Ákos, Bátor
4 °C
10 °C

A valós tények Bauer Miklósról, Rákosi emberéről

2021.01.21. 16:16 Módosítva: 2021.01.23. 10:01
Hosszú Facebook-posztban mentegeti Bauer Tamás, egykori szabaddemokrata országgyűlési képviselő édesapjának az 50-es években elkövetett tetteit. De mi olvasható a levéltári iratokban?

Az SZDSZ, később a DK politikusa, Bauer Tamás közösségi oldalán emlékezett meg jogász végzettségű, négy nyelven beszélő édesapjáról, az ÁVH egykori alezredeséről, dr. Bauer Miklósról.

A posztban sajnálatos véletlenek találkozásaként írja le, hogy apja 1945-ben a Politikai Rendőrség állományába került, amiből később az ÁVO, majd ÁVH lett. Azt is megjegyzi, hogy a magyar közéletben úgy szokták emlegetni, hogy „a körmös Bauer”. Ez a bélyeg mindkettejük életét végigkíséri – teszi hozzá. Szerinte, mint annyi minden, ez is féligazság. 

Nem tartozott azok közé a vezetők közé, akik utasításokat adtak a törvénysértésekre, kínzásokra, és nem tartozott azok közé a vizsgálótisztek és verőemberek közé sem, akik azokat végrehajtották. Senkinek e körmét nem tépte le, és Ries István egykori igazságügy-miniszter haláláért sem volt felelős, akinek kihallgatását csak elkezdte (nyelvismerete miatt bízták rá, aki nem volt vizsgálótiszt, mert Ries idegen nyelvű levelezése is a »bűnjelek« között volt), de át kellett adnia másnak, és amikor Ries belehalt súlyos betegségébe, nem is volt Magyarországon.

Bauer Tamás bejegyzésében azt is fontosnak tartotta megjegyezni:

A politikai felelőssége az ÁVH egyik vezetőjeként vitathatatlan volt, részese volt a terror mechanizmusának. Ezért is zárták ki 1962-ben, az MSZMP VIII. kongresszusa idején másodszor is a kommunista pártból. De, ismétlem, büntetőjogi felelősséget nem találtak az esetében, holott kerestek, amikor a párt élén olyanok álltak, akiket az ötvenes években meghurcolt az ÁVH.

Az Index megszerezte  a vonatkozó ÁBTL-iratokat:

Farkas Mihály és társai ellen indított büntetőügyben 1957 januárjában Károlyi Márton,  az ÁVH vizsgálati főosztályának helyettes vezetője  így nyilatkozik a tanúkihallgatási jegyzőkönyv szerint: 

„... közvetlen tudomásom van munkatársaimtól, hogy a Szakasits-ügyben szereplő személyek közül Farkas Vladimir irányítása mellett Szendi György Marosánt és Schiffer Pált súlyosan megverette, aztán Ries Istvánt Bauer Miklós verte vagy verette tu. i. ő volt a kihallgatója. Itt is egyébként Farkas Vadimir volt az irányító. Azt nem tudom, hogy Ries miben halt meg.”

A Belügyminisztérium vizsgálati főosztálya 1955. január 31-én kelt összefoglaló jelentésében pedig ez áll:

Több jelentés elfekszik, melyben dr. Bauer Miklós jellemzi dr. Ries István magatartását és a vele szemben alkalmazott fenyítési eszközöket-módszereket. Így többek között 1950. július 22-én készült jelentésben dr. Bauer az alábbiakat írja: „Beismerő vallomása előtt a sírás, piszkossága és bevizelése általi megalázottságát leszidással, leköpéssel és néhány pofonnal igyekeztem fokozni.” Egy másik jelentésében, melyben említést tesz arról, hogy őrizetese önbizalma kezd visszajönni és ez magatartásában megmutatkozik, az alábbiakat írja:

„Tegnap azonban egy-két hangos szóval és szitkozódással ismét sikerült visszatérő önbizalmát elvenni.” Ugyancsak egy későbbi jelentésében, mely 1950. augusztus 11-én készült, ezt írja: „Ries István jelenleg őrizetének 5. hetét tölti, ez a hét a vele való bánásmódban nagy változást jelentett, mert e hét keddjén igen gyengén meg lett verve”, majd a jelentés így folytatódik: „A verést Ries meglepő jól bírta, egyáltalán nem tört meg utána, magatartása legfeljebb annyiban változott, hogy az eddiginél is alázatosabb lett, de ravaszkodása, mellébeszélése továbbra is megmaradt.” „További veréssel szemben nem mutat különösebb félelmet.”