Hetvenöt éve adták át a Kossuth hidat

Hetvenöt éve, 1946. január 18-án adták át a második háború utáni első állandó budapesti hidat, a Kossuth hidat. A második világháború végeztével a főváros két partja között a szovjet Vörös Hadsereg elől Budára visszavonuló németek az összes hidat felrobbantották. 

Vereségüket ez sem tudta meggátolni, az utolsó, Budán ellenálló egységek 1945. február 13-án tették le a fegyvert. Márciusban és áprilisban a Margit híd mellett ideiglenes hidat vertek, majd a Fővám térnél a Ferenc József (ma Szabadság) híd és a Boráros térnél a Horthy Miklós (ma Petőfi) híd roncsaira szükséghidakat eszkábáltak a szovjetek a két oldal összeköttetésének fenntartására.

Tavasszal a déli összekötő vasúti hídnál készült szükséghíd, majd novemberre a Petőfi térnél, az Erzsébet híd mellett megépült a népnyelv által Böskének becézett pontonhíd.

Ezek az átkelők a téli jégzajlás idején használhatatlanokká válnak, ezért 

A hidat a budai Batthyány tér és a Parlament előtti Kossuth Lajos tér közé tervezték, a híd neve is innen ered. Előny volt, hogy a környéken ki lehetett alakítani a hídfőket és felhajtókat, s a mederben sem volt akadálya a pillérépítésnek.

Először egy hétnyílású fahidat terveztek, melynek legnagyobb nyílása nyolcvan méter lett volna, azonban ennek megépítéséhez a szakembereknek nem volt kellő tapasztalatuk. A jégzajlás miatt pedig nem lettek volna megbízhatók a facölöpök, emiatt vasbeton pilléreket és a főnyílásokban acélcsövekből hegesztett rácsos szerkezetet javasoltak. A híd középső három nyílása 55, 80 és 55 méter, a part melletti három-három nyílás 27,5 méteres volt – ezeket fából tervezték, végül csak egy-egy készült fából, ezeket 1954-ben cserélték acélra. A kilencnyílású híd teljes hossza 355 méter volt.

Az alapozásnál pillérenként 14 darab 256 milliméter átmérőjű vascsőcölöpöt vertek le, köréjük a meder fenekéig 15 centiméteres, előregyártott vasbeton köpenyfalat engedtek le, azt a víz alatt kibetonozták, a sodrás ellen kőhányással védték meg.

Ezt követte a felszerkezet, ez volt Magyarországon az első hegesztett főtartójú híd. A vasanyagot olajkutakból, kiemelt hídroncsokból és összedőlt házakból szerezték, a fa a dunai fürdők elbontásából származott. A kétszer egy forgalmi sávos pálya szélessége 7, a fapallókból készült járdáké 3,35 méter volt, a hidat 15 tonnás járművekre méretezték. Építéséhez 850 tonna vasat és 3 ezer köbméter fát használtak fel, a szakmunkásokat az ország minden részéről szedték össze.

Az acélszerkezetet a Csepel Vasmű és a Győri Vagongyár készítette, a beépítést a szeptember 22-én felavatott 100 tonnás József Attila úszódaru végezte, ez később (társával, az Ady Endrével együtt) a roncskiemelésnél és a hidak újjáépítésnél is szolgált. A munkát Széchy Károly, a minisztérium hídosztályvezetője irányította. 

Már 1946. január 15-én megindulhatott a gyalogosforgalom, de a hivatalos ünnepséget az utolsó Duna-hidak felrobbantásának első évfordulóján, 1946. január 18-án tartották. Az avatáson Tildy Zoltán kormányfő, Gerő Ernő közlekedési miniszter, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság részéről a szovjet Ivan Levuskin és Pavel Trajnyin tábornokok, Dallas Townsend amerikai ezredes és Oliver Pearce Edgecumbe brit tábornok volt jelen, a hidat a fővárosiak nevében Bechtler Péter alpolgármester vette át.

A járművek óránként tíz kilométeres sebességgel, 20 méteres követési távolsággal közlekedhettek, az autóbusz-forgalom március 12-én indult meg. A hídépítést Zádor István festőművész örökítette meg, Háy Gyula drámát írt róla Az élet hídja címmel.

A korlátozott teherbírású Kossuth híd az állandó Duna-hidak újjáépítése után nélkülözhetővé vált. 

A pilléreket lazító robbantással, majd légkalapáccsal távolították el, a törmeléket a mederből úszódaru emelte ki. A cölöpöket elvágták, a köpenyeket kiemelték, és Kulcsig úsztatták le, itt a partba építették őket, a meder tisztítása 1963. január 2-án ért véget. A két hídfő helyét a pesti és a budai rakparton is emléktáblák őrzik.

(Borítókép: A Bem rakpart a Kossuth híd budai hídfőjétől a Parlament felé nézve 1955-ben. Fotó: UVATERV / FORTEPAN)