Indul a zarándokszezon, néha rózsaszín máz borítja

Ma 14. alkalommal rendezik meg az Élő Rózsafüzér zarándoklatot Budapesten és környékén. A vándorok Máriabesnyőről, Csillaghegyről, Farkasrétről, Soroksárról és Rákoskeresztúrról indulnak, majd a kilenc szakaszból álló zarándoklat öt ponton záródik szentmisével, este 7 órakor. Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom–budapesti érsek pedig a máriaremetei végponton, a Máriaremetei Kisboldogasszony bazilikában mutat be szentmisét. Az egész napos szakasz hossza 15-20 kilométer, és útközben is lehet csatlakozni. Ezt bizonyára sokan meg is teszik, az elmúlt években ugyanis ugrásszerűen megnőtt a zarándokok száma.

A jelenség okairól az Indexnek Csutka István, azaz Camino Steve beszélt, aki 2019-ben első magyarként teljesítette az Appalachian Trailt és a Pacific Crest Trail Mojave sivatagon átvezető szakaszát, amelyen 4970 kilométert gyalogolt az amerikai vadonban. Tavaly pedig új gyalogosrekordot felállítva 56 nap 8 óra 26 perc alatt teljesítette az Országos Kék-Kör 2572,9 kilométerét. Mégis a legszebb emlékei a 2013-as El Caminóhoz kötik, ahova egy nem mindennapi álom hatására indult útnak.

2008-ban elvesztettem az édesapámat, és négy évvel később, 2012-ben egyik éjjel azt álmodtam, hogy a Világ-vége oszlopánál vár engem. Reggel felkeltem, rákerestem a neten, és kiderült, hogy ez a hely Spanyolországban van, egészen pontosan ez az El Caminónak a végpontja

– mesélte lapunknak Csutka István, aki az addigi színművészéletét félretéve útnak indult, és azóta a kalandjairól már blogot ír, előadásokat tart.

Az ilyen típusú tartalmakra komoly igény van, ugyanis a túrázás most minden eddiginél népszerűbb: amíg 2013-ban 150 ezren vettek részt az El Caminón, addig a pandémia előtti évben, 2019-ben ez a szám már bőven 300 ezer felett volt. Idén ráadásul szent év van, hiszen Szent Jakab apostol ünnepe július 25-e vasárnapra esik, ezért várhatóan a járványhelyzet ellenére is rengetegen indulnak majd útnak.

Ez a népszerűség többek közt azzal magyarázható, hogy egyre inkább vágyunk a természetre és csendre, egyszóval arra az érzésre, hogy kiszakadjunk a hétköznapi mókuskerékből

– folytatta Camino Steve.

Ezt kihasználva az elmúlt években a zarándoklatokból is komoly üzletet csináltak, számottevő piaci rés lett például az utazási irodák számára. Csoportos utakat szerveznek, ahol azt hirdetik, hogy visznek busszal, intézik a szállást, és gondoskodnak az ellátásról is. Ezzel a rózsaszín mázzal pont az út lényegét ölik ki – jelentette ki az 54 éves férfi. Hozzátette: ehhez a rózsaszín mázhoz hozzátartozik az is, hogy ma a zarándoklatokon szinte mindenhol van wifi, és sokan gyaloglás közben sem tudnak az okostelefonjuktól elszakadni, folyamatosan fotóznak és posztolnak, miközben elfelejtik megélni a pillanatot.

Kevesen mennek vallási okból

Az El Camino elején mindenkitől megkérdezik, hogy milyen céllal indul útnak. Három lehetséges válasz van: vallási, ezoterikus vagy sport. Ugyanezt a kérdést a célba érést követően is felteszik, és a válasz sokaknál bizony megváltozik.

„Én vallási céllal indultam útnak, és ez időközben sem változott meg. Ugyanakkor megdöbbenve tapasztaltam, hogy amikor az első nap több mint 300-an aludtunk egy kolostorban, az esti misén csak 28-an vettünk részt. A legtöbbeket az ezotéria vezérel, de vannak olyanok is, akik divatból indulnak el, és bár erről kevesebbet beszélünk, közülük sokan fel is adják” – mesélte Csutka István, aki ennek ellenére mindenkinek azt javasolja, hogy egyszer próbálja ki, a zarándoklat ugyanis a türelmen, a tolerancián és a kitartáson túl is nagyon sok mindent megtanít, rávilágít például arra, hogy nincs szükségünk több száz tárgyra, hiszen egy hátizsáknyi cuccal is könnyedén el lehet boldogulni.

„Fontos ezeket a gondolatokat hosszú távon is elraktározni, mert ha a hazatérés után rögtön visszaállsz a régi élet- és gondolkodásmódra, akkor csak végigmentél az úton, de nem jártál rajta” – tette hozzá Camino Steve.

(Borítókép: Csutka István)