Vulkánok tomboltak ott, ahol ma nyaralunk

A mai Bakony és Balaton-felvidék környéke egykor aktív vulkáni mező volt. Ez azt jelenti, hogy nincs egy hatalmas tűzhányó, mint például az Etna, hanem a területen több, kisebb, elszórt vulkán működik. Korábban Nógrád térségében, átnyúlva a Felvidékre is hasonló események zajlottak.

Vulkánóvodáknak szoktam hívni ezeket, nagyjából úgy kell elképzelni egy ilyen mezőt, mint a vakondtúrásokat a réten, sok kis kupac egymás mellett

– fejtegette az Index kérdésére Harangi Szabolcs, az MTA–ELTE Vulkanológiai Kutatócsoport vezetője.

Az ilyen mezőkön a magma mindig máshol tör fel, és néhány hét, vagy adott esetben néhány év alatt épít egy vulkáni kupacot.

A kutató szerint nevezhetjük ezt lusta vulkáni tevékenységnek is, mert két vulkánépítő kitörés között akár több ezer év is eltelhet, de pont ez adja a veszélyét: nem tudjuk, hogy legközelebb pontosan hol és mikor jön a felszínre a magma.

Új-Zélandon ez jelenleg is sürgető kérdés, mert Auckland olyan vulkáni mezőre épült, amely utoljára 600 évvel ezelőtt volt aktív, és megjósolhatatlan, hogy mikor, milyen formában – például robbanásokkal vagy lávafolyással – ébred újra.

A balatoni hegyek

Monogenetikus vulkánokról van szó, amelyek egy egyszeri kitörés során alakulnak ki, de utána már nem aktívak. Ilyen például a Badacsony is, ami 3,5 millió évvel ezelőtt keletkezett.

Jelenlegi tudásunk szerint a mai Balaton-felvidéken az első kitörések nyolcmillió éve voltak, az utolsó 2,5 millió évvel ezelőtt történt. A Tihanyi-félsziget a nyolcmillió évvel korábbi működés nyomait őrzi, ugyanebben az időszakban alakult ki a Hegyestű is. Ezt követően nagyjából hárommillió évig semmi nem történt, hogy aztán ötmillió éve megszülessen például a Kab-hegy, ami egy nagy pajzsvulkán volt. A legutóbbi aktivitás eredménye a Kapolcs melletti Bondoró, és a Szentbékkállánál található Kopácsi-hegy, aminél még a vulkáni kúp is felismerhető.

A Balaton-felvidéken és a Bakonyban körülbelül ötven kis vulkán volt, és bár matematikailag lehetséges, de nem gondoljuk, hogy reális lenne a mező újraéledése

– mondja Harangi, hozzátéve, hogy ennek a vulkánóvodának a tagjai többek között az olyan jellegzetes helyszínek, mint a Badacsony, a Szent György-hegy, vagy a Csobánc.

Kutatásaik során arra a következtetésre jutottak, hogy ezek maximum néhány évig voltak aktívak, de látványos, robbanásos kitöréseket produkálhattak. A Badacsonyon és a Szent György-hegyen talált kőzetek alapján sikerült rekonstruálni, hogy lávaszökőkutak, sőt, lávatavak is kialakultak.

A mai formájukat, a tanúhegyekké válásukat elsősorban annak az eróziónak köszönhetik, amelyet a hideg-meleg időjárás, a szél, és a csapadék pusztító hatása eredményezett. Az ellenálló kőzetek viszont megmaradtak, így nyerték el formájukat a jól ismert bazaltorgonák.

Harangi Szabolcs szerint a Balaton-felvidék is segít a vulkáni mezők tevékenységének jobb megértésében, ami például Auckland miatt kifejezetten fontos. A kutatási eredmények közül kiemeli, hogy sikerült meghatározniuk a magma felemelkedési sebességét. Eszerint a magma a földköpenyből akár néhány nap alatt a felszínre törhet, és ennek fontos üzenete van az előrejelzés kialakításához.

A legnagyobb vulkáni mező egyébként Mexikóban található, több mint ezer kis vulkáni kupaccal. Ott 1943-ban egy kukoricaföldön tört fel a magma, ami tipikus példája annak, hogy bárhol és bármikor bekövetkezhet egy ilyen esemény.

(Borítókép: A Szent György-hegy a Balaton-felvidék egyik legjellegzetesebb tanúhegye oldalán hatalmas bazaltoszlopok találhatók. Fotó: MTVA / Bizományosi: Farkas Melinda)