Timót, Xénia
2 °C
6 °C

78 évvel ezelőtt volt a doni katasztrófa

2021.01.12. 09:50

1943. január 12-én, a második világháború oroszországi frontján volt a doni katasztrófa. Néhány nap alatt több mint százezer magyar katona sebesült meg, halt meg, tűnt el vagy esett hadifogságba.

Magyarország 1941 júniusában lépett be a második világháborúba a tengelyhatalmak oldalán. Ebben az évben azonban még csak a teljes magyar haderő egy kis része, a Kárpát-csoport vonult ki a frontra, mivel a németek ekkor még javában aratták sikereiket a szovjetek ellen. 

141072
Fotó: „Oroszok! Itt járt a magyar hadsereg, keresztet, földet, szabadságot visszaadott” – olvasható az emléktáblán. Forrás: Fortepan

A magyar csapatok ekkor még elsősorban ellenőrző-megszálló feladatokat láttak el, viszonylag ritkán folytattak harcot a szovjet csapatokkal. 

A tél beálltával azonban a német előrenyomulás megakadt, a Vörös Hadsereg stabilizálni tudta frontvonalát. 1942-ben így a német dominancia helyett keleten igyekeztek elérni azt, hogy Magyarország is nagyobb erőket küldjön a Szovjetunió ellen.

Ebben sikerrel is jártak, ugyanis 1942-ben felállították és az orosz frontra küldték a 2. magyar hadsereget.

Az alakulatba az ország minden területéről, egyenletesen soroztak be katonákat. A hadsereg a honvédség felszerelései közül a legjobbakat kapta ugyan, de technológiai szempontból még így is messze elmaradt az orosz, illetve a német haderő fejlettségétől. A legnagyobb problémát az jelentette, hogy a magyar hadseregnek nem voltak kellő erejű páncéltörő, tankelhárító fegyverei.

43121
Fotó: Magyar bakák próbálják kitolni a sárban ragadt járművet. Forrás: Fortepan

A 2. magyar hadsereget vitéz Jány Gusztáv vezérezredes parancsnoksága alatt április 17. és június 27. közt szállították ki a keleti frontra. Sajnálatos módon már a kezdeti időszakban jelentkeztek a felszereltségben meglévő hiányosságok.

Bár a magyarok a harcokban több alkalommal is sikeres hadműveleteket hajtottak végre, a legtöbb sikert a gyalogságuk állhatatosságának köszönhették, ugyanis sem a tüzérség, sem a harckocsizók nem tudták felvenni a versenyt a szovjeteknél lévő technológiai fölénnyel.

1942 nyarán a németek és szövetségeseik a Don folyó mentén – ahol a magyar csapatok többségét bevetették – majdnem mindenhol a folyó túlsó partjára szorították vissza a szovjeteket, de a Vörös Hadsereg néhány hídfőállást meg tudott tartani a folyó nyugati partján. Ezeket a német és magyar csapatok több alkalommal is megpróbálták közös támadással felszámolni, de kudarcot vallottak. 

Ez tette lehetővé azt, hogy 1943 januárjában a szovjetek ellentámadást indítsanak a don mentén.

A magyar csapatoknak itt egy hosszú, közel 200 km-es szakaszt kellett megvédeniük. Ezen a szakaszon volt a szovjet hídfők közül kettő is. Ekkor azonban már javában dúlt a sztálingrádi csata, és a tengelyhatalmak arra számítottak, hogy az oroszok minden erejüket ott fogják bevetni.

Emiatt a magyar csapatokat váratlanul érte az, hogy a szovjetek 1943. január 12-én az Uriv közelében található hídfőállásból kiindulva támadást indítottak.

A szovjetek ezt az akciót egyébként csupán felderítésnek, erőpróbának szánták volna egy nagyobb támadás előkészítésére,

azonban a magyar erők széttagoltságát látva improvizáltak, és általános támadást rendeltek el.

A támadást a honvédek nem tudták visszaverni, a front összeomlott. A magyarok segítséget kértek ugyan a németektől, de ők csupán kisebb erőket küldtek segítségül, mivel nem érezték át a helyzet komolyságát, valamint azért, mert a front más szakaszain is támadásokat indítottak a szovjetek. 

A harcászatban a legnagyobb problémát az jelentette, hogy a magyaroknak nem volt olyan fegyverük, amelyekkel ki tudták volna lőni a szovjetek T–34-es tankjait. 

Nem voltak alkalmasak erre a hivatalosan tankelhárító célokat is ellátó Nimród harckocsik sem, mert a 40 mm-es Bofors gépágyújuk egész egyszerűen nem tudta átütni a szovjet tankok vastag páncélzatát. 

141077
Fotó: Magyar katonák a keleti fronton, a háttérben egy Nimróddal. Forrás: Fortepan

Január 12-én és az azt követő napokban a magyar arcvonal több részre szakadt, azonban Jány Gusztáv, a 2. hadsereg parancsnoka ennek ellenére ellenállásra szólította fel a magyar csapatokat, és nem rendelt el visszavonulást. A magyar alakulatok – a német elvárásokhoz igazodva – ugyan igyekeztek megtartani állásaikat, azonban a harcokban egyre inkább felmorzsolódtak.

A tarthatatlan helyzet miatt Jány parancsa ellenére is megindult végül a magyar csapatok visszavonulása.

Jány emiatt adta ki január 24-én elhíresült, „A 2. magyar hadsereg elvesztette becsületét…” kezdetű hadparancsát, amelyben a katonákat gyávasággal vádolta, és a legszigorúbb szankciók bevezetését helyezte ellenük kilátásba. A parancsot sok helyütt már figyelembe se vették, valamint az utóbb vissza is vonatták a parancsnokkal. 

A magyar sereg megmaradt alakulatait január végétől kezdve a Dontól 100 km-re nyugatra próbálták meg összpontosítani, a teljes haderőből azonban csupán nagyon kevesen érkeztek meg az összpontosítási területre, ráadásul közülük is sokan sebesüléseket, fagysérüléseket szenvedtek el.

Márciusig a 200 ezer fős hadseregből csak 61 000 fő érkezett meg, s emiatt végül a teljes 2. magyar hadsereg hazaszállítása mellett döntött a hadvezetés. 

A doni katasztrófa eredményeképp tehát a 2. magyar hadsereg nagyrészt megsemmisült. 

néhány nap alatt több mint százezer magyar katona sebesült meg, halt meg, tűnt el, vagy esett hadifogságba.

Mindez pedig a társadalom kollektív emlékezetén is komoly nyomokat hagyott. Ezért emlékezünk meg a doni hősök helytállásáról és kitartásáról mind a mai napig január 12-én. 

Utóbb Jány Gusztáv is felülértékelte korábbi kijelentéseit, és április 4-én már így összegezte a doni eseményeket: 

Az eddig beérkezett harcjelentésekből és egyéb adatokból megállapítom, hogy a 2. magyar hadsereg a téli hadműveletek folyamán becsületét nem vesztette el, hanem sokáig a Don-parton keményen állta a harcot.

A cikk eredeti változatát a szerző 2019. 01. 11. én jelentette meg a vasarnap.hu-n.