Nem sokkal éjfél után tűnt fel a keleti égbolton az a fényes tűzgömb, amely az ország egész területén megfigyelhető volt. Az adta a különlegességét, hogy fényereje folyamatosan változott.
Valószínűleg eléggé tág határok között kezdett a hullás végén ingadozni a fényessége, és ez megzavarhatta a rögzítő programot. Pont a nagy nyári háromszög közepén haladt keresztül. A fényes szakasz felett látható halvány csík a becsillanás nyoma
– számolt be az esetről Jónás Károly a Virtuális Csillagászati Klubtól az Időképnek.
Látványos légköri jelenségekben nappal sem volt hiány. Az emberek elárasztották saját felvételeikkel a meteorológiai szolgálatot. Jött kép riasztó szupercellákról, öklömnyi nagyságú jégverésről, és a nyomában maradó hömpölygő áradatról is.
A viharos szél reggelre szétfújta a felhőket. Miközben a völgyekbe pára és köd ült be, addig a hegycsúcsokról, például a Galyatetőről még a Magas-Tátra hócsipkés süvegeit is meg lehetett pillantani.