Lehet-e hasonmása Müller Cecíliának?

Nemrégiben, amikor beoltották Müller Cecíliát, az egyik hazai járványnihilista azt találta mondani, hogy szerinte nem is a tiszti főorvos, hanem csupán a hasonmása kapta meg az oltóanyagot. Néhány nappal később Müller Cecília az operatív törzs tájékoztatóján lakonikusan annyit közölt, hogy neki nincs dublőre. És ezzel a dolog részéről le volt zárva. De vajon biztosan az igazat mondta, nem csak a való(di)t?

Akár hét hasonmásunk is lehet

Az emberek nagy részében mindig is ott él a vágy, hogy egyszer találkozzon az alteregójával. A Women’s Health számolt be arról, hogy 3 fiatal egy hónapos határidőt szabott magának hasonmásuk megtalálására. Twin Strangers (mondjuk, ismeretlen ikrek néven) indítottak egy projektet. Ez pedig olyan jól sikerült, hogy nemcsak meglett mindegyikük hasonmása, de a weboldal azóta is virul.

A módszer nem túl bonyolult: egy megadott szempont alapján feltöltött fotót a mesterséges intelligencia segítségével vetnek össze az adatbázisban található millió más fényképpel, és ha van találat, akkor azonnal jeleznek. A projekt egyik indítója már három hasonmását találta meg így. 

A dublőrök tudománya

A Women’s Health megkereste a vezető amerikai genetikus társaság, az American Society of Human Genetics alelnökét, aki elmondta, hogy az emberek génállományának 99,5 százaléka megegyezik, a maradék fél százalék az, amely 16 millió változatot hoz létre, viszont ez nagyon kevés, csak egy aprócska része a teljes emberi genomnak. Ráadásul ez a fél százalék befolyásolja azt is, hogy ki, hogyan néz ki.

A genetikus beszélt arról is, hogy minél közelebbi rokon okról van szó, annál inkább hasonlít a DNS-ük. Az egypetéjű ikrek DNS-e szinte teljesen megegyezik, míg a testvéreknél annak a bizonyos hiányzó fél százaléknak a felével csökken a különbség, vagyis a DNS-eltérés esetükben csak 0,25 százalék. Ez a különbség azonban nő, ahogyan a családon belüli kapcsolat távolodik, vagyis az első unokatestvérek DNS-e már jóval eltérőbb, mint a testvéreké.

Létezhet-e pontos másolatunk?

Hányszor csodálkoztunk már, amikor bulvárlapokban láttuk ennek vagy annak az ismert színésznek, énekesnőnek, sportolónak a kiköpött mását? És nem ikertestvérekről volt szó, hanem ismeretlenekről, így még meghökkentőbb az egybeesés. A népi hagyomány is ismeri a doppelganger jelenségét, vagyis azt, hogy mindenkinek lehet vagy van egy másik, mondjuk, rossz énje. Az irodalom is hoz erre példát, elég ha csak a Dr. Jekyll és Mr. Hyde-karakterkettősre gondolunk Robert Louis Stevenson időtálló krimijéből.

Az USA-ban végzett felmérés szerint ha 8 kulcspontot adunk meg egy arcon, aminek tökéletesen egyeznie kell a hasonlósághoz például méretben, szögben, akkor kiderül, hogy

Vagyis olyasvalakit találni, akinek milliméterre ugyanolyan hosszú a füle, milliméterre ugyanott vannak az arccsontjai, és ívében is ugyanolyan a szemöldöke – nos, ez gyakorlatilag lehetetlen.

Az agyunk becsapós ám

Adódik a kérdés, hogy agyunk miként ismeri fel, ismeri meg embertársainkat? Francois Brunelle kanadai fotográfus 12 évet töltött azzal, hogy mintegy 200 hasonmáspárt kapott lencsevégre ikonikus fotosorozatához. Azt mondja:

Ez olyan, hogy amikor meglátom a másik felet, és azt gondolom, na ez az, megvan! Ez úgymond a részek egysége, tehát amikor külön-külön nézzük őket, akkor nagyon hasonlítanak. Ám amikor egymás mellé tesszük a képeiket, néha olyan érzés fog el, hogy egyáltalán nem hasonlítanak.

Vagyis ha eltekintünk a tűpontos részletekről, és nagyvonalúan kezeljük ezt a szempontot, akkor már sokkal valószínűbb, hogy a hasonmást látjuk. Ehhez persze érdemes tudni, hogy mi játszódik le az agyunkban.

Ennek illusztrálására remek példa az a montázs, amely még 1997-ben került fel az internetre, mielőtt újraválasztották volna Bill Clinton amerikai elnököt és alelnökét, Al Gore-t. Első pillantásra egy nem különösebben érdekes képet látunk, két férfit ábrázol, akik egymás mögött állnak. És rögtön beugrik, hogy ez a Clinton meg a Gore. Azonban amikor alaposabban megnézzük, akkor kiderül, hogy Gore arcának fontosabb részeit (a szemeket, az orrot és a szájat) Clinton szemére, szájára és orrára cserélték ki. És még ezeknek a tudatosan elmagyarázott cseréknek a nyomán is simán az igazi Al Gore-nak érzékeli agyunk a férfit a fotón.

Az agyunk valahogy úgy tárolja el az arcokat, mint egy térkép, és nem mint egy képmás. Amikor ismerőssel találkozunk az utcán, akkor agyunk önállóan elkezdi azonosítani a vonásokat (hajszíne, formája, bőrszíne). Éppen úgy, ahogyan mondjuk Olaszországot azonnal felismerjük   a csizmaalakjáról. Azért, hogy minden körülmények között felismerjük barátunkat, az agy arcfelismerésért felelős területét használjuk; ez a fusiform gyrus. Ez felelős azért, hogy minden apró, finom részletből összerakja végül a teljes képet, vagyis a részekből összeálljon az egész.

Guba a gubához

Ha olyasvalakivel találkozunk, aki nagyon hasonlít ránk, akkor rögtön létrejön valamiféle kapocs közöttünk.

Érdekes, hogy rettentően sok hasonmáskeresés érkezik Kínából, ez pedig a nemrég véget ért egy család, egy gyerek kezdeményezésének tudható be. Valószínűleg az húzódik meg mögötte, hogy vágynak valakire, akiben valamiféle  önmagukkal közös vonást vélnek felfedezni.

A kutatások egyébként azt támasztják alá, hogy a hozzánk hasonlóan kinéző embereket megbízhatónak és vonzónak tartjuk.

Borítókép: Bedros J. Róbert, az országos kórházfőparancsnok helyettese, főigazgató beadja Müller Cecília országos tiszti főorvosnak a Pfizer-BioNTech koronavírus elleni vakcinájának második adagját a fővárosi Szent Imre Egyetemi Oktatókórházban 2021. február 3-án. MTI / Balogh Zoltán