogalmazott: a kormányzásban új korszak következik, amelyben a miniszterelnök mindig meg fogja mondani az igazat.
Ma már legenda Antall pizsamás interjúja
Az energiaválság és taxisblokád alatt, mikor fogytán volt az olaj, Antall József épp a Kútvölgyiben lábadozott. Feledy Péternél videóztunk.
(Borítókép: A felháborodott taxisok október 25-én este a az Országház előtti Kossuth téren gyülekeztek, de Siklós Csaba közlekedési miniszter nem volt hajlandó átvenni petíciójukat.. Fotó: Gyöngyössy Péter)