Zoltán
-4 °C
9 °C

A covidos betegek plazmaterápiája magyar sikertörténet

D DEM20200521006
2021.01.29. 06:17 Módosítva: 2021.01.29. 21:54
A vérplazmakezelés sok súlyos betegnél meggátolja az állapotromlást, és azt, hogy a betegek intenzív osztályra kerüljenek.

A koronavírus elleni plazmaterápia hazai sikertörténetéről Lacza Zsombor ortopéd-traumatológus szakorvos, a Magyar Tudományos Akadémia doktora beszélt a KOVIDőknek. Munkatársaival elsőként alkalmazták ezt az eljárást koronavírusos betegeknél hazánkban.

Mint fogalmaz, a gyógyult betegek vérében jelen lévő antitestekkel végzett plazmaterápia nagyon régi terápiás eljárás. Abból az időből származik, amikor a fertőző betegségek ellen még nemigen volt semmilyen kezelési lehetőség.

Alapötlete az, hogy a gyógyultak vérében kell lennie valaminek, ami gátolja a kórokozó szaporodását, hiszen aki gyógyult, annak a szervezete legyőzte a fertőzést. Innen jött a gondolat, hogy – megfelelő módon persze – a gyógyultak vérét lehetne arra használni, hogy a betegeken segítsenek. Amikor egy új, korábban ismeretlen kórokozóval találkozik az emberiség, ma is érdemes ennek a megoldásnak valamilyen változatával próbálkozni a terápiában. A nehézséget az okozza, hogy az új kihívások kapcsán mindig ki kell dolgozni, pontosan milyen módon célszerű ezt a kezelést alkalmazni az adott járványhelyzetben, az adott vírussal szemben

– fogalmazott Lacza Zsombor, hozzátéve, hogy a jelenlegi járványhelyzetben szerencsére nagyon gyorsan tudtak reagálni: tavaly tavasszal a felkéréstől számítva három héten belül megvolt a válaszuk arra, hogyan kivitelezhető a plazmaterápia a SARS-CoV-2 ellen, így el is kezdhették az első betegek kezelését.

A legfontosabb hazai eredmények

A szakértő kiemelte, hogy tavasszal a legnehezebb feladatuk az volt, hogy a plazmaterápiát engedélyezve elérhetővé tegyék. Ezt egy tudományos kutatás keretében tudták megvalósítani, amelyet az Innovációs és Technológiai Minisztérium is támogatott.

Olyan betegeket kerestünk, akik már átestek a vírusfertőzésen, meggyógyultak és hajlandók voltak önkéntesen a vérplazmájukat adni. Ez ugyan egyszerűnek tűnik, de akkoriban rendkívül nehéz volt megvalósítani, mert praktikusan kevés volt a beteg, akik pedig átestek a fertőzésen, azok között még kevesebb volt azok aránya, akik alkalmasak voltak plazmadonornak. Tavasszal tehát minden egyes lehetőségre „ugrottunk”, hogy megtaláljuk a megfelelő donorokat

– részletezte Lacza Zsombor, hozzátéve: szerencsére sikerrel – ezzel ugyanis el tudták érni, hogy a velük kapcsolatban álló kórházak minden ilyen irányú felkérésének eleget tegyenek. A tavaszi járványhullámban összesen 23 betegnek kértek plazmakezelést, és mindenkinek tudtak vércsoportazonos plazmát biztosítani.

Az első kezelési tapasztalatok meglehetősen jók voltak. És bár 23 beteg kevés ahhoz, hogy a tapasztalatok alapján komoly statisztikát lehessen készíteni, de az orvosok és a betegek beszámolói is azt jelezték, hogy a plazmaterápia hatásos, tehát ezt a kezelési vonalat érdemes folytatni. Az is egyértelművé vált ugyanakkor, hogy a terápiás hatás nem mindenkinél és nem egyformán jelentkezik, tehát fontos kutatási feladatunk lett, hogy pontosítsuk az alkalmazási protokollokat

– szögezte le a doktor, aki azzal folytatta: sajnos, a járvány második hulláma erősebben és sokkal korábban érkezett, mint vártuk. Ezért az őszi hullámban újabb kihívással szembesültek: 

néhány hét leforgása alatt több száz beteg kezelésére elegendő plazmára lett igény.

Így, amíg az első hullámban összesen 23 adag plazmát adtak át a kórházaknak, addig a második hullámban már mintegy háromszázat, tehát számottevően több betegen tudtak segíteni. Azzal kapcsolatban, hogy mi a jelenlegi helyzet, Lacza Zsombor elmondta: jelenleg három fontos területen dolgoznak. Az első feladatuk a plazmaterápiával kezelt betegek követése a hatásosság precíz értékelése érdekében; a másik feladatuk az, hogy a Covid–19 elleni plazmaterápiát rutin kezelési lehetőséggé tegyék; a harmadik feladatuk pedig a jelenlegi plazmaterápiából egy stabil vérkészítmény kifejlesztése.

A gyakorlati felhasználás szempontjából rendkívül nagy előrelépést jelentene, ha rendelkezésre állna egy könnyen elérhető és stabil készítmény, amit nagyszámú donor plazmájából állítanak elő és vércsoport-mentesített, tehát a kezelendő beteg vércsoportjára tekintet nélkül alkalmazható. Ez azért is fontos, mert egy esetleges újabb járványhullám esetén egy ilyen gyógyszerkészítmény sokkal hamarabb elérhetővé válhatna a gyógyítás számára. Számításaink szerint ennek a kifejlesztése még körülbelül egy évbe telik, de ez biztosítja, hogy a mostani tapasztalatok felhasználásával felkészüljünk egy esetleges következő hullámra, és szükség esetén gyorsan tudjunk reagálni

– mondta Lacza Zsombor. 

(Borítókép: Egy koronavírus-fertőzésen átesett beteg vérplazmát ad. Fotó:  Demecs Zsolt / MTI)